Eszmetár a jobboldalnak: egy francia teoretikus ma is aktuális gondolatai

A legtöbben a konzervatív gondolkodás meghatározó elemeinek a hagyományhoz való ragaszkodást és az esetleges reformok lassú, szerves kivitelezését tekintik. Azonban a válság mindig reflexióra készteti az elszenvedőit, a biztos alapok megsemmisülése után új fundamentumokra van szükség. A német konzervatív forradalom és a vele rokon francia radikális konzervativizmus eszmeáramlatainak is ez a talajvesztettség jelentette az ősélményt. Ebbe az intellektuális hagyományba illeszkedik a francia Guillaume Faye, akit a ’68-as baloldali forrongás és a fősodratú jobboldal erőtlensége késztetett új intellektuális ösvények kitaposására.

A párizsi Notre Dame homlokzata egy nappal a fényjátékkal való újranyitása előtt, 2024. december 6-án.

Faye szerint a liberális multikulturalizmus hamis ideálja által legitimált tömeges bevándorlás és az ennek nyomán elharapódzó erőszak, valamint kulturális konfliktusok, továbbá az „élménytársadalom” révén elszabaduló droghasználat és a hozzá kapcsolódó maffiahálózatok befolyása szétrombolja a biztonságos élet kereteit. Az oktatás színvonalában drasztikus esésre számított, mivel a liberalizmus a diákok „érdekében” az elvárásrendszer jelentős csökkentését támogatja. Mindeközben az audiovizuális kultúra kiváltotta mentális nehézségek (figyelemzavar) tovább züllesztik a tudás átadásának hatékonyságát.

Az individualista élménytársadalomban a gyermekvállalás teher, amit egyre kevesebben lesznek hajlandók vállalni. Ebből fakadóan a demográfiai mutatókban jelentős romlás következik majd be, mindez pedig a szociális terhek növekedéséhez vezet. Idővel a munkaerőhiány és az idősekre fordított összegek emelkedése a gazdasági teljesítőképesség erőteljes romlását idézik elő. Az erőforrások szűkülése és a fizikai erőszak újbóli feltűnése a társadalom elszegényedéséhez és brutalizálódásához vezet, Európa pedig a harmadik világ szintjére süllyed. Ezt a negatív tendenciát a nemzetállamok Faye szerint nem lesznek képesek megfékezni, ugyanis maguk is elfogadják azon alapelveket, amelyek a problémákat generálják.

Forrás: Synthese Éditions 

Robbanásveszélyes helyzetek 

A feszültségek azonban nem csak Európában fokozódnak majd. A globális Dél országainak erőltetett iparosítása robbanásveszélyes állapotokat idézhet elő (gondojunk  a dél-amerikai nyomortelepekre). A globális pénzügyi rendszer pedig fenntarthatatlan, s az egész világra kiterjedő recessziót indíthat el (2008 jó példa erre). Mindeközben erősödnek az Európán kívüli vallási fundamentalisták, így például az iszlám terrorcsoportok (a New York-i ikertornyok katasztrófája jól szemlélteti ezt). Faye szemében az iszlám a nyugati modernitás túlkapásaira adott heves ellenreakció, ebből fakadóan pedig nem békíthető ki az öreg kontinens értékrendjével – a francia gondolkodó ítélete: nincs nyugatos iszlám. Ezért is vélte fatális hibának az illegális bevándorlás eltűrését, mivel ezáltal Európa jelentős mennyiségű fanatikust importált, ezzel is növelve a belső instabilitást, megágyazva az etnikai konfliktusoknak (gondoljunk csak az Európában elszaporodó terrorcselekményekre). Ráadásul úgy látta, amíg a világ etnikai vagy civilizációs tömbökbe tömörül, addig Európa és az USA éppen a multikulturalizmust erősíti, holott már látni annak erős dezintegrációs hatásait, valamint az etnikai tudat felélénkülését. 

