A liberálisok az egyént látják, a tömeget nem

– Vannak, akik azt állítják, nincs is ma migrációs válság Európában. Egyetért velük?

– Ha a 2015-ös migrációs válságból indulunk ki, abból, hogy akkoriban hány ember érkezett Európába, olyan krízissel valóban nem állunk szemben, legalábbis jelenleg. De ennek megvannak a maga okai, így például az, hogy a németek fizetnek Törökországnak a migránsok feltartóztatásáért, hogy Líbia is nyomja a féket, és hogy Matteo Salvini, az olasz belügyminiszter lezárta országa kapuit, így kevesebben tudnak eljutni Franciaország felé.

Mindamellett úgy látom: ez a migrációs válság csak a felszín. Mert mi is történik ma Franciaországban? Milliók érkeznek és telepednek le nálunk – főleg muszlimok. Hadd említsek számokat. 2017–2018-ban csak törvényesen 260 ezren érkeztek, beleértve a családegyesítéseket és a diákokat is. Ez nálunk Montpellier déli város népességének felel meg.

Ehhez hozzá kell még venni körülbelül százezer törvénytelen bevándorlót, ami pedig a lotarin­giai Nancy méretét teszi ki. Vagyis egy év alatt mintegy 400 ezer, két év leforgása alatt csaknem egymillió, tíz esztendőre vetítve négymillió jövevényről beszélhetünk, már persze azokon felül, akik eddig is az országunkban éltek. Ez kolosszális.

Ebből következik, hogy egyes területeken, így a Párizs környéki Seine-Saint-Denis megyében a tősgyökeres franciák kisebbségbe kerültek. Vannak városok és lakónegyedek, ahol a többség már a muszlim törvényeket és szokásokat, a halal étkezési előírásokat követi. Hadd idézzem Friedrich Engelst, akinek a neve aligha cseng ismeretlenül az önök hazájában: egy ponton túl a mennyiség átcsap minőségbe. Ez ma a helyzet a bevándorlással és az iszlámmal.

– Tősgyökeres franciákat említett. Egyesek szerint nem szabad ilyen kifejezéseket használni, népességcseréről sem szabad beszélni, mert minden ember egyenlő.

– A törvény előtt valóban az, ez jogilag meg nem ragadható meghatározás. Én sem vagyok tősgyökeres francia, nem voltam ott a keresztes háborúkban. Amiről én beszélek, az az, hogy a nem tősgyökeres franciák­nak el kell fogadniuk az évszázadokon keresztül kialakult kulturális modellt.

Ám ez már nem történik meg. Az újonnan érkezettek nem végzik el ezt a munkát, amit pedig a korábbi bevándorlónemzedékek megtettek, mert úgy gondolják, hogy az iszlám önmagában való kultúra, és úgyis felülkerekedik mindenütt. A francia elitek pedig elnézik ezt nekik. Ez tragikus Franciaországra nézve.

– Úgy véli-e, hogy a nemzetállamoknak joguk van meghatározni, hogy kikkel akarnak együtt élni? Vagy inkább az Európai Unió írhatja elő ezt nekik?

– Szerintem egy népnek joga van erről döntenie. Ebben Magyarország pártján vagyok, mégpedig kétszeresen is. Az Európai Bizottság nemcsak egyre több migránst erőltet az egyes országokra, de az asszimilációs modellt felszámolva a multikulturalizmust is ráerőltette Európára. Pedig a francia asszimilációs modell jól működött, az olasz és a spanyol bevándorlókat is jól tudtuk integrálni annak segítségével. De a mai szabályok szerint ez már nem lehetséges.

A publicista szerint a politikai iszlám is fenyeget
Fotó: Teknős Miklós

– Változhat a helyzet a májusi európai választásokat követően?

– Nem tudom. De remélem. Remélem, hogy Európa helyreállíthatja népeinek jogait, a történelmükhöz, a kulturális folytonossághoz való jogukat. Ugyanígy a határvédelemhez való jogukat, hogy ellenállhassanak az új inváziónak, gyarmatosításnak. Ugyanis nemcsak az egyéneknek, hanem a népeknek is vannak jogaik.

– Ez nem hangzik túl liberálisan...

– Ahogy mondja, a liberálisok csak az egyént látják, a tömegeket nem. Nem értik meg, hogy tömegeket nem lehet integrálni és asszimilálni.

–Nemrég a Le Figaro hasáb­jain arról írt, hogy a franciaországi újszülöttek 18-20 százalékának ma már muszlim keresztnevet adnak. Milyen jövőt vetít ez előre?

– Ez óriási szám. Ez azt jelenti, hogy 2030-ra 10-12 millió muszlim élhet majd Franciaországban. Többségbe kerülhetnek, és a saría, az iszlám jog léphet a francia törvények helyébe. Francois Hollande, az előző, szocialista köztársasági elnök az ország felosztásáról beszélt. És ha polgárháború lesz belőle?

– Elképzelhetőnek tartja tehát a Michel Houellebecq francia író negatív utópiájában, a Behódolásban megfogalmazottakat? Vagyis hogy a politikai iszlám átveheti a hatalmat Párizsban?

– Minden lehetséges, ha folytatódhat, ami most megy.

– Az antiszemitizmus nagy probléma az ön hazájában. Mennyiben függ össze a bevándorlással?

– Nemcsak összefügg, de szorosan össze is fonódik vele. A második világháború után a hagyományos, nyugati típusú antiszemitizmus már nem politikai kérdés Franciaországban. Az antiszemitizmus az iszlámmal tért vissza. Az egyik Korán-idézet szerint az elrejtőző zsidót még a szikla is elárulja. A szalafisták soha nem fogják feladni a zsidóellenességet.