A magyar kerékpározást az utóbbi években egyedül az időfutam műfajában világklasszisnak számító, vb-ezüst- és bronzérmes Bodrogi László képviselte a szélesebb közvélemény előtt, aztán egyrészt túljutott a zeniten, másrészt családja, felesége révén francia állampolgárságot szerzett. Itthon nem igazán akadtak követői, a sportág szépen-lassan fogyatkozott, szakmai gondok, belső viták mellett kitéve a gazdasági válság hatásainak is. Jellemzően az idén legjobbjaink nem tudtak annyi pontot szerezni az év közi versenyeken, hogy részt vehessenek az országúti világbajnokságon. Néhány napja ebbe a kényelmetlen, szomorú szituációba vágódott villámcsapásként a hír, hogy Szeghalmi Bálintot leigazolja a világ egyik legismertebb proficsapata, az olasz Lampre ISD, így Bodrogi után ő lehet a második magyar kerekes a sportág elit sorozatának számító Pro Tourban.
„Számomra is hihetetlennek tűnt az érdeklődés – kezdte őszintén Szeghalmi a szerződtetése apropóján összehívott tegnapi tájékoztatón. – Két hónapja csörgött a telefonom, Sandro Lerici hívott, aki 2007-ben a pécsi Cornix gárdájánál volt az edzőm, s azóta is jó kapcsolatot ápoltunk. Nemrég ő lett a két csapatból fuzionált Lampre ISD sportigazgatója, s kérdezte, mit szólnék az ötlethez, hogy hozzájuk szerződjek. Természetesen belevágtam. Azóta jártam kint Milánóban egy teljesítményfelmérésen és -vizsgálaton, ahol már találkozhattam igazi nagy nevekkel. Aztán egy órát tárgyaltam Giuseppe Saronni általános igazgatóval, aki maga is kiváló versenyző, Giro d’Italia-győztes és világbajnok volt korábban. Megegyeztünk, így 2011-ben a Lamprénél szerepelek majd. December elején megyek ki egy közös edzőtáborra, akkor kapjuk meg a személyre szabott kerékpárokat.”
A honfitársunk által említett nagy nevek közül érdemes megemlíteni a 2004-es Giro győztesét, Damiano Cunegót vagy napjaink egyik legjobb sprinterét, Alessandro Petacchit, de rajtuk kívül is további kiváló olasz, valamint kazah, szlovén, német, ukrán kerekesek alkotják a Lampre harmincas keretét. „Olyan ez, mintha a magyar bajnokságból egy stabil BL-szereplő olasz csapathoz igazoltam volna” – mondott hasonlatot érdeklődésünkre a szerződés jellegéről Szeghalmi, egy szakértő a helyszínen később hozzátette: mintha a hazai járási bajnokságból lépett volna „kicsit” feljebb… Ilyenkor aztán adódik a kérdés