– Nagy ünneplés volt, amikor összegyűltek a kopogtatócédulái?
– Igen, hiszen óriási küzdelem volt a gyűjtési időszak utolsó szakasza. A végén már napokon át szinte nem aludtak az aktivisták, mint ahogyan én magam sem. Végül a Városháza parkban pezsgőztünk.
– Miért tartják antidemokratikusnak azt a törvénymódosítást, amely lerövidítette a kopogtatócédulák gyűjtésére fennálló időt, illetve megemelte az induláshoz szükséges ajánlások számát?
– Azért, mert így sokkal kevesebb esélye maradt a helyi civil szerveződéseknek arra, hogy jelöltet állítsanak az önkormányzati választásokon. Nem feltétlenül biztos, hogy az a jó, ha csak politikai pártok szólhatnak bele a közéletbe.
– Azért valljuk be, azok a bizonyos helyi civil szerveződések sokszor semmilyen valódi támogatással nem rendelkeztek, nemegyszer csak ilyen-olyan politikai vagy egyéb érdekköröknek szolgáltak-szolgálnak álcául. Nem olyan nagy baj, ha az ilyenek elesnek a részvételtől.
– De az baj, ha a valódi társadalmi szervezetek, amelyeknek eddig lehetőségük volt szerepet vállalni a települések vezetésében, most elesnek ettől. A rendszer gátolja, hogy új politikai szereplők lépjenek porondra, pedig a magyar politikára ráférne egy alapos vérfrissítés.
– Önnek hogyan sikerült összegyűjtenie a szükséges számú ajánlást? A leadási határidő előtti napokban szinte még sehogy nem álltak, aztán hirtelen – ahogy önök is fogalmaztak – csoda történt. Ilyen egyszerű?
– Nekünk sincs olyan kiépült infrastruktúránk, mint a nagy pártoknak, viszonylag kevés a fizetett aktivistánk, zömmel önkéntesek gyűjtötték az ajánlásokat. Ők sokszor munkaidő után értek rá gyűjteni, a megszerzett ajánlásokat pedig nem öt-tíz darabonként adták le, hanem a végén, egy adagban. Ezért is tűnhetett úgy, hogy hirtelen kerül elő sok ezer ajánlás. A másik ok a videofelvételeken is jól látszódik: a Moszkva téren a határidő lejárta előtti két napban már sorban álltak az emberek, hogy leadhassák a kopogtatócéduláikat.
– Bár programszinten kevés az átfedés, az LMP az országgyűlési választásokon éppen ott tett szert a legnagyobb támogatásra, ahol korábban az SZDSZ. Budapesten szinte darabra ugyanannyi szavazatot kaptak. Megörökölték a szavazóbázisukat?
– A felmérésekből az derült ki, hogy szavazóink elsősorban nem a korábbi SZDSZ-támogatók közül kerültek ki. Természetesen onnan is jöttek szimpatizánsok, nem is kis számban, de nagyon sokszínű a szavazóink háttere, részben éppen korábbi Fidesz-szavazók ikszelték be az LMP-t a tavaszi választásokon.
– Akkor csak véletlen egybeesés, hogy az LMP területi és aránybeli támogatottsága is szinte egy az egyben az SZDSZ-t idézi?
– Mint ahogyan korábban az SZDSZ, úgy mi is kiállunk a szabadságjogok védelméért. De, mint ahogyan a konzervatívok, kiállunk a nemzeti ügyek és a lokális piacok védelme vagy éppen a baloldali értéknek tartott szolidaritás eszméje mellett is. Az SZDSZ-szel ellentétben egyébként nemcsak a nagyvárosokat, hanem a vidéket, a falut is fontosnak tartjuk.
– Szerintem önökön kívül kevesen tudnák meghatározni az LMP ideológiáját, én például biztosan nem. De azt sem látom, hogy ezt olyan nagyon el akarnák magyarázni.
– Az előbb liberális, konzervatív vagy baloldali értékeket soroltam, de ezek a XX. század politikai meghatározásai közé tartoznak. A XXI. században az ökopolitikai megközelítésen keresztül lehet a felmerülő kérdésekre választ adni. Környezettudatos és fenntartható módon kell beosztani az erőforrásokat, erre tekintettel kell működnie a gazdaságnak és a társadalomnak is. Ezen a felfogáson belül kell helyet találni az előbb említett értékeknek is.
– Konkrét ügyek is vannak, amelyek mentén meghatározhatják saját magukat. Például hogyan viszonyulnak a homoszexuális „szülőkre” épülő családmodellhez? Tordai Bence, az LMP országos választmányának szóvivője mintha arról beszélt volna a Szigeten, hogy engedélyezni kell az egynemű párok számára az örökbefogadást. Ez program vagy magánvélemény?
– A kérdésről, mint oly sok másról is, még viták vannak az LMP-n belül. Tordai egyébként nem arról beszélt, hogy engedélyezzük a homoszexuális pároknak idegen gyermek örökbefogadását. Ha viszont a homoszexuális pár egyik tagjának már van vér szerinti gyermeke, akkor engedjük meg, hogy azt az azonos nemű, bejegyzett élettársa is örökbe fogadhassa. Ez csak egy gyakorlatban létező, életszerű helyzet hivatalos tudomásulvétele lenne. Nem értek egyet azzal, hogy bárkit a nemi identitása alapján joghátrányok érjenek, az alapvető alkotmányos jogok, így például a gyülekezési jog, mindenkit megilletnek. Amíg ez nincs veszélyben, addig engem egy Budapest parádé vagy egy melegfelvonulás nem vonz különösebben. Ha viszont bármelyik alapjog sérül, akkor ki kell állni a kárvallottak mellett.
– Az egyházakhoz fűződő viszonyról sem ad eligazítást a programjuk.
