Budai titkai

Többször leírtuk már, nem szerencsés, ha a titkosszolgálatok ügyeit a sajtóban tárgyalják. Az a jó, ha a Cég észrevétlen marad, mert ha tettei a médiumok érdeklődésének homlokterébe kerülnek, az annak a jele, hogy már megint szerencsétlenkednek a titkosszolgák, ugyanis a sikeres akcióik értelemszerűen titokban maradnak. Kétségtelen, hogy a hajdani (?) szocialista titkos rendőrség viselt dolgait elég ügyesen tartják titokban mindmáig, a dezinformációs részleg jól működött és működik, de amit a rendszerváltás után produkálnak, az azért nem csak nevetséges, mert a biztonságunkat veszélyeztetik, s ezért inkább siralmas.
Az elmúlt húsz évből csak egy, igazán „bravúros” fellépésüket idézhetjük fel, 1998 őszén roppant ügyesen ugratták be a Fidesz vezetőit a hírhedt megfigyelési ügyben, amit a szolgálatok kezdeményeztek, de ugyanazok a szolgálatok nem találtak bizonyítékot a maguk tevékenységére, így a Fidesz hamisan vádaskodott, a megvádolttól kapott dokumentumok alapján. Ha nem értik teljesen tisztán, az nem baj, mert a káosz a botrány lényegéhez tartozott.
Most megint egy megfigyelési ügy borzolja a közélet idegeit. (Feltéve, hogy a közéletnek van olyanja.) Budai Gyulát, a jelenlegi elszámoltatási kormánybiztost figyelték meg 2008-tól kezdve, még idén tavasszal kormányzati tisztviselővé való kinevezése után is. Őszintén szólva én nem tartom oly rettenetes skandalumnak, ha valakit megfigyelnek, hiszen többek között az a szolgálatok dolga. Na de ártatlan embereket megfigyelni? – háboroghatnak a jogvédők és egyéb széplelkek, ám megfigyelni csak ártatlanokat szokás. Hiszen mindenki ártatlan, amíg jogerősen el nem ítélik, akkor meg már minek megfigyelni, elég, ha a smaszszer beles rá olykor a cirklin. Ám Budai Gyuláról azért kezdett adatokat gyűjteni az elhárítás, mert súlyos, Gyurcsány Ferenchez és üzlettársaihoz köthető panamákat tárt fel, tehát nem a nemzet biztonságára jelentett veszélyt, hanem néhány kormánypárti politikus biztonságérzetére. S amennyiben ez így volt, az egyértelműen arra utalna, hogy a szocialista kormány afféle magánrendőrségként használta a Nemzetbiztonsági Szolgálatot, ami viszont valóban skandalum. Miként az is, ha a titkos megfigyelésre fény derül. Nem is akárhogyan. Benedek Fülöp egykori agrár-szakállamtitkár lakásán találtak egyértelmű dokumentumokat, ami mégiscsak elképesztő eset. Meglehet, hogy Benedek Fülöp szalvéták, gyufacímkék és lepréselt virágszirmok mellett titkosszolgálati jelentéseket gyűjt, s az is kétségtelen, hogy egy kivételesen rokonszenves és megnyerő ember, akinek óhajtásait nehéz elutasítani, de a Budai Gyula megfigyeléséről szóló dokumentumok semmiképpen nem lehettek a tulajdonában. Még akkor sem, ha az adatgyűjtést ő rendelte meg.
Titok, miként kerülhetett hozzá, de azt fontos leszögeznünk, hogy a szolgálatok nevében szereplő titok nem ilyesmire vonatkozik. Szilvásy György volt titokminiszter mindent tagad, amit kivételesen nem is vehetünk rossz néven tőle. Ezúttal nemcsak veleszületett mellé- és félrebeszélési hajlamai miatt ködösít, hanem munkaköri kötelessége is egyben. Azt mégsem mondhatja, hogy ő adott parancsot Budai Gyula törvénytelen és pancser módon történő megfigyelésére, a demokrácia érdekében. Az akkori vezetők nem emlékeznek Budai megfigyelésére, de nekik amúgy is híresen rossz a memóriájuk. Emlékezetük felfrissítését is szolgálhatja majd az Alkotmányvédelmi Hivatalnál és a Nemzetbiztonsági Szakszolgálatnál induló átfogó vizsgálat, amelyből kiderülhet, Szilvásyék hányszor feledkeztek meg arról az egyszerű alapelvről, hogy a polgári elhárítást nem használjuk politikai célokra.
(Tegnap egyébként Pintér Sándor belügyminiszter bejelentette, tudja, hogy őt is lehallgatták. De erről majd később.)