Utcára vonuló művészek

A Terézváros tengelye, az Andrássy út a színházak bölcsője. A pesti Broadway hazája. Mária Terézia óta két évszázadon keresztül itt virágzott csak igazán a kultúra, nagy színészeink magasságokat és mélységeket éltek meg itt. Ma is több nagy színházunk székel a Nagymező utcában és környékén. Épp ezért három éve, szeptember végén mindig itt rendezik meg a színházak évadnyitó fesztiválját.

A Bajcsy-Zsilinszky úttól egészen az Oktogonig a budapesti és vidéki kőszínházak, alternatív társulatok, félamatőrök, tánctársulatok, függetlenek kis standokon mutatták be magukat, művészi esszenciájukat, ars poeticájukat.
Igen, ma már utcára kell menni, hogy a közönséget becsalogassák a színházakba, mert éreznie kell a sokáig elhanyagolt nézőnek, értük (is) van a művészet, hogy a színészek nem csupán elefántcsonttornyukban, önmaguknak munkálkodnak. Szombaton az Andrássy úton egymást érték a performanszok, zenei happeningek, rögtönzések, szakmai beszélgetések, két nagy színpadon több társulat is az éppen aktuális darabjaiból mutatott be részleteket, versautomata rótta egész nap az aszfaltot. A föld alatt pedig, az egyes metró vonalát alternatívok vették be: Ladjánszki Márta, vagy a Sz. A. F. T. Társulat ad hoc perc-előadása lepte meg az utazókat. Meglepetésből a földfelszínen sem volt hiány: az egyik sarkon Carlos, az Új Színház által örökbefogadott alpaka teljesített szolgálatot, a Trafó felfújható-átlátszó mobil színházában Gergye Krisztiánék művészkedtek hosszú-hosszú ideig.
Nem csak a laikus nézők járták végig az Andrássy utat, színészek, rendezők is elvegyültek a tömegben, hogy meglessék, mások milyen színházat csinálnak. Bármerre nézett az ember, ismerős arcokat látott: Szervét Tibor ismerőseivel korzózott, Szabados Mihály karon ülő gyerekével bábszínházi előadásba kukkantott bele, Seress Zoltán valakivel egy éppen zajló előadásról diskurált.
Minden ilyen megmozdulás azt erősíti, hogy Magyarországon a kultúra folyamatosan virágzik, még ha megszorítások vagy épp zárolások is nehezítik meg a szakmabeliek életét. De ők kockáztatnak, még akkor is színházat csinálnak, ha a kenyérrevalóból hoznak létre épp előadást. Magyarország kulturális fellegvár, ez tény. De az is, hogy sokaknak most a fennmaradásuk került veszélybe azzal, hogy a költségvetés hiánya miatt a független színházi pénzek egy részét zárolta a kulturális tárca. Ennek pedig megint hangot adtak az érintettek. A nap végén villámcsődületet, vagyis flash mobot tartottak Hátrafelé előre címszóval. A Bajcsy-Zsilinszky úttól egészen az Írók Boltjáig némán haladtak libasorban egymás vállát érintve, ahogy jelenleg az életben, a záróvonalon egyensúlyozva: azért, hogy a független szervezetek évi működési pénzének zárolását oldják fel.