A folyamatos tóbeépítés, valamint a kaszinókról, plázákról és egyéb szórakoztató centrumokról szóló tervek és már megvalósult projektek után most a vasút melletti tujákat és a két vasúti sín közötti fákat kezdték kivágni a Velencei-tó partján. A vasútfelújítás részeként három településen, Velencén, Agárdon és Velencefürdőn több mint harminc, ötven év körüli hársfát vágtak ki. Mivel a pusztítást a MÁV területén végezték, ezért lapunk a vasúttársasághoz fordult, ám ott azt a tájékoztatást kaptuk, hogy mivel a fejlesztést nem ők végzik, nincs közük a fakivágásokhoz. Így a vasútfelújítást végző Nemzeti Infrastruktúra-fejlesztő Zrt.-nek tettük fel a kérdést: miért volt szükség a növények eltávolítására?
– Három középperonos megállóhelyen, Velencén, Velencefürdőn és Agárdon kellett kivágnunk a fákat – tájékoztatta lapunkat a cég. Írásban adott válaszukban azt állították, az átépítés időszakában a sérült gyökerű fák a viharos szelek miatt erősen megdőltek. A kivitelező szerint a fák nagyságából adódóan a tó felől érkező, viharos erejű szél bármikor veszélyeztethette volna az utasok épségét. „Kivágásuk előtt a kivitelező szakvéleményt készíttetett, ennek figyelembevételével, az önkormányzat bevonásával közösen hoztuk meg a döntést” – olvasható a dokumentumban. Mint írják, a szakvélemény alátámasztja, hogy a kivitelezéstől függetlenül a fák gyökerei betegek, elöregedtek. Ezenfelül „a fák koronájának mindegyike veszélyeztette a felsővezetéket mindkét oldalon, űrszelvénybe lógtak, visszavágásuk formátlanná tette volna a fákat”. Kitértek arra is, hogy a növények pótlásáról a megállóhely elkészültekor gondoskodnak majd. Hozzátették: társaságunk is sajnálattal hozta meg a döntést az öreg fákról, de úgy gondolják, elsődleges feladatuk, hogy elkerüljenek egy olyan balesetet, amelyet egy esztétikai okokból meghagyott fa okozhatott volna.
A Velencei-tó és -hegység tájvédelméért létrehozott Angelika Egyesület elnöke, Szigeth Gábor László azonban a megmaradt csonkokat megvizsgálva azt állítja: csupán egyetlen fa törzsében indult meg a korhadás, de az is menthető lett volna. – Elfogadhatatlannak és indokolatlannak tartjuk a pusztítást. Ráadásul a kivitelezők nem következetesek, hiszen a tó környékén nyolcvan százalékban északi, északnyugati irányból fúj a szél, vagyis számos más fát pontosan a vasúti sínekre döntene, azokhoz mégsem nyúltak – mutatott rá. Hozzátette: „Aggályosnak tartjuk ezeket a folyamatokat, ezért szeretnénk, ha a Velencei-tó környékére vonatkozóan egy egységes rendezési tervet készítenének, és jogszabályban védenék meg a környéket”.
A Sz-Épülő Velencét Egyesület alelnöke lapunknak ugyanerre a visszásságra hívta fel a figyelmet.
– A vasút felőli oldalon álló számos nyárfa és szomorúfűz mind leszakíthatja a vezetékeket, és a sínekre dőlhet – mutatott rá Kernya Gábor. Kitért arra is, hogy a fák nem voltak öregek. – Egy hársfa két-háromszáz évig is élhet, ezek pedig nem voltak idősebbek negyven-ötven évesnél – jegyezte meg az alelnök.
– Míg Finnországban fák köré építenek házakat, Németországban pedig egy saját portán álló fa kivágásához is engedélyt kell kérni, addig nálunk még nincs egységes szabályozás, sem ellenőrző rendszer a természet megóvására – panaszkodott lapunknak egy neve elhallgatását kérő helyi lakos. Nehezményezte, hogy „szocialista iparváros képét festi lassan a Velencei-tó környéke”, hiszen a fák folyamatos pusztítása és a zöld területek csökkentése árán beépítik a területet. Az állomáson elpusztított fákról elmondta: azok árnyat adtak, és várótermek híján védték az utasokat az erős szél és az eső ellen. Hozzátette: „Megszoktuk és szerettük őket, ahogy a ledózerolt, nagyapáink által épített állomásépületet is.”
origo.hu
Romániát előzi Magyarország egy friss rangsor szerint
