Öt kilométerre északra a szlovákiai Galánta város központjától, a Pozsonyból Nyitra felé vezető 62-es főút közelében található az ezerlelkes Gány. A száz évvel ezelőtti népszámláláskor 330, többségében tót lakost írtak össze a községben, ma is csak a lakosság kis részét alkotják magyarok (a 16 ezres Galántán hatezer magyar él).
A Csallóköztől északra fekvő, Kis-Duna és Vág határolta lapályt a középkortól fogva Mátyusföldnek nevezik. A név eredete a Csák nemzetségbeli Máté személyéhez – a család trencséni ágának e néven harmadik főurához – kötődik. Csák Máté (1260 körül–1321) a XIV. század eleji Magyarország leggazdagabb oligarchája, tartományura volt. Birtokai Felső-Magyarország tizenhat vármegyéjére, több száz településére terjedtek ki, várainak száma száz fölött volt hatalma csúcsán. Uralmát – amelyet a modern szlovák történetírás a saját feudális királyságának igyekszik kisajátítani – a megerősödő Károly Róbert király törte meg 1312-ben, midőn a rozgonyi csatában legyőzte a Mátéval szövetséges Amadé fiak seregét. A régies alakban Mathyus (voltaképpen Mátyás) névvel a főúr birodalmának központját, a Vág-völgy déli részét jelölték meg: „comitatu de Mathywsfewlde”, 1402.
Gány egyike Pozsony vármegye legrégibb településeinek. Neve – villa Gan formában – 1025-ben Szent István királynak a zobori bencés apátságot alapító okiratában bukkan fel (az 1890-es években íródott megyemonográfia szerint). Szerepel a nyitrai püspökség birtokainak 1112-ben készült határleírásában, III. Béla király levele a zobori Szent Benedek-rendiek falvai közt sorolja fel. A község a XIII. századtól két részből állt, Own – Úny? – nevű felét egy 1252-ben kelt irat említi. XII. századi parókiális templomát 1241-ben a mongolok elpusztították. IV. Béla király 1251-ben ingatlanokat adományozott a znióváraljai premontrei apátságnak, a levelében megnevezett Gány falu ekkor egy bizonyos Kázmér fiainak birtoka volt. 1268-ban Mária királyné Vecsei Bertalannak adományozta; 1279-ben a nyitrai káptalan mint hiteles hely színe előtt Menold fia Rufusz Ábrahám cserébe adta gányi és galántai birtokait Aba comes berencsi – Vág-völgyi – kőváráért. 1291-ben Csete fiainak földjeihez tartozott Gány; neve az 1330-as évek pápai tizedjegyzékében egyházas helyként szerepel.
Templomáról a régi hazai és a szlovák történeti és műemléki irodalom úgyszólván megfeledkezett; a műemlék még a 2008-ban Dunaszerdahelyen megjelent, Görföl Jenő és Kovács László által készített mátyusföldi és zoborvidéki középkori templomkalauzból is kimaradt.
Az átmenő főutcás település közepén, kisebb folyóvíz hídja közelében, szabad területen álló, Szent Család titulusú templom fala gazdag és változatos díszítéseivel szinte eredeti formában látható. Bizonyosan az 1250–60-as évtizedekben készült, a tatárjáráskor tönkrement első plébániai egyház újjáépítésekor. Alaprajza, formája és téglaarchitektúrája által a XIII. század második felének érett román stílusú, nyugat-dunántúli–kisalföldi–csallóközi falusi templomcsoportjához tartozik. Tíz méter hosszú, nyolc és fél méter széles hajójához belül négy méter sugarú, félköríves, kívül hétszögletű szentély kapcsolódik. A téglafalakat kívül körös-körül szabályos ritmusú függőleges falsávok tagolják. E lizénák fölül íves párkányzattá fonódnak össze, a kisebb köríveket páronként nagyobbak fűzik össze, tetszetős kettős árkádsort képezve az oromzatokon. Ugyancsak a XIII. századi téglaépítészetre jellemző a szabályos magasságú, íves idomtéglákkal fejezett lábazati párkány.
A templom bejárata a hajó déli oldalán volt, látható a befalazott kapu félköríves kerete a vele egykorú, tölcsérbélletű, XIII. századi ablakok ívrészeivel együtt; a keleti iránytól 22 fokkal észak felé eltérő tengelyű templom apszisán szintén román kori résablak nyílik (az északra néző körablak későbbi). A hajó északi homlokfalán megfigyelhetők egy csatlakozó helyiség voltát tanúsító részletek; a szentély átellenes oldalán lévő sekrestyéről nem tudható, mikor készült. Legvalószínűbb, hogy az 1735. évi renováláskor az addig északi sekrestye helyett, és ekkor került át a mostani helyére annak kicsiny középkori ablaka. Újkori keletű a barokk szegmensíves nyugati bejárat, valamint a fölötte lévő ácsolt, bádogozott huszártornyocska, amely az eredetileg torony nélkül épült templom nyeregtetején ül.
A Borovszky-féle monográfia adatai szerint a XV. században a galántai Lőrinc fia Nagy György és Tarródy Tamás semptei várkapitány volt Gány földesura. 1549-ben nyolc jobbágyporta és négy új jobbágytelek volt a faluban, Bacsányi Zsigmond, Borsy Flórián és Tamás birtokain. 1553-ban Losonczy Istváné, 1647-ben gróf Eszterházy Farkasé volt a település. Kastélyának, amelyet az 1770-es évek elején említettek, nyoma sincs.
A településnek 1881 óta van vasútja, művelődési háza 1947-ben épült, elsőként a Galántai járásban. Gány lakói hűek maradtak Szlovákiához, amíg a szomszédos Galánta 1938 és 1945 között visszatért Magyarországhoz. Valamit valamiért.
origo.hu
Orbán Viktor lehet az európai migrációs fordulat meghatározó szereplője
