Az első rádióadást több év készülődés előzte meg. Az Egyesült Államok kormányának rendelkezésére létrejött szerkesztőség felállítását a háború után megváltozott politikai helyzet indokolta. Bár a nyugati politika elfogadta a szovjet megszállás tényét, tudomásul vette a kialakult erőviszonyokat, arról nem mondott le, hogy kapcsolatot ápoljon a megszállt területeknek a kommunista diktatúrát elutasító politikusaival – akik többnyire emigrációba kényszerültek, és hogy a megszállt területek népeit a szabad világ eseményeiről tájékoztassa.
1949. május 17-én jegyezték be New York államban a Szabad Európa Bizottságot (SZEB), amelynek olyan tekintélyes tagjai voltak, mint D. Eisenhower nyugalmazott tábornok, későbbi elnök, vagy Nelson Rockefeller republikánus politikus. A bizottság szervezeti és munkaprogramja két szekciót hozott létre: a Szellemi Együttműködés Bizottsága az emigráns politikusokkal tartotta a kapcsolatot, a Rádió- és Sajtóbizottság a rövidhullámú adások előkészítésével foglalkozott, és Robert E. Lang irányításával kezdte el szervezni az adásokat. A SZEB legfontosabb célországa Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Románia és Bulgária volt. Albán műsort is sugároztak, de ezeket az adásokat viszonylag gyorsan, 1953 szeptemberében megszüntették, mert kiderült, hogy Albániában a lakosságnak mindössze kilencezer rádiója van.
Szemben a SZER cseh és szlovák programjának kezdő sugárzásával, amelyet az amerikai függetlenség napjára időzítettek, az első magyar adás a hallgatók számára fontos szimbolikus időpontban, október 6-án volt. Az emigránsok számára Münchenben reménykeltő ünnepségekkel indult a sugárzás; este Frederic R. Dolbeare alelnök tartott beszédet a munkatársaknak a Hotel Bayerische Hof különtermében: „Fejezzék ki a magyar nép szabadságvágyát. Gazdagítsák a magyar lelket az ősi tradíciók és a szabad jövő reményének jegyében… Kérem mondják el honfitársaiknak, hogy a nagyvilág nem hagyja cserben őket! Mondják meg nekik, hogy tartsanak ki, és készüljenek arra az időre, amikor elfoglalhatják az őket megillető helyet a világ szabad népei között.”
A történelmi tapasztalatok alapján legalábbis megoszlanak a vélemények az emelkedett szavakkal, különösen a cserbenhagyással kapcsolatban. Márai Sándor valamelyest reálisabban látta a rádió szerepét „Szellemi légihíd!” című jegyzetében, amelyet Ulysses álnéven fel is olvasott a SZER Vasárnapi krónikájában így írt: „A Szabad Magyar Rádió sem más, mint szellemi légihíd. A technikai és az emberi energia szövetkezett, hogy megvalósítsa ezt a spirituális hidat. A levegőn át építik magyar tudósok, írók, újságírók, előadók, az élet munkaterületeinek mindenféle szakemberei. Mert ez a magyar szellemi légihíd legfőbb értelme.”
Ez a szellemi légihíd 1956-ban játszotta legvitatottabb szerepét. A rádió munkatársai a magyar politikai életben változásokra számítottak ugyan, hiszen erre lehetett következtetni a Petőfi-kör vitáiból, a Rajk-újratemetésből és számtalan egyéb jelből, ám a forradalom teljesen készületlenül érte őket, és többségük csak 24-én tudta meg, hogy Budapesten kitört a forradalom. A forradalom előkészítésében tehát – szemben a Kádár-Magyarország propagandájával – semmilyen szerepe nem volt a rádió munkatársainak. A forradalom leverése után azonban nemcsak az ismét hatalomra kerülő magyar kommunisták fogalmazták meg a „beavatkozás” vádját, hanem Adenauer kancellár is vizsgálatot indíttatott annak kiderítésére, hogy valóban nyílt fegyveres harcra uszított-e a rádió. A vizsgálat végeredménye nemleges lett, de a vád sohasem tűnt el nyomtalanul. Viszont voltaképpen ennek a tisztázási szándéknak köszönhető, hogy a SZER 1956-os szalagjai egyáltalán megmaradhattak. 1956 végén az eljárás lefolytatásához bekérették a biblisi átjátszóállomáson 24 órában rögzített adás szalagjait, valamint kontrollként a budapesti magyar adást. A legfontosabb műsorokat lefordították német nyelvre, majd a szalagokat visszaküldték a SZER-hez.
Amikor a Szabad Európa Rádiónál 1956 után tisztogatások kezdődtek, hét menesztett egykori munkatárs munkaügyi pert indított a rádió ellen. Az eltávolított munkatársak a rögzített adásokkal tisztázhatták volna magukat a vádak alól, és a munkajogi per lehetséges végeredményeként a munkáltatónak tetemes pénzt kellett volna kifizetnie. Ez természetesen a SZER-nek egyáltalán nem volt érdeke, ezért nem akarta hozzáférhetővé tenni a hangzóanyagokat. Mi több, 1957 júliusában a rádió arra kérte a német külügyet, vegye vissza az Adenauer-vizsgálat után visszaadott 1956-os szalagokat. Arra hivatkoztak: nem lenne jó újra felkorbácsolni a kedélyeket a rádió forradalom körüli szerepéről. Így kerültek a gondosan becsomagolt 1956-os szalagok letétként Koblenzbe. A SZER ugyan 1959-ben visszakérte még egyszer a letétet, de valami miatt végül mégis meggondolták magukat, és a felvételek negyven évig a Bundesarchiv állományában lappangtak.
Ez a procedúra mentette meg az 1956-os felvételeket, ugyanis a rádiónál a szigorú takarékosság jegyében a szalagokat nem őrizték meg, hanem új meg új műsorokat vettek rá. Így azonban a felvételek évtizedeken keresztül zárt anyagként voltak a levéltárban, ahonnan a kilencvenes évek végén kerültek elő. A régi, különleges szalagok átjátszása valódi technikai bravúr volt, a munkálatokban magyar technikus is részt vett, aki a több nyelvű felvételek közül kiválogatta a magyarokat. A SZER működésének dokumentumai így végül három helyre kerültek: az Országos Széchényi Könyvtár Történeti Interjúk Tárában a hozzáférhető hangzóanyagokat helyezték el. Az operatív szempontból legérdekesebb irat együttest az amerikai fenntartó – biztonsági okokból – nem hagyta Európában: a teljes levelezés, a személyi anyag ma a kaliforniai Stanfordban működő Hoover Intézetben található meg, de az intézet minden egyébről is készíttetett másolatot a maga számára. A SZER szerkesztőségének munkáját segítő gazdag könyvtár pedig a Nyílt Társadalom Alapítvány Archívumához került.
Ötvenkilenc évvel ezelőtt indult és tizenhét évvel ezelőtt, 1993. október 31-én szüntette be magyar adását a Szabad Európa Rádió, amelynek kivételes, semmi korábbihoz nem hasonlíthat szerep jutott a magyar történelemben. Bár ezt a szerepet már több szempontból is vizsgálták; a hangzóanyag átiratának bizonyos része nyomtatásban is megjelent, elérhető az interneten és az OSZK Történeti Interjúk Tárának gondozásában immár DVD-n is, a rádió emlékének méltó megörökítése egyelőre még megoldandó feladat.
origo.hu
A Legfőbb Ügyészség közleménye
