Guillaume Faye 1949-ben született a francia Angouleme-ben, a bonapartista jobboldalhoz közel álló családban. A párizsi Politikai Tanulmányok Intézetében tanult, ahol 1971 és 1973 között több diákszervezetet is vezetett. 1970-ben csatlakozott a GRECE-hez (Kutatási és Tanulmányi Csoport az Európai Civilizációért), az Alain de Benoist által vezetett jobboldali agytröszthöz, de ideológiai nézetkülönbségek miatt 1986-ban kizárták onnan. 1998-ban, L’Archéofuturisme (Az archeofuturizmus) című kötetével tért vissza a francia jobboldal színpadára. A rákkal folytatott hosszú küzdelem után 69 évesen, 2019-ben halt meg.
Bár Faye a konzervatív forradalom szellemi örökösének tekinthető, ő maga elutasította ezt a fogalmat, mert úgy vélte, hogy a „konzervatív” tag demobilizáló hatású, antidinamikus, valamint negatív konnotációval bír. Helyette az archeofuturizmus szóösszetétel pártján volt: szerinte ez fejezi ki legjobban az ősi értékrend és a modern tudomány dinamikus egységét.
Fő célja nem egy mindent átfogó cselekvési terv kidolgozása volt, hanem hogy szellemi „sokkterápia” révén kreatív impulzusokat adjon egy eljövendő konzervativizmus számára. Esszéisztikus stílusa, valamint az említett kötete végén található rövid irodalmi skicc ugyancsak ezt hivatott erősíteni. Olvasatában a radikális nem a szélsőséges szinonimája, hanem sokkal inkább az alapokat újra gondoló, forradalmi aktualizálás.
aye – Guy Debord és Jean Baudrillard mentén – úgy vélte, a liberalizmus már csak „szimulákrumokkal” (szimulált valósággal) és látványossággal operál, nem kínál semmi valódit. A kialakult rendszer nem rendelkezett életképes alternatívával, mivel a baloldali forradalmak – Hans Freyer gondolatait ismételve – kudarcot vallottak és a liberális mainstream (fősodor) részeivé váltak. A jobboldali pártok és szellemi iskoláik pedig — elfogadva az ellenfél axiómáit — azok mérsékeltebb változataivá lényegültek.

Három tézis
Faye kötete három főbb tézist foglal magában. Az első szerint a jelenlegi civilizáció a liberális modernitás és egalitarianizmus (egyenlőségelv) jegyében formálódott, azonban elérte csúcspontját és a szétesés szélén áll. Faye a német filozófia egy kiemelkedő képviselőjét, Friedrich Nietzschét követve szakított a progresszív történelemszemlélettel, helyette egy minden teleológiát nélkülöző történeti mozgást azonosított. A liberális modernitás a felvilágosodás individualista filozófiáján, a szükségszerű haladás eszméjén, a gazdasági individualizmuson és utilitarizmuson (haszonelvűségen), valamint a szekularizált emberi jogok pátoszán alapult és jutott hatalomra globális szinten a XX. század végére. A liberalizmus az új évszázad hajnalára elvesztette alkalmazkodóképeségét, magával a valósággal került szembe. Ennek következményeként a modernitás önmagát számolja majd fel. Faye azt jelezte előre, ez a dezintegrációs sokk egy viszonylag gyors lefolyású válságsorozattal megy végbe a XXI. század elején. A globalizáció miatt a nyugati kultúra bukása az egész Földre jelentős hatással lesz. De mégis milyen tényezők vezethetnek egy ilyen léptékű kataklizmához?