A gazdagság mítosza Rómában
Az ókori Rómában a vagyon a társadalmi státusz és a boldogság szinonimája volt. A fényűző lakomák, márványvillák és egzotikus szórakozások mind azt hirdették, hogy a sestertiusok birtoklása maga az élet csúcsa.
Az olyan erények, mint a szolidaritás vagy a mértékletesség, gyakran háttérbe szorultak, ha a gazdagság elérése volt a cél – írta meg a Focus.it.
Marcus Crassus: A vagyonteremtés mestere
Marcus Licinius Crassus (Kr. e. 115–53) a római történelem egyik leggazdagabb embere volt, akinek vagyona a mai viszonyok között több mint egymilliárd eurót érhetett. John Kampfner történész szerint Crassus gazdagsága 32 000 „alkalmazott” bérének felelt meg, ami a birodalom 46 milliós lakosságához képest elképesztő arány.
Vagyonát nem csupán üzleti érzékének, hanem könyörtelen módszereinek is köszönhette.
Crassus kihasználta Sulla győzelmét Marius felett Kr. e. 82-ben, és a legyőzöttek földjeit, villáit szerezte meg fillérekért. Spanyolországi ezüstbányák, vidéki birtokok és római ingatlanok alkották birodalmát. Zseniális húzása volt a városi tüzek kiaknázása: rabszolgákból szervezett tűzoltócsapatokkal „mentette meg” a leégett házakat, amelyeket olcsón megvett, felújított, majd magas haszonnal bérbe adott.
Politikai sakkjátszma: Az első triumvirátus
Crassus nem elégedett meg a gazdasági sikerekkel; a politikai hatalom is vonzotta. Finanszírozta a Spartacus vezette rabszolgalázadás leverését Kr. e. 71-ben, ami consuli tisztséghez juttatta.
Később támogatta a fiatal Julius Caesar felemelkedését, és vele, valamint Pompeiusszal megalakították az első triumvirátust Kr. e. 60-ban, amely Róma politikai életét hosszú időre meghatározta. Crassus azonban nem elégedett meg politikai befolyásával: katonai dicsőséget is akart, ezért hadjáratot indított a pártusok ellen. A vállalkozás kudarcba fulladt, és Kr. e. 53-ban, a carrhaei csatában súlyos vereséget szenvedett.
A római történetíró, Dio Cassius szerint a pártusok elfogták, majd olvadt aranyat öntöttek le a torkán – mintegy jelképesen megbüntetve a határtalan kapzsiságáért. Bár a történet valóságtartalma kétséges, jól tükrözi, hogyan látták a rómaiak a mértéktelen vagyonszerzési vágy végzetes következményeit.
A hétköznapi rómaiak álma: szabadság és felemelkedés
A római társadalom csúcsán trónoló Crassus-félék mellett a hétköznapi emberek számára a szabadság elérése jelentette a boldogság első lépcsőfokát. A felszabadított rabszolgák, vagyis libertusok, lehetőséget kaptak, hogy szerencsét próbáljanak a társadalmi ranglétrán.
Róma „korlátozott demokráciája” a szabad polgárok számára nyitotta meg a vagyonszerzés kapuit, legyen szó kereskedelemről, kézművességről vagy a hadsereg szolgálatáról. A birodalom gazdagsága a földművelésből, a meghódított tartományok kincseiből, a bányákból és a háborús zsákmányokból táplálkozott, a hadsereghez csatlakozás pedig sokak számára kínált gyors meggazdagodási lehetőséget.
A sestertiusok átka
A vagyon Rómában tiszteletet és csodálatot hozott, de gyakran irigységgel és veszélyekkel is együtt járt. Crassus sorsa intő példa: hiába halmozott fel mesés gazdagságot, kapzsisága és hatalomvágya végül a vesztét okozta.
A rómaiak számára a sestertiusok boldogságot ígértek, de csak azok élvezhették tartósan, akik nem estek a mértéktelenség csapdájába. A birodalom elitjeinek története így nemcsak a gazdagság diadaláról, hanem annak árnyoldalairól is mesél.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.
