A tárlat megnyitóján Kautzky Armand színművész Petőfi-verset mondott, mégpedig az épület jobb szárnyának lépcsőjén állva. Noha csak a kastélybeli megnyitók hagyományaihoz illeszkedett ez a megoldás, amelynek révén a jelenlévők nagy száma ellenére is jól látható az előadó, akár utalásként is fölfogható a Nemzeti dalra, amely a gyűjtemény legújabb darabja. A hártyavékony, szinte átlátszó papír két oldalára nyomták a verset, amelyhez Győrfi András képzőművész alkotott „keretet”: a szöveg mellett Petőfi daguerrotip felvételről ismert arcképe jelenik meg, s a forradalomban részt vevő tömeget jelképező figurák. Igazi hungarikon ez a mű, ahogyan a gyűjtő alkotta szellemes meghatározás mondja: a magyarság múltja, jelene és jövője számára egyaránt fontos alkotás, amely, miközben a kultúra, a történelem meghatározó mozzanatait őrzi meg, a szellemi, morális vagyont újabb értékekkel gazdagítja.
Számos ilyen műtárgy van a gyűjteményben, mindegyik jellegzetessége az, hogy az önmagukban is értékes relikviák újabb jelentésrétegekkel gazdagodnak a kortárs képzőművészek jóvoltából, és új kontextusba kerülnek annak révén is, hogy különböző rangos kiállítóhelyeken a nagyközönség elé kerülnek. A kiállítások sorát a tavalyi Múzeumok éjszakáján a Petőfi Irodalmi Múzeumban rendezett tárlat nyitotta meg, a sor az egri Dobó István Vármúzeumban, majd a bécsi Collegium Hungaricumban folytatódott. A keszthelyi bemutatón a kastély termeiben a korábbinál több látnivaló várja az érdeklődőket, elsősorban a színházi ereklyék jóvoltából. A gyűjteményt gazdagítja például Darvas Iván, Ruttkai Éva, Latinovits Zoltán és Psota Irén egy-egy használati tárgya, de most látható először a pécsi Zsolnay-családhoz kötődő darabokból készült kollázs is. Nagy Imre órája, Károlyi Mihály botja a politikát, Papp Laci kesztyűje, Overdose patkója, Szívós István és Csapó Gábor sapkái a sportot, Faludy György tolla, Kertész Imre kalapja, Tandori sapkája, Örkény zsebórája, Karinthy írógépe, Mándy Iván fakése az irodalmat, Szabó István csapója, Makk Károly rendezői széke pedig a filmművészetet képviseli. Aba-Novák Vilmos pipája, Szőnyi István és Barcsay Jenő ecsete a képzőművészet nagyjai előtt tiszteleg, Szotyory László alkotása a nemrégiben elhunyt kortársra, El Kazovszkijra emlékezik.
Nos, Kárpáti Tamás gyűjteményének darabjai között aligha unatkozik valaki is, már csak azért sem, mert olyan kortárs művészek nevével fémjelezhető a gyűjtemény, mint Nádler István, Konok Tamás, Fehér László, Szemethy Imre, Ef Zámbó István, Kentaur, Radák Eszter, Barabás Márton, Haraszty István vagy éppen Pauer Gyula, akinek a kiállítás egyik legmegrázóbb munkája köszönhető. Egy orosz számológépről – abakusz, más néven scsoti – van szó, amelyet elsőként a Gulag egyik táborában vettek leltárba, s amelynek számolásra használt fagolyóit a művész szögesdrót részeivel kombinálta. Így jött létre talált tárgyból a szobor, amelynél kifejezőbben aligha beszélhet mű a diktatúra áldozatairól.
Évtizedeken keresztül a megszálló szovjet csapatok áldozata volt a keszthelyi kastélypark is, amely az egyik legértékesebb magyarországi kertnek mondható. Ezen a helyszínen új kontextusba kerül Kárpáti „szubjektjeinek” gyűjteménye is, hiszen a kiállított tárgyak azokra a gazdag hagyományokra is utalnak, amelyek a magyarországi műgyűjtést jellemezték évszázadokon át, s amelyek a XX. század második felében szakadtak meg évtizedekre.
A hírek szerint vasárnaptól újabb relikvia, Kodály Zoltán metronómja is látható lesz a tárlaton. Kárpáti Éva festménye hármasoltárként keretezi a zeneszerző egykori tulajdonát, amelyet Vásári Tamás zongoraművésznek adományozott partitúrája egészít ki.
origo.hu
A Kondorosi Csárda még egy utolsó esélyt adott a rongálónak