– Természetesen alapvetőnek tartjuk a szabad vallásgyakorlás jogát, de ragaszkodunk az állam és az egyház szétválasztásához.
– A majdani új alkotmányból is kihagynák a keresztény gyökerekre való utalást?
– Tény, hogy a magyar államiság szempontjából kulcsfontosságú volt a keresztény kultúrkörhöz való tartozás. De ez történelmi, nem politikai vagy jogalkotási kérdés.
– Nagyon leegyszerűsítve: az egyik felfogás szerint az alkotmány nem több, mint egy jogszabály, a másik szerint viszont identitásképző erővel is kell rendelkeznie. Ez utóbbi látásmódba szerintem bőven belefér a történelmi múltra, ez esetben a keresztény gyökerekre való utalás is.
– A mi felfogásunk szerint az alkotmány a magyarországi politikai közösség jogi alapdokumentuma. Ebbe a közösségbe sokféle hitű, tradíciójú állampolgár tartozik. Az alkotmány a legkisebb közös többszörös, mindenkinek be kell férnie az ernyője alá.
– A történelmi múltról való megemlékezés még nem zárna ki senkit semmiből. És miért kellene, hogy az alaptörvény csak a politikai közösségé legyen? Az alkotmány szólhatna a teljes magyar nemzethez.
– A jelenlegi alaptörvény is rögzíti a határokon túli magyarokért való anyaországi felelősséget, és fontos, hogy ez az új szabályozásban is helyet kapjon.
– Kanyarodjunk vissza a kevésbé filozofikus kérdésekhez: az LMP fővárosi programjában szerepel a városrész-önkormányzatok terve. Ez mit jelent?
– A városrészek és a kerületek nem mindig esnek egybe. Például a XI. kerület egy közigazgatási egység, de a kerületben található Lágymányos, Kelenföld és Gazdagrét problémái nem ugyanazok. Ezeknek a területeknek a speciális érdekei jobban érvényesíthetők, ha van olyan szervezet, amely képes megfogalmazni a helyi igényeket.
– New York városát egy 51 tagú tanács is képes irányítani, nem is rosszul. Eközben a Budapesten van egy fővárosi, ezenfelül pedig még 23 kerületi önkormányzat is. Nagyjából tízszer annyi a testületi tag, mint ahányan a közel tízmilliós amerikai várost vezetik. Ezt duzzasztaná tovább az LMP?
– Az egész Budapest-kérdést rendezni kellene, valóban. A javaslatunk arra irányult, hogy az igen színes képet mutató főváros különböző, egymástól nagyon eltérő jellegű városrészei a saját adottságaiknak jobban megfelelő érdekképviselethez jussanak. Közelebb kell vinni a politikát az emberekhez, a cél az volna, hogy a hivatali apparátus is ennek megfelelően működjön.
– Önök ezzel indokolják a polgárok közvetlen beleszólásán alapuló részvételi költségvetés szükségességét is. Csakhogy Magyarországon képviseleti rendszer van.
– A kettő nem zárja ki egymást. A terv lényege ugyanis az, hogy a polgárok beleszólhatnak ugyan a települési költségvetés összeállításába, de azt továbbra is a képviselő-testület alkotja meg. Mondok egy példát: a lakosok javaslatot tehetnek, hogy a rendelkezésre álló pénzből az óvoda tetejét javíttassa meg az önkormányzat, vagy építsen bicikliutat. Hogy menynyit kell kifizetni a rendelőintézet vagy az iskola fenntartására, az egy kötött dolog, abba nyilván nem szólhatnának bele a lakosok. De a szabadon, fejlesztésekre rendelkezésre álló pénzek sorsába igen.
– A képviselők felé is lehet jelezni az igényeket. Ha ezeket figyelmen kívül hagyják, az a veszély fenyegeti őket, hogy legközelebb nem kapnak bizalmat.
– Többről van szó, hiszen a részvételi költségvetés azt is feltételezi, hogy már a pénzügyi tervezés szakaszába betekintést nyernének a lakosok, így erősödne a kontroll és átláthatóbbá válna az önkormányzat gazdálkodása.
– Ha már az átlátható gazdálkodásnál tartunk: az LMP nyilvános kampányszámláján jelen állás szerint (2010. szeptember 9. – a szerk.) bő 1,130 millió forint szerepel. Ebből 200 ezret ön, 600 ezret Schiffer András frakcióvezető ajánlott fel. Presztízskérdés, példamutatás, vagy enynyire rosszul áll a párt?
– Azért ajánlottuk fel az összeget, mert az azonnali folyó kiadásokra készpénz kellett. Nem presztízs-, hanem gyakorlati kérdés volt.
– A honlapjuk tanúsága szerint az eddigi propagandakiadások 31 milliónál is többre rúgnak. Ez 30-cal több, mint amenynyiből a számla tanúsága szerint gazdálkodhatnak. Miből állják majd a cechhet?
– A nyilvános kampányszámlán felajánlások, adományok szerepelnek, de emellett most már jár állami támogatás, valamint felvettünk ötvenmillió forint hitelt is. Ebből fizetjük majd az önkormányzati kampányt.
– De, hogy pontosan mit miből, arról nem árulkodik a nyilvános kampányszámla. Épp a lényeg nem derül ki belőle.
– A voksolás után, mint ahogyan tavasszal is történt, közzétesszük a részletes elszámolást. A kampányszámla célja az átlátható pártfinanszírozás. Így világossá lehet tenni, hogy honnan, kitől érkeznek jelentősebb támogatások. Ezt egyetlen más párt sem követi, csak találgathatjuk, honnan van az állami támogatáson felüli pénzük.
origo.hu
Így menekült a lopott dolgokkal, nyitott csomagtartóval - videó
