Putyin számol térségünkkel

Optimista a magyar–orosz kapcsolatok jövőjét illetően Vlagyimir Putyin. Az orosz kormányfő ezt Szocsiban jelentette ki, ahol háromórás beszélgetést folytatott a Valdaj Klub résztvevőivel, köztük lapunk rovatvezetőjével. Elmondta még, hogy Moszkva nagy terveket sző a közép-európai régióban, elsősorban az energetikát illetően, ám rendkívül komolyan veszi a széles nyomtávú vasút térségbeli meghosszabbítását is. Arról egyelőre nem beszélt, hogy ez az elgondolás Magyarországot vagy Szlovákiát érinti-e.

Meglepődött az orosz miniszterelnök, amikor arról hallott, hogy egyes médiumok otthon és nyugaton a putyinizmus magyar változatát láttatják az új magyar kormány működése kapcsán „Melyik országról is van szó?!” – kérdezett vissza Putyin tágra nyílt szemmel némi mosollyal a szája sarkában. A kérdés lényegére, miszerint miben is áll valójában a putyinizmus, csak annyit mondott, hogy „ezt inkább önöknek kellene megválaszolniuk”. Rögtön áttérve a kétoldalú kapcsolatokra, rendkívül bizakodóan beszélt azok jövőjéről. Megdicsérte Magyarország elmúlt évekbeli aktivitását, és világossá tette, hogy bár a pártok harcoltak egymással a kampányban, Oroszországgal mindenki jó kapcsolatokat akar. „Minden jól fog alakulni!” – nyugtatta meg széles mosollyal lapunk tudósítóját, komoly energetikai tervekről beszélve, és egy másik kérdés kapcsán a széles nyomtávú vasút továbbvitelében is komoly fantáziát látva. Az európai Nabucco vezeték jövőjéről meglehetősen nagy – és tegyük hozzá megalapozott – önbizalommal csak annyit mondott: ha egy ilyen helyzetben egy befektető kész finanszírozni a tervet, ám legyen, ő ebben semmi tragikusat nem lát. Dicsérte Törökország hozzáállását a Déli Áramlathoz, és megismételte azt a tényt, hogy a Nabucco legfontosabbnak tartott forrásáról éppen a napokban született megállapodás Moszkva és Baku között.
A modernizáció elkerülhetetlenségét és Oroszország határozott elkötelezettségét hangsúlyozták ezt megelőzően még Moszkvában azok a befolyásos döntéshozók, akik a Valdaj Klub tagjaival találkozva igyekeztek zárt körben, meglehetős nyíltsággal megvilágítani az orosz politika régi-új irányait.
Oroszország már a péteri reformok idején európai irányt vett, és a hatszáz évvel ezelőttihez sok tekintetben hasonló mai kihívások erőteljesebben ebbe az irányba fordítják az országot, amely azért jobban figyel a feltörekvő Ázsiára. Ezt a párhuzamot vezető kormánytisztviselők vázolták fel, aláhúzva, hogy Moszkva a külpolitikát is a modernizáció szolgálatába állítja. Nem hagytak kétséget afelől sem: Oroszország nem csupán a természeti kincsei eladásában érdekelt, hanem abban is, hogy egyenrangú partnerként vegyen részt a globális ügyek rendezésében.
Konkrét nemzetközi kérdésekről szólva a nevük elhallgatását kérő magas rangú politikusok reményüket fejezték ki, hogy az amerikaiak többsége nem úgy védi majd országa érdekeit, mint azt a neokonok tették. Rámutatnak, az oroszok tudják, hogy az utópia hova vezet, a neokon gondolkodás pedig a trockista eszmékre emlékeztette őket. A „valdaiak” beszélgetőpartnerei bíznak abban, hogy az orosz–amerikai újraindítást nem követi visszaesés és mint kiemelték, a kapcsolatok normalizálása új alapot teremt Moszkva európai elkötelezettségének elmélyítéséhez is.