A zoborvidéki Kolon temploma

Zoborvidéknek a Nyitra város szomszédságában lévő hegyek, az 564 méter magas Zobor és az 504 méteres Gímes lábánál fekvő tájat, az ottani települések csoportját nevezzük. Nyitra vármegyének az újkorban mind kisebb arányú magyar lakossága erősen megkapaszkodott e környéken, aminek köszönhetően a környező szláv és más idegen – régebben német – hatástól mentes, zárt közösséget alkot. Történelme, kultúrája, hagyományai a honfoglalás és az államalapítás koráig nyúlnak vissza. „A zoborvidéki falvak peremtáji helyzete, nyelvszigetté válása számos archaikus jelenség és jellemző vonás fennmaradását eredményezte, amelyek az utóbbi évekig töretlenül éltek” – olvashatjuk az 1982-ben készült Magyar néprajzi lexikon idevágó szócikkében. Kodály Zoltán 1906-ban itt kezdte meg néprajzi gyűjtőmunkáját. Sajnos az utóbbi fél évszázadban – különösen a politikai és gazdasági rendszerváltozás óta – egyre fogyatkoznak, öregednek az itteni magyarok, apad az újszülöttek, iskolás gyerekek száma. Gyorsul az asszimiláció folyamata is, s ha ez így folytatódik, nemsokára csak a történeti munkák, folklórgyűjtemények és néhány műemlék templom tanúskodik a Zoboralja magyarjainak ezer esztendőnél is régebbi múltjáról.
Írott alakban 1113-ban bukkan fel először Kolon neve, ekkor azonban már több mint két évszázada lakott hely volt a Zoborvidék máig legjelentősebb települése. Neve az ótörök qulun – csikó – szóból ered. A honfoglaló magyar törzsek a 800-as évek végétől jó ideig a Kárpát-medence tágas sík földjeit, dombvidékeit „lakták be”, azokon váltogatták legelőiket, téli-nyári szállásaikat, azonban a Kárpát-medence nyugati és északi karéjától Erdélyig terjedő határvidékeket megbízható, velük szegről-végről rokon törzsbeli fegyveresekre bízták. Ezért találunk a X. században a nyugat-dunántúli és a Morva vidéki gyepűktől kezdve a gömöri és a Hernád-völgyi határvidékig s le az Oltig többnyire türk – besenyő, kun, úz/jász, különféle székely –, kabar és kaukázusi népelemeket. És később is: a kiváltságokkal, mai szóval még területi autonómiával is felruházott katonanépek egészen a polgárosodás koráig megőrizték önállóságukat, sajátos települési és társadalmi rendjüket, nyelvi és kulturális tradícióikat.
Nyitra – ispánság, majd megye és püspökség székhelye – az Árpád-házi uralkodók idejében hercegségi központ is volt, a tőle egy régi mérföldre (tíz kilométerre) fekvő Kolon első említésekor a nyitrai vár földjeihez tartozott. Már 1156-ban az egyházas falvak sorában találjuk a települést, amely a XII. században a Zobor hegyi bencés apátság birtokába került, majd maradt is legalább a XIII. század végéig. Középkori világi urairól nem maradtak adatok, a török 1576-ban felperzselte, 1664-ben – Nyitra várával együtt – elfoglalta Kolont, és adóztatta népét. 1678 és 1730 között csaknem kipusztították a járványok; 1787-ben azonban már 614 lakost számoltak össze a településen. A XVIII. század elejétől a XIX. század végéig világi földesúri családok hoszszú sora birtokolta a települést, a Kereskényi, Kelecsényi, Bacskádi, Rudnay, Pély, Emődi és Boronkay nemesi famíliák egyben a plébánia kegyúri jogát is gyakorolták.
A Nyitráról Aranyosmarót (Zlaté Moravce) felé vezető főútvonal mentén, a Zsibrica és a Pilis hegyek közt megbúvó Kolon (Kolinany) messziről szembeötlő fehér tornyú templomát a falu fölötti erdős magaslaton találjuk. A domb egykor a falu temetőjéül szolgált, a pereménél kerítőfal csekély nyomai is felismerhetők. Egyhajós, keleten félköríves szentélyű egyháznak épült a XII. század derekán, Szent István király tiszteletére. Kőből falazott félkör diadalíve nagyon korai formát mutat, a hajó nyugati végén kőpilléreken nyugvó, hasonló jellegű kegyúri karzat látható. A fölötte befalazott körablak arra utal, hogy a nyugati torony, ha nem is sokkal, de később készülhetett: a négyszögletes, sarkain támpilléres, keskeny lőrésablakú harangtorony legkésőbb a tatárjárás utáni évtizedekben már állhatott.
A templomot 1659-ben és 1737-ben barokk ízlés szerint renoválták. 1933-ban alaposan átformálták az épületet: a régi hajót északi és déli irányból tágas kereszthajóval nyitották egybe, az új szentély észak felé tekint, az eredeti apszis a szent király kápolnájául szolgál.
Kolon legutóbb megszámlált 1444 lakója közül 859 volt magyar, 563 szlovák nemzetiségű, a helyi általános iskolába 27 magyar és 66 szlovák gyermek járt egy évtizede. A különbség azóta nőtt közöttük; a faluban magyar népi hagyományokat őrző folklórcsoport működik.