A társadalmi-gazdasági és geopolitikai krízistényezőkön túl Faye komoly hangsúlyt helyezett az éghajlatváltozás és a technológia jelentette kihívásokra is.

A jégtakaró fedte területek kiolvadása újfajta vírusok elterjedését is okozhatja, a világ összekapcsoltsága okán a globális pandémiák kora a küszöbön áll. Mindemellett a technológiai rendszerek összetettségének növekedése egyben sebezhetőséget is jelent, ami a high-tech katonai ipar korában ugyancsak komoly veszélyeket rejt a terrorizmus formájában. 

A liberalizmus bukása 

Összességében Faye szerint a liberalizmus által kialakított modernitás alapjaiban ellentétes a valósággal, melynek illúziói egyre kevésbé tarthatóak, dogmái pedig életellenesek. Ebből fakadóan nem az a kérdés, hogy összeomlik-e a liberális civilizáció, hanem az, hogy ez mikor fog bekövetkezni. A közelgő kataklizmában a modernitás meghaladásának lehetőségét látta. A jobboldal feladata – Faye olvasatában – az újjászületés formába öntése lesz. Számára az ehhez szükséges elméleti keret alapját a „vitalista konstruktivizmus” jelentette. Ez egyfelől a nietzschei hatalomakarás és a spengleri–fausti racionalitás jegyében való civilizációépítés, másfelől az élettisztelet, az önfegyelem és a bioantropológiai problémák középpontba emelése. Ennek az elvont keretnek a konkretizálódása az archeofuturizmus. 

A második tézis szerint a jövő kihívásai új stratégiát követelnek. Faye az archaikus gondolkodáshoz nyúl vissza, egy prehumanista gondolathoz. A technológia, a biológia és más tudományágak által elért eddigi sikerek nem illeszthetőek be a humanista szemléletbe, mert az akadályozza előbbiek kiteljesedését. Ezért szükség van az archaikus értékek és a modern tudományok sajátos ötvözésére. Faye szerint nem a múlt egy pontját kell restaurálni, ez teljesen abszurd és értelmetlen volna, hiszen éppen a múlt vezetett a liberális modernitás kialakulásához. Azonban nem is a hagyományok teljes elutasítása a megoldás, hanem a szelektálás. A múlt azon értékeinek megőrzése, amelyek méltók rá, hogy a jövő építőkövei legyenek. Az archaikus tag így az alapvető, az emberi élet fundamentális kérdéseihez kapcsolódik. Faye igen megvetően említi azokat a liberális gondolkodókat, akik az európai civilizáció válságakor is csak a melegjokra tudnak gondolni. Úgy vélte, sokkal inkább a nemi szerepek tisztázása, a társadalmi hierarchia kialakítása, a népi hagyományok felértékelése, a közösségek felélesztése, a szigorú törvényhozás és fizikai biztonság kiépítése, valamint a társadalmi rend megőrzése élveznek elsőbbséget. Mindezt a nietzschei értelemben vett „ugyanannak” az örök visszatéréseként látta, ami a francia gondolkodó olvasatában az emberi lét fentebb felsorolt alapkövetelményeihez való visszanyúlást jelentette.

A liberalizmus ezeket az értékeket ördöginek tartja, életellenessége pedig éppen abból fakad, hogy tagadja az ember bioantropológiai sajátosságait.

A technológia ellentmondásba kerülhet a humanizmussal. Fotó: VSC

Technológia és hagyomány 

Mindez azonban csak az egyik oldala Faye gondolatvilágának. Oswald Spengler az európai racionalitást faustinak nevezte, ami alatt egy dinamikus, a valóságot felfedező és alakító, valamint a jövőt igenlő világszemléletet értett. Faye ennek mentén haladva vette pártfogásába a világ plasztikusságát biztosító  technológiát. Nem rettent vissza a biotechnológiának adott szabad úttól sem, úgy vélve: a civilizáció által megnövekedett elvárásrendszer csak az ember biológiai struktúrájának javítása révén küszöbölhető ki. Ez a társadalom adaptivitásának fontos eleme, nem ellentétes a hagyománnyal. Sőt! A technológiát a hagyománnyal kiegyensúlyozva kell gyakorlatba ültetni. Ez az archeofuturizmus lényege – a hatékonyság és kontroll formába öntése, értelmessé tétele az értékek és szokások világa révén. Archaikus társadalomszervezés ultramodern formában. 

