Vízió egy dalszínházról

Szeptember elsejével Horváth Ádám operaénekes a Magyar Állami Operaház miniszteri biztosa. Horváth Ádám tudja, merre folyhat el a pénz az intézményben, ugyanakkor több támogatást szeretne kivívni az Operaháznak.

HARANGOZÓT IS FELKÉRTÉK. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium kultúráért felelős államtitkársága Harangozó Gyula balettművészt kérte fel a Magyar Állami Operaház gazdasági-pénzügyi, művészi és működési tevékenységét átvilágító bizottságának a vezetésére. A kulturális kormányzat ugyanis úgy döntött, hogy a miniszteri biztosi feladatkört két részre bontja: az Operaház működésének operatív munkájára, valamint egy tényfeltáró bizottság összeállítására és annak vezetésére. Az operatív feladattal Horváth Ádám operaénekest bízta meg, a tényfeltáró bizottság vezetésére Harangozó Gyula balettművészt kérte fel. – A kormányra bízom, hogy ott foglalkoztasson, ahol a legnagyobb szükség van rám a kultúra bármely területén – mondta Harangozó Gyula. A felkérést mégis csak akkor tartja lehetségesnek elfogadni, ha a bizottság előzetesen Keveházi Gábor jelenlegi balettigazgató személyét már átvilágította. Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár hangsúlyozta, hogy számít Harangozó Gyula szakmai és művészi tapasztalatára és hozzájárulására a budapesti operajátszás megújításához. A hazai és külföldi szakértőkből álló bizottság irányítását a miniszter a fentieket követően a minisztérium vezető szakjogászára bízta.

Az elmúlt években voltak meghökkentő rendezések az Andrássy úton, ám az ifjabb korosztály ettől még nem tódult az Operaházba. Az opera mint műfaj hogyan tudna nyitni a fiatalok felé?
– Csak úgy, ha már az óvodától kezdve bele tudunk folyni a gyerekek, a fiatalok életébe, ha a legkomolyabb minőségben, a legjelentősebb művészeinkkel játszunk nekik. De azt sem szabad elfelejteni, ez a ház a nemzet Operaháza, azaz tradicionális színház. A hagyományos előadások mellett állok, annak ellenére, hogy az avantgárd rendezésekre is szükség van, legfeljebb nem feltétlenül itt, az Operaházban. A Metropolitan, a Scala, a müncheni vagy a berlini operaház mind hagyományos dalszínház.
– Sok külföldi színpadon is szerepelt már. Mi a különbség a pesti és más operaházak között?
– Amellett, hogy az Operaház a magyar közönséget szolgálja, fontos része annak a kulturális valóságnak, amelyet az ország a határain túlra közvetít. Ami szembetűnő: a külföldi operaházak sokkal előrébb terveznek. Az, hogy most még az idei évadban próbálunk rendet tenni, igencsak késő. Már a jövő és a jövő utáni évaddal is tisztában kellene lennünk, hiszen az énekesek 2-3 évre előre lekötöttek. Így kevesebb vendégművész közül válogathatunk nagyobb gázsiért. Ha időben volnánk, kevesebb pénzért is tudnánk egy-egy előadásra meghívni neves énekeseket. Szeretnénk kiváló művészeink mellé valódi világsztárokat hozni, hogy a magyarok és a külföldiek együttes játéka húzza fel az előadásokat. A zenekarhoz is szeretnénk remek karmestereket meghívni, és ez sem pénz kérdése: tudom, mert több operaprodukciót szerveztem itthon világsztárokkal. Kevesebb gázsiért is eljön, aki úgy érzi, jó itt fellépni. Egy világhírű rendező mesélte, hogy az Operaház kért tőle időpontokat, s bár küldött, három hétig válaszra sem méltatták. Ilyen nincs!
– Az elmúlt évadokban több német rendező is járt az Operaházban, igaz, nem annyira ismertek. Ők nem voltak jók?
– Szerepeltem ilyen előadásban. Ügyes rendezés volt, ám ettől még a történet kicsit provinciális maradt. Ahhoz, hogy az Operaház valóban kirakatház legyen, sokkal inkább nyitnunk kellene. A vízióm, hogy az Operaházat két éven belül Európa egyik legjelentősebb dalszínházává tesszük, olyan lesz, amire a világ fölfigyel. A Metropolitanben vagy Bayreuthban a gázsik azért alacsonyak, mert megtiszteltetés ott föllépni. Nálunk magas a külföldiek tiszteletdíja. Láttam komoly külföldi énekesek önéletrajzait, akik felléptek nálunk, és nem szerepelt bennük az Operaház. Azt kell elérnünk, hogy bárki is lép fel a pesti Operában, büszke lehessen rá.
– Mit a terv az Erkel Színházzal?
– Döntés még nincs. Annyi biztos: az Erkel Színházra mint intézményre és épületre szükség van. A legnagyobb befogadóképességű színház, olyan jó akusztikával, mintha a művészek mikrofonba énekelnének. A pesti Volksoperként volna jó újra megnyitni, ahová bárki bejuthat. Mert itt, az Andrássy úton tizenhatezres jegyárakkal képtelenség egy családnak operát látni, ugyanakkor a jegyárakat nem lehet csökkenteni.
– Egy balettművész vagy egy operaénekes hogyan tud átvilágítani egy intézményt?
– Az Operaház működését vizsgáló testületben jogászok, közgazdászok lesznek, ők világítják át a házat. Én tanácsokat fogok adni ennek a grémiumnak, hiszen tudhatom, milyen csatornákon folyhatnak el a pénzek. Mondok egy példát: a Szicíliai vecsernye tavalyelőtt hatkor kezdődött, mivel hosszú előadás. Tavaly valamiért hétre hirdették meg a kezdést, így a vége negyed tizenkettő után volt. Ami azt jelentette, hogy minden közalkalmazott az előadás után taxival ment haza. A költség egy jó vendégénekes gázsija lehetett. Sok ilyen történet lehet az Operaházban. A feladatom, hogy miután átvilágították a házat, a testülettel együtt több olyan koncepciót javasoljak a Nemzeti Erőforrás Minisztériumnak, amely az intézmény működtetésének leggazdaságosabb formáját teszi lehetővé. Úgy, hogy a művészek, akik a vállukon viszik a házat, biztonságban legyenek. Az átvilágítás után pedig kívánatos volna a büdzsé megemelése. Ugyanis az elmúlt nyolc évben minden kultuszminiszter minket sorvasztott.