Évszázadok óta nyilvánvaló, sőt egész történelmünket meghatározó tény, hogy míg a Kárpát-medence és benne hazánk a kontinens közepén egyfajta tranzitrégióként és ütközőzónaként funkcionál, addig a gazdasági és társadalmi fejlődés csak késve, hiányosan, idejétmúltan vagy egyáltalán nem érkezik meg ide. Az is kiderült, hogy az Európai Unió ezen a téren sem jelent megoldást. Hogyan és hova érdemes pozicionálni magunkat?
– Ha csak az unió térképét tekintjük, földrajzilag is inkább számítunk perifériának, mint központnak, újonnan csatlakozott országként pedig egyértelmű a gazdasági és társadalmi periférikus helyzet. A kérdés az, hogy mit lehet ebből kihozni. Ha körbenézünk, többé-kevésbé hozzánk hasonló országokat látunk, így legalább annyi lehetőséggel számolhatunk, mint amennyi hátránnyal. Fel kell ismerniük a „széleken” fekvő tagországoknak, hogy érdemes együttműködniük, hiszen így sokkal eredményesebben hasznosíthatók például az uniós források. Nemcsak a különböző felzárkóztató programokra kell gondolni, hanem a kutatás-fejlesztési tendereken, infrastruktúra-fejlesztési pályázatokon való kooperatív részvételre is. A nemzeti kormányoknak pedig az a dolguk, hogy a vállalkozásokat ösztönözzék, hiszen az infrastruktúra megléte valóságos tartalom nélkül nem sokat ér. Hogy a jövő centrumai hol alakulnak ki, nagymértékben függ az államközi együttműködéstől.
– Ez mind szép, de a gazdasági krízis nehézségei közepette az is érthető, ha egy-egy tagállam maga próbál megoldást találni a gondokra. A periférikus összeborulás helyett például az euróövezethez tartozó szlovákok olyan kérésekkel kénytelenek szembesülni, hogy miként vegyenek részt a görög válságkezelésben.
– Ez kirívó eset, de elismerem, hogy nem mindig könnyű együttműködésről beszélni. A kérdés inkább kulturális szempontból meghatározott. A visegrádi államok például aránylag jól tudnak együtt dolgozni, mint ahogy a balti és a skandináv országok is. Az együttműködést ezen térségek között kell létre hozni, de van okunk bizakodni.
– Milyen eredményeket sikerült elérni eddig ezen a téren?
– Megkezdtük a párbeszédet más régiók országaival. Az eszmecserékre kiváló alkalmat biztosítanak a különböző ipari seregszemlék és vásárok, így ezeket érdemes kihasználni. Példának okáért szeptember közepén hazánk volt a díszvendég a thesszaloniki nemzetközi vásáron, ahol rengeteg dél-alföldi kis- és középvállalkozás képviseltette magát. Számos kutatás igazolja azt, hogy ezek a cégek 800-900 kilométeres távolságba még rentábilisan el tudnak jutni, feltéve, hogy van út, vasút vagy légi összeköttetés, tehát ezt csak ösztönözni, segíteni kell. Ha már a görögöknél tartunk, kamarai szinten már megindult az együttműködés például a gépipari karbantartásról, védelmi ipari, vasúti, hajózási és turisztikai területen; ezt kormányszintre fogjuk emelni. Nekik van tengerük, nekünk van meleg vizünk, s Szerbián keresztül csupán fél nap az út Athénba. Komplex turisztikai szolgáltatásokra egyre nagyobb az igény Oroszország és Kína felől is, kár lenne ezeket nem kihasználni.
– A második Orbán-kormány elkötelezett a nemzeti egység megteremtésében. Ebben sajátos szerepe lehet a külgazdaságnak is. Melyek az új súlyponti gazdasági elemek?
– Jó alapok vannak, hiszen nemcsak az unióssá lett szomszédokkal, hanem Szerbiával, Horvátországgal is van szabadkereskedelmi egyezményünk. De itt az ideje kihasználni a többi, jog által biztosított lehetőséget is, amelyek a közös pályázati részvétel alapjául szolgálhatnak a későbbiekben. Ilyen például az európai területi együttműködési csoportosulás, azaz az EGTC. Ezzel határon átnyúló, transznacionális vagy régiók közötti együttműködést lehet létrehozni, de ilyen lehet a testvérvárosi együttműködés is. Ezek lényege, hogy jogi személyek jönnek létre, amelyek így fel tudnak lépni bizonyos esetekben, és hatékonyan pályázhatnak például egészségügyi, közlekedési vagy bármilyen fejlesztésre.
origo.hu
Bayer Zsolt: Erről van szó!
