Szülinapi zsákmány

A kereskedelmi láncok védelmére kelt Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) szerint törvényeink megfelelően védik a hazai beszállítókat. Ha így lenne, akkor nem fordulhatna elő, hogy a születésnapjukra készülő láncok a beszállítók pénzén ünnepeltessék magukat.

A tájékozatlanságát tanúsító OKSZ azt állítja, hogy a hazai és külföldi láncok nem fogják a válságadót áthárítani a beszállítóikra. Utóbbiak szerint azonban e szándékukról nem hivatalosan már értesítést is kaptak tőlük. A hazai termelők és gyártók aggálya életszerű. A láncok ugyanis a felvásárlói árak leszorítása mellett a valóságtól elrugaszkodott jogcímeken szednek vissza tőlük pénzt, amit kiszolgáltatottságuk miatt a termelők képtelenek visszautasítani.

*

Néhány példát említve, ha egy lánc újabb áruházat nyit az országban, akkor a beszállítókat kötelezi szerződésben arra, hogy fizessenek ezért, azaz így kényszerítik rájuk a fejlesztési költségeiket. Általános gyakorlat az is, hogy a láncok a születésnapi kerek évfordulójukkor az ünnepléshez szükséges pénzt – szülinapi bónusz néven – az ellehetetlenítésüktől rettegő beszállítóktól szedik be, amelyeknek fizetniük kell. Mindez nem jelenti a beszállítók piaci biztonságát, előfordul ugyanis, hogy a kereskedő később mégsem az ő termékeit árulja. A láncok ezzel azt a törvénysértést kerülik el, hogy a beszerzési árnál olcsóbban árulják a termékeket, ám a számlázási technikából és a cégek könyveléséből egyértelműen kiderül a turpisság.
A láncok által diktált kereskedelem rányomja a bélyegét a termékek minőségére is, mivel a termelőket és gyártókat arra kényszeríti, hogy megengedhetetlen eszközökhöz nyúljanak. Egyre olcsóbban állítják elő termékeiket, nem véletlenek az élelmiszer-hamisítási botrányok, amelyeknek leleplezése után a kereskedőket elkerüli a felelősségre vonás. A beszállítók szerint feltétlenül szigorítani kellene a kereskedelmi törvényt, amely megtiltaná és szigorúan büntetné az őket bármilyen jogcímen érő sarcolást, illetve a kereskedőket is felelőssé kell tenni a termékek minőségéért.
Az OKSZ arról is beszámolt, hogy „a legnagyobb láncok tízezerszámra foglalkoztatják a magyar munkaerőt, az ágazati átlagnál több bérért”. A beszállítók szerint azonban ezen megállapítások több sebből véreznek. A láncok környezetében tízezerszámra szűntek meg munkahelyek, illetve akár évszázados múltra visszatekintő termelési kultúrák váltak semmivé országszerte. A jövedelmeket illetően is tájékozatlan az OKSZ. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2008-ban a bruttó bér 171 772 forint, 2009-ben pedig 175 207 forint volt havonta a kereskedelemben. Szakszervezeti forrásaink szerint azonban a Tescóban például a bérezés jóval elmarad az átlagtól. Körülbelül tíz vezető és 290 alkalmazott dolgozik egy átlagos Tesco áruházban. A vezetők felének kiemelt a bérezése. 5 középvezető alapbére bruttó 180 ezer, a többi dolgozóé pedig bruttó 120 ezer forint körüli. Könnyen belátható, hogy itt az átlagbér jócskán elmarad az ágazati átlagtól.