Magyarázkodik a leleplezett Lendvai

Semmi olyat nem tettem, ami ne lett volna tisztességes vagy beleütközött volna az újságírói etikába – védekezett tegnap Paul Lendvai. Ugyanakkor a Heti Válasz öt, korábban titkos dokumentumot tett közzé, amely igazolja, a Bécsben élő magyar származású újságíró önként segítette a kommunista diktatúrát.

Közleményben próbálta magyarázni tegnap Paul Lendvai a Heti Válaszban megjelent leleplező cikk állításait, amely szerint önkéntes informátorként segítette a Kádár-diktatúrát, és ellenzékiekről jelentett. A magát a kommunista rendszer elleni küzdelem élharcosaként bemutató, Bécsben élő magyar származású újságíró közleményében azt írta: megdöbbenéssel olvasta a cikket, amely őt „emberi becsületében” és „újságírói hírnevében” sértette meg. Állította: „Természetes és szokásos újságírói gyakorlat volt és ma is az a diplomatákkal és hivatalos személyekkel tartott kapcsolat kötetlen beszélgetések formájában. Ilyenkor a dolog természeténél fogva a felek információkat is cserélnek, anélkül, hogy egymást informátornak tekintenék.” A hetilap dokumentummal támasztotta alá, hogy Paul Lendvai a bécsi nagykövetségen keresztül jelentett a pártvezetésnek az 1985-ös budapesti ellenzéki csúcsról, amelyen hazai (például Konrád György, Csoóri Sándor) és külföldi (többek között Susan Sontag, Timothy Garton Ash) értelmiségiek is megjelentek.