A civilizáció a mai formájában nem menthető meg, a teljes összeomlás elkerülhetetlen, így egy már katasztrófa utáni korra kel felkészülnie a jobboldalnak. Felülvizsgálva a francia radikális konzervatív Charles Maurras nacionalizmusát, Faye harmadik tézise szerint ez birodalom létrehozását kényszerítené ki; meglátása szerint a civilizációs vagy etnikai tömbök jelentik a jövő politikai formáját. Tehát a nemzetállami szerveződést elégtelennek vélte, helyette egy lokális autonómiákkal működő „Euroszibéria” mellett tette le a voksát. Faye úgy látta: amennyiben Európa nem szakít a nemzetállami formákkal, akkor Amerika félgyarmataként alávetett helyzetbe kerül. Ez a formaváltás egyben a modern demokráciától vett búcsút is jelentené. Ez azonban nem gyengítené, hanem éppen erősítené a népszuverenitást, ugyanis a modern demokrácia nem az emberek, hanem az „illegitim kisebbségek” érdekeit védi. Helyette egy gyakori népszavazásokon alapuló, erőteljes politikai döntéshozatallal bíró rendszert javasolt, mégpedig a „nép” jelentésének újrameghatározásával: a gyökértelen városi lakosság, az olvasztótégely jellegtelen tömege helyett a saját kulturális hovatartozására büszke és tudatos emberek szerves összetartozását képviselné. 

A nép visszatér azzá, ami mindig is volt a modernitás rövid közjátéka előtt: etnosz, egy kulturális és biológiai közösség 

– írja.  

Felértékelődő vallás 

Faye a fogyasztói társadalom fenntarthatatlansága kapcsán jegyezte meg, hogy a társadalmak nagyobbik része kénytelen lesz visszatérni a mezőgazdasághoz, valamint a premodern technológián alapuló gazdasági modellhez. Afrika például egészében rákényszerülne erre, de a dél-amerikai államok egy jelentős része is. Az emberiség kisebbik része magas szintű technológiai környezetben élnének. 

A vallás Faye szerint újra fel fog értékelődni Európában, ez azonban nem a hagyományos kereszténység reneszánszát hozza el. Az ateizmus jelentette szellemi űrt az iszlám ugyan betölthetné, azonban rugalmatlan dogmatizmusa ellentétben áll a fausti racionalitással, ezért Faye alkalmatlannak vélte a feladatra.

A New Age mozgalmak kapcsán kiemelte: olyan vallásra van szükség, amely strukturált és jól szervezett, homogén egységet alkot. A vallásban is kétszintes modellt képzelt el: egy ritualizált, babonás és népies kereszténységet a tömegeknek, valamint a „filozófusok vallását” az elitnek. 

Prognózisai a maguk teljességében – egyelőre – nem igazolódtak be, azonban a főbb tendenciák tekintetében a francia gondolkodó meglátásai helyesnek bizonyultak. Alapműve teljes mértékben betölti a szerző által szánt „ideosokk” funkcióját: hol megdöbbentő, hol lenyűgöző, hol pedig felháborító. Faye-t alapgondolata – miszerint a liberális modernitás épp saját hordozóit pusztítja el – teszi különösen aktuálissá a kortárs gondolkodók számára. 

A szerző az Alapjogokért Központ elemzője 

Borítókép: A párizsi Notre Dame homlokzata egy nappal a fényjátékkal való újranyitása előtt, 2024. december 6-án. Faye a vallás felértékelődését jelezte előre Európában, de nem feltétlenül a hagyományos kereszténységét. (Fotó: Magali Cohen / Hans Lucas/ AFP)