MI A MAGYAR?

Gugsol, k. a. m. kuksol.
Gugyela, 1. Gongyola.
Gugyi, fn. 1) a. m. pálinka; 2) külön. utolsó korty a pálinkából.
Gugyog, k. a. m. gagyog.
Gugyoló, fn. a. m. gunyhó, viskó.
Gugyor, fn. tt.-t; két hegy közötti szoros völgy. *-gó, mn. kukorogva ülő. -, fn. kis viskó, melyben csak kukorogva lehet ülni. -odik, -odás, 1. Kukorodik, Kukorodás.
Gugyorog, k. a. m. kukorog.
Gúja, fn. 1) durván faragott fateke, melylyel a gyermekek lyukbaverőskét játszanak, máskép: mancs; 2) némely szárnyas állat suta farka; 3) a. m. gulya. -, mn. suta farkú. * -tyúk, fn. suta farkú tyúk.
Gújáz, k. fatekével lyukbarőskét játszik. *-ik, á. é. a. m. ütés következtében feldagad.
Gula, Gulás, 1. Gulya, Gulyás.? Gula, fn. (állatt.) madár a tyúkok rendéből; vöröslő gula (crypturus rufescens).
Gúla, fn. (mt.) mértani test, melynek alapja kör, v. sokszög, oldallapjai pedig csúcsban végződő három szögek; képlete: m.a./3 szabályos gúla a melynek csúcspontjából lebocsátott függély az alap középpontjára esik; szabálytalan gúla; egyiptomi gulák; (szój.) á. é. hegyére állítani a gúlát, teljesíthetetlen dolgot akarni. -alakú, mn. a gúláéhoz hasonló alakú.
Gulacs, mn. haja-, v. szörevesztett, kopasz, lekopott szörü; g. ember; g. tehén. -os, mn. egy kevéssé kopasz.
Gúládad, mn. a. m. gúlaalakú.
Gúla-játék, fn. a biliárdjáték egyik faja, melyben 15 golyó háromszögalakban van felrakva. -köb, fn. (mt.) képzeletben a gúlába beállított köb, melynek alsó lapja és felsö négyszöglete a gúla széleit érintik. -metszés, fn. (ásványt.) vmely jegednek a gúláéhoz hasonló átmetszete.
Gúla-rendszer, fn. (ásványt.) az ásványok azon osztálya, mely gúládad jegecekben képzödik.
Gulászta, Gulásztás tej, Gulásztra, fn. a. m. fecstej, összement tej.
Gulya, fn. ált. ökrökből, tinókból, borjuk- és tehenekből álló csorda; külön. tavasztól késö öszig kint tanyázó tehéncsorda; gulyára hajtani a tehenet; gulyát őrizni; (gúnyos szój.) nagy gulyája van a ráncában.
Gulya, mn. kusza, suta, kurta farkú.
Gúlya, 1. Gúla.
Gulya-akol, fn. akol, melyben a gulyát teleltetik, v. melybe vihar idején behajtják. -beli, mn. gulyában levö, gulyáról hajtott; gulyabeli tehenek.
Gulyás, mn. tt. -t; a gulyabeli szarvasmarhákra felügyelő pásztor; öreg-, számadó gulyás. -bojtár, fn. a gulya mellett bojtárképen szolgáló legény. -hús, fn. apróra vagdalt juh-, marha-, v. disznóhus burgonyával szkgatott galuskával és paprikás lével, a magyarnak egyik kedvenc étele. -os, mn. a gulyásoknál szokásos; g. beszédmód. -oshús, fn. a. m. gulyáshús. -tanya, fn. zsúpból, nádból készitett gunyhó, hol a gulyások tanyáznak, ruhájokat, eleségöket tartják.
(Ballagi Mór: A magyar nyelv teljes szótára, 1873)