Micsoda nevek, atyaúristen! – bukott ki Végh Zoltánból a felkiáltás, amikor beszélgetésünk elején szembesítettük vele, hogy a labdarúgó nemzeti bajnokság, közismertebb nevén az NB I részvételi ranglistáján állók között Bozsik József 447 mérkőzéssel a kilencedik, Szusza Ferenc 463-mal az ötödik. Nevezett legendák ráadásul pályafutásuk egésze során hűek maradtak Kispesthez, illetve Újpesthez, mint ahogy Szabó György is Tatabányához. A kiváló jobbhátvéd 1965 és 1983 között 510 találkozón erősítette a Bányászt, sokáig egyedüliként jutott túl a félezer fellépésen. Aztán 2005-ben Illés Béla utolérte, majd rá is tett még harmincat (540), de ezzel is csak a dobogó aljára fér oda. Kuttor Attila ugyanis az előző idényben állt le 560-nál, múlt héten pedig őt is befogta a Vasas kapuját védő Végh.
„Fantasztikus névsor, dupla megtiszteltetés, hogy az élre kerülhetek. Érdekes, hogy a közvetlen élmezőnyben rajtam kívül nincs kapus, emlékszem, amikor valahol 390-nél megelőztem Grosics Gyuszi bácsit, szintén cikkeztek rólam. Egyébként az első NB I-es mérkőzésem óta mindegyikről leírok magamnak pár mondatot a saját szavaimmal, amolyan naplót vezetek, pontosabban a vastagsága alapján könyvet, amelynek már két kötete betelt. Tehát tisztában voltam vele, hogy hol járok.” Végh Zoltán, alias Pipa, ahogy mindenki ismeri, becenevét 17 évesen Veszprémben kapta egy játékostársától, akinek edzésen minden próbálkozását kifejelte a felső sarokból, vagyis a pipából. 1989-ben tizennyolc volt, amikor kapustársai sérülése miatt először szerepelhetett az első osztályban, s nem kapott gólt az ETO csatáraitól (Veszprém–Győr 0-0). 1991-ben éppen a Rába-parti zöld-fehérekhez került, ahol az 1993–94-es bajnokságban pályafutása eddigi egyetlen tízes osztályzatát érdemelte ki a Nemzeti Sporttól: „A Honvédot vertük 5-1-re, de kikaphattunk volna 10-5-re. Még öt-hat alkalommal védtem hasonló kimagasló szinten, kilencest kapva.” A szakmai csúcsok mellett érdeklődésünkre nem tagadta el a mélységet sem: „Már a Vasas kapusaként játszottunk a Győrrel, félidőben 3-0 vagy 4-0 volt oda, szegény Gellei Imre nem tehetett mást, lecserélt a szünetben…”
Azért ilyesmi ritkán fordult elő, nem véletlenül kapott bizalmat klubjai mellett nyolc szövetségi kapitánytól is a magyar válogatottban 1991 és 2007 között, mégis csak 25-ször húzhatta fel a címeres mezt. „Meg még negyven-ötven alkalommal ültem a kispadon. A 2000-es évek közepéig hatalmas választék volt kapusposzton, többen külföldre kerültek, ahol még jobbak lettek. Nekem ennyi jutott, s ennek is nagyon örülök.” Mint ahogy annak is, hogy együtt dolgozhatott a 361 NB I-es szereplésig jutott, 1993 szeptemberében tragikus hirtelenséggel elhunyt Zsiborás Gáborral. „Hatalmas ajándék a sorstól az a pár év, amit egymás mellett tölthettünk. Hasonló stílusban védtünk, amolyan reflexkapusként, persze én nem olyan magas szinten, mint ő. Rosszullétekor, az utolsó perceiben mellette voltam, nem lehet elfelejteni, de elmondani sem, ami történt. Szakmai és emberi szempontból is a példaképemnek tekintem.”
Teóriánkra, hogy korábban, a magyar futball fényesebb éveiben hamarabb „öregedtek” a játékosok, tömegével jöttek az utódok, az utóbbi időben viszont, a hanyatló színvonalú NB I-ben könnyebben megmaradtak az olyan kevésbé sérülékeny veteránok, mint Illés, Kuttor vagy éppen ő, Végh így reflektált: „Ezen még nem is gondolkodtam, lehet benne valami. De azért Béla több száz gólt szerzett, Attila is rendre oszlopa volt a védelemnek. Mindegyikünk játszani akart, és mindent kihozni magából.” A kapus Veszprém és Győr után egy idényt töltött az izraeli Hapoel Haifánál, aztán a BVSC, a Vasas, az MTK, a Videoton, megint az MTK, majd Újpest következett, innen került kölcsönbe a Vasashoz. Amely vasárnap este Debrecenben vizitál a címvédőnél. Megkérdeztük, minek örülne jobban, ha kilencest kapna egy 1-0-ra elvesztett meccsen, vagy 4-3-as győzelem mellett egy-két gólban benne lenne. „Nem vagyok én már annyira hiú, nyerjünk 4-3-ra, most tényleg a csapat sikere a fontos.”
Végh elmondása szerint egyelőre nyárig, a szerződése lejártáig tervez előre, addig összejöhet 580 körüli NB I-es mérkőzése. Persze a hatszáz szép kerek szám, mint ahogy az a pályaív is, amit e szerény, kiváló sportember befutott.
origo.hu
Kibillen a Balaton a medréből egy hurrikán miatt
