– Miért és hogyan lett a francia baloldal – ahogyan könyvében írja – „az iszlám szajhája”?
– Magam is a baloldalról jövök. Mi Franciaországban nagyon büszkék vagyunk a világi hagyományainkra, az 1789-es forradalomra, valamint az állam és az egyház elválasztásáról rendelkező 1905-ös törvényre. Számomra a baloldal ezeket az értékeket testesítette meg, többek között a haladás, a társadalom legelesettebbjeiért, a bérből és fizetésből élőkért, a munkásokért való kiállás értékeiben gyökerezett. A baloldal támogatta a nők egyenjogúságát is a férfiuralom ellenében. Mintegy másfél évtizeddel ezelőtt ugyanakkor szembesültem azzal, hogy Franciaországban egyre tömegesebbé válik a főleg muszlim afrikaiak jelenléte, és ezzel az egész ország egy felgyorsult iszlám inváziónak van kitéve. Ez márpedig teljesen megváltoztatja a francia választópolgárok összességének összetételét is. A baloldal két okból állt e folyamat mellé. Az egyik, hogy ki akarta használni az ennek a választói csoportnak a megjelenésében rejlő potenciált – az országos választásokon elvégre 15 százalékban, a helyhatóságiakon akár harminc-negyven százalékban muszlimok szavaznak. Ennek érdekében pedig utat kellett engednie az iszlámnak, illetve a muszlimok közösségi követeléseinek. A másik ok kulturális, ami a baloldalnak a katolicizmussal szembeni gyűlöletében rejlik. A katolicizmus ugyanis a francia történelem része, a baloldal egy része pedig a globalizáció ideológiája nevében el akarja pusztítani ezt a Franciaországot. Mindehhez még hozzá kell venni az antirasszista politikájukat. Az iszlamisták ugyanis elhitették, hogy az iszlámmal szembeni fellépés rasszizmus. A baloldal márpedig nem akar rasszistaként feltűnni, ezért inkább teljes mértékben meghátrált az iszlám követelései előtt, feladva világi berendezkedésünket.
– Könyvében 11 millió franciaországi muszlimról ír, és önt is iszlámgyűlölettel vádolják az egykori elvtársai. Lát-e különbséget iszlám és iszlamizmus között?
– Nem látok ilyen különbséget. Nekem nagyon tetszik Ferhat Mehenni (kabil nemzetiségű algériai énekes, politikus – a szerk.) megfogalmazása: az iszlám a nyugalmi állapotban lévő iszlamizmus, az iszlamizmus pedig a mozgásban lévő iszlám. Recep Tayyip Erdoğan török elnök is világosan megmondta, nincs iszlám és iszlamizmus, csak iszlám van. Az iszlamofóbia szerintem egy vélemény: szembehelyezkedés az iszlámmal, amely nemcsak hit, de törvény és ideológia is, és amelynek egyetlen célja a hódítás, mert csak a hódításon és minden más kultúra tagadásán keresztül tud létezni. Az, hogy engem is iszlámgyűlölettel vádolnak, nem más, mint a muszlimok stratégiája, amelyet a baloldallal karöltve hirdetnek: az iszlám bírálata rasszizmusnak számít. Márpedig igenis jogunk van ahhoz, hogy iszlamofóbok legyünk abban az értelemben, hogy hangot adhassunk az e vallással szembeni véleményünknek, ahogy egyébként más vallásokkal vagy mondjuk a kapitalizmussal szemben is felemelhetjük a hangunkat. Jogunk van ahhoz, hogy fellépjünk valamely doktrína ellenében, amely zavar bennünket – ez szerintem egyáltalán nem bűn és nem is szégyen. Önöknek, magyaroknak is joguk volt hozzá, hogy fellépjenek a kommunizmussal szemben, amelynek megfizették az árát.