*

Erre Lendvai úgy reagált: az nem is ellenzéki csúcs volt, hanem tekintélyes nemzetközi részvétellel megtartott nyilvános beszélgetés, amelyről a világsajtó is tudósított. – Vagyis az erről keletkezett dokumentumok sem voltak titkosak, az angol nyelvű meghívót is bárki átadhatta bárkinek – magyarázta. Hozzátette: a bécsi magyar nagykövetség diplomatája a jelentésben nem az ő szavait adta vissza. Lendvai nevetségesnek nevezte a kettős élet vádját. Közölte: akkori álláspontját meggyőzően bizonyítják a vele készült tévériportok, a rendszerhez való viszonyát pedig az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában fellelhető dokumentumok szemléltetik.
Paul Lendvai közleményében az áll: az úgynevezett offenzív fellazítás kommunikációs politikáját folytatták, amely „rést ütött a keleti tömb információs zárlatán”. Elismerte: „kapcsolatot természetesen tartottam a hivatalos személyekkel és intézményekkel, de semmi olyat nem tettem, ami ne lett volna tisztességes, vagy beleütközött volna az újságírói etikába”. Az újságíró szerdán a Klubrádiónak nyilatkozva nevetségesnek nevezte az ügynökvádat.
A botrányt kirobbantó Heti Válasz minderre úgy reagált: Lendvai árnyékokkal hadakozik, mivel írásukban szó sem volt ügynökvádról. A hetilap éppen azt bizonyította, hogy miközben az állambiztonság ügynökei – például zsarolás hatására – jelentettek, fedőnevük volt, hatos kartont állítottak ki róluk, addig Lendvai önszántából találkozott a bécsi magyar diplomatákkal, hogy a hazai ellenzéki rendezvénnyel kapcsolatos információkat osszon meg a kommunista államhatalommal.
A hetilap öt dokumentumot is közzétett, amelyek titkosítását legkésőbb négy-öt éve feloldották, és amelyeket a Magyar Országos Levéltárban a kutatók megtekinthetnek. Az első irat a Külügyminisztérium sajtófőosztályának 1981-es feljegyzése, amely kiemeli, hogy műsoraiban Lendvai milyen kedvező elbírálásban részesíti a magyar (kommunista) rendszert. Az iromány szerint Lendvai betartotta a játékszabályokat a forradalom 25. évfordulójáról készített filmje kapcsán, és előre informálta a szerveket a film tartalmáról.
A második dokumentum egy 1985-ös diplomáciai rejtjeltávirat. Ebben a bécsi követség közli Budapesttel, hogy megkapták Lendvaitól a nagy fontosságú ellenzéki csúcs, a magyar és nyugati értelmiségieket összehozó kulturális ellenfórum programját és az előadói névsort. A harmadik irat azt igazolja, hogy Lendvai előre tájékoztatta Budapestet az általa szerkesztett tévéműsor tartalmáról. A negyedik dokumentum nyilvánvalóvá teszi, hogy a bécsi újságíró olyan anyagot továbbított a kommunista hatalomnak, amit személyes jó viszony okán kapott partnereitől. Az utolsó irat, egy 1986-os feljegyzés pedig Bényi József miniszterhelyettestől származik, amelyet a Paul Lendvaival folytatott beszélgetés alapján készített. Itt is előkerül a „magyar viszonylat kiemelten kedvező kezelése” a bécsi televízióban. Ezt veszélyezteti, hogy a magyar hatóságok visszaküldték a határról Lendvai egyik munkatársát, mert az hazai ellenzéki csoporttal tartott kapcsolatot. A beszélgetés végén Lendvai ismét csak informálja partnerét arról, hogyan foglalkozik majd az 1956-os forradalommal: például a Központi Bizottság tagja, Benke Valéria megszólaltatásával. – Az osztrák televízió az évforduló kapcsán olyan módszert választ, amely számunkra is elfogadható – nyugtázza elégedetten a miniszterhelyettes.
Néhány évvel ezelőtt még maga Paul Lendvai volt az, aki másokat kínos helyzetbe hozott, és besúgással vádolt meg. 2006 januárjában az Élet és Irodalomban megjelent cikkében többek között Szepesi György sportriporterről, Spánn Gábor televíziós újságíróról, valamint Heltai Andrásról és Lóránt Lászlóról, az MTI bécsi tudósítóiról állította azt, hogy jelentettek róla. Lendvai akkor azzal magyarázta a szennyes kiteregetését, hogy felháborította, „legkedvesebb kollégáiról, barátairól kellett megtudnia, hogy a háta mögött nemcsak az ő, hanem a szülei befeketítésén dolgoztak”. Mint a Népszabadságnak adott korabeli nyilatkozatában olvasható: „Akiket a cikkben megneveztem, önkéntesen vállalták a besúgói munkát, amiből előnyöket akartak szerezni maguknak.”
Egy évvel később, 2007 januárjában ismét leleplező kedve támadt Paul Lendvainak, és Védett besúgók címmel jelentetett meg írást a Der Standard című osztrák napilapban. Ebben megemlített egy V. J. monogramú budapesti személyt, aki a sztálini érában elhárítóként dolgozott. Lendvai „egy városszerte ismert újságíró-besúgóként” jellemezte V. J.-t, aki akkor (mármint 2007-ben – a szerk.) „az úgynevezett polgári titkosszolgálatok hivatalos szóvivője” volt. Később Lendvai a HVG.hu-nak megerősítette, hogy a Der Standardban szereplő V. J. nem más, mint Vajda Péter, aki a balliberális kormányok idején titkosszolgálati szóvivőként dolgozott, korábban a Népszabadság szerkesztője volt, jelenleg pedig a Népszavába ír publicisztikákat. Vajda Péter tagadta, hogy az elhárításnak dolgozott volna.
Tegnapi megkeresésünkre Vajda Péter nem kívánt reagálni az őt korábban hírbe hozó Paul Lendvai mostani lelepleződésére. – Magánvéleményem sincs az ügyről – mondta.

Kínos könyvbemutató. A közelmúltban a Népszava is hírt adott egy Lendvaival kapcsolatos kisebb botrányról. Ennek hátterében az áll, hogy az újságíró írt egy könyvet Eljátszott országom – Magyarország átalakulóban címmel, amely elsőként német nyelven jelent meg. A tervek szerint a könyvet a német fővárosban mutatták volna be, ám a berlini osztrák nagykövet, Ralph Scheide röviddel a kitűzött időpont előtt lemondta részvételét az eseményen. Az indoklás szerint kételyei voltak azzal kapcsolatban, hogy egy Magyarországról szóló, bíráló hangvételű kötetet mutasson be. Ez ugyanis a nagykövet szerint veszélyezteti a magyar–osztrák diplomáciai kapcsolatokat, és kritikus reakciókat válthat ki a magyar kormányból. A kötet, amely Lendvai tizenötödik könyve, a rendszerváltozás óta eltelt időszak meghatározó személyiségeinek szerepét elemzi Antall Józseftől Orbán Viktorig. Foglalkozik emellett a felemás rendszerváltozás következményeivel, a magyar antiszemitizmus és nacionalizmus történelmi gyökereivel, a posztkommunisták időleges újjászületésével, és elemzi a balliberális oldal helyzetét, illetve a szélsőjobboldal térnyerését is. (B. A.)