Éles ellentétekkel indult a G20-csúcs

Holtpontra jutottak a tárgyalások tegnap a világ vezető gazdasági hatalmait tömörítő G20 csoport csúcstalálkozóján az állam- és kormányfők megállapodását előkészítő bizottságban, az orosz delegáció szerint pedig már a húszak egysége is veszélybe került.

Szabad kereskedelem. Nagy-Britannia és az Egyesült Államok vezetője is reményét fejezte ki, hogy sikerül tető alá hozni a szabadkereskedelmi megállapodást Dél-Koreával. Barack Obama amerikai elnök megemlékezett a koreai háborúban meghalt amerikai katonákról egy ottani amerikai támaszponton, rámutatva, „Korea ma ketté van osztva, egy olyan félre, amely dinamikus és fejlődik, és egy olyanra, amely inkább éhezni hagyja a lakosságát, mintsem a változás útjára lépjen. (MN)

*

Árfolyamháború. A protekcionizmusról és a valutaárfolyamokról szóló viták előzték meg a G20-as országok tegnap megkezdett csúcstalálkozóját. Az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed a múlt héten 600 milliárd dollárt pumpált a gazdaságba államkötvények megvásárlásával, amely lépés ellenállást váltott ki a többi nagyhatalom részéről. Kína, Németország és Brazília is nemtetszését fejtette ki, szerintük a lépés célja a dollár gyengítése, az amerikai export növelése. Bírálói szerint éppen az Egyesült Államok gyakorolt nyomást Kínára, hogy az ázsiai állam engedje látványosan drágulni a jüant. Angela Merkel német kancellár arra figyelmeztetett, hogy Washington újabb gazdaságösztönző csomagja kockázatos. Félő, hogy az amerikai monetáris könnyítés tovább hizlalja a fejlődő országokban kialakulni látszó piaci buborékokat, tovább drágítja a nyersanyagokat, és így világszerte erősíti az inflációs nyomást. Jean-Claude Juncker, az eurót használó országok pénzügyminisztereit tömörítő csoport elnöke szerint megvan az esély arra, hogy ez hátráltatni fogja a válságból való kilábalást. Elemzők szerint valóságos árfolyamháború van kibontakozóban, aminek egyik hatása, hogy számos deviza túlzottan felértékelődik. Többen – például Brazília és Indonézia – már korlátozzák is a tőkeáramlást a felértékelődés veszélye miatt. (MN)

A szöuli csúcsértekezlet zárónyilatkozatát előkészítő bizottságban nem sikerül rendezni az Egyesült Államok és a legtöbbet exportáló két ország, Kína és Németország között hetek óta tartó viszályt a kivitel állami korlátozásának kérdése körül – idézte a házigazda dél-koreai kormány szóvivőjét az MTI. A nyilatkozat szövegezésén dolgozó bizottság egyelőre nem találja a középutat, és a főtárgyalók még abban sem tudtak megállapodni, hogy mikor folytassák az egyeztetést – tette hozzá a szóvivő. A plenáris üléseket ma tartják az állam- és kormányfők részvételével. A Szöulba érkező állami vezetők nyilatkozatai alapján az ötödik G20-csúcs legfelső szintű tanácskozásain a zárónyilatkozatot előkészítő bizottságban uralkodó hangulatra lehet számítani.
Bár a világ 19 legerősebb gazdasága és az EU első embere van jelen Szöulban – valamint a csúcstalálkozó előtt lezajlott üzleti fórumon a legnagyobb cégek mintegy 120 képviselője –, a legfontosabb két ember mégis Barack Obama és Hu Csin-tao (Hu Jintao). Az Egyesült Államok, illetve Kína vezetője a találkozót könnyen kettejük közötti vitafórummá alakíthatja át, amely aggasztja is a csúcs résztvevőit. Obama előzetesen arról beszélt, hazájának az a célja, hogy új munkahelyeket tudjon teremteni, és csökkenjen a kereskedelmi egyensúlytalanság világszerte. Márpedig Washington régi aggodalmát az jelenti, hogy Kína összehasonlíthatatlanul többet exportál Amerikába, mint a visszáru, és azzal vádolja Pekinget, hogy ezt nemzeti fizetőeszköze árfolyamának alacsonyan tartásával éri el. Amerika úgy látja, a jüan lenyomott árfolyama segítette hozzá az ázsiai nagyhatalmat jelenlegi gazdasági pozíciójához. Mások viszont épp az Egyesült Államokat bírálják saját dollármentő trükkjeiért, amelyet ugyanolyan mesterséges árfolyam-befolyásolásnak tartanak, mint a kínaiak eljárását.
A G20-csúcsot most is tiltakozó akciók kísérték. A Koreai Népi G20 Válaszakció nevű, 80 civil szervezetet tömörítő csoport közölte, elutasítja a húszak találkozóját, hiszen a résztvevők nem vállalják a felelősséget a nemzetközi pénzügyi válság előidézésében, s arra szólította fel az országokat, hogy szigorúan felügyeljék a pénzügyi szervezeteket.