Mary és Max: az évtized egyik legjobb animációja

Másfél évtizede zajlik a számítógépes animációk színes-szagos uralma, ám jó tudni, hogy néhányan még mindig hisznek a hagyományos technikákban. Egy Oscar-díjas ausztrál rendező egyenesen gyurmaanimációval igyekszik levenni minket a lábunkról. Sikerrel.

Több mint hetven éve történt, hogy Walt Disney a Hófehérke és a hét törpe című rajzfilmjével elkészítette a filmtörténet első egész estés animációs meséjét, s bár az évtizedek során Csehszlovákiában, Kanadában, Japánban és Magyarországon is sikeres korszakokat élt meg az animációsfilm-készítés, Hollywood rövid úton monopolizálta a rajzolt mesék univerzumát. Napjainkban pedig ugyan az átalakuló animációs szakma a stúdiók gyerek- és sikerbiztos számítógépes termékei árnyékában világszerte virágzik, ebből a közízlés vajmi kevésre kíváncsi, s az átlagemberhez többnyire nem jut el más, csak az amerikai pixeláradat. Ezért is különösképpen örömteli az olyan üde kivételeket szemlélni, mint amilyen az ausztrál Adam Elliot egész estés gyurmatörténete.
A Mary és Max 1976-tól 22 éven keresztül követi nyomon egy ausztrál kislány és egy középkorú New York-i férfi valószínűtlen levélbarátságát. Kapcsolatukat a magány és az elszigeteltség, valamint különös szokásaik és tulajdonságaik tartják össze. A valakihez tartozás és a fontosság érzete bizsergetően hat mindkettejükre, s a véletlennek köszönhető első levélváltás a nehézségek és konfliktusok ellenére évtizedes kötelékké erősödik közöttük. Ebben nagy szerepet kap a másik kultúrája iránti érdeklődés és a közös szenvedély, az édességek utáni olthatatlan imádat. Életüket a hollywoodi giccstörténetek helyett drámák és tragédiák sora is szegélyezi, s a velük történtek szívszorítóbbak tíz Titanicnál, valamint a Rabszolgasors összes epizódjánál együttvéve.
Elliot ragyogóan mérte fel, hogy a kevesebb tényleg több: hihetetlen egyszerűséggel fogalmazza meg két, társadalmon kívüli ember életén keresztül a kor párkapcsolati és civilizációs problémáit. A legkényesebb témákat is kendőzetlen őszinteséggel veti fel, a rájuk adott válaszok pedig gyakran meglepően magától értetődők. A történetmesélés szabadelvűsége és bizarr humora lebilincselő kalandra hívja a nézőt, melyben a stoptrükk gyurmaanimáció és az atmoszférateremtő kísérőzene olyan magas fokú művészi teljesítményt képvisel, ami mellett a legszínpompásabb Disney-történet is elszürkülhet.
Tehetség, kreativitás, tradíció, varázslat: így eshetett meg, hogy a Hatalmas Egér és a hollywoodi stúdiók árnyékában éppen egy ausztrál készítette el az évtized egyik legjobb animációs filmjét. Számítógép használata nélkül.
(Mary és Max – színes, fekete-fehér, feliratos, ausztrál animációs film, 92 perc, 2009. Rendező: Adam Elliot. Forgalmazó: Szimpla Film Kft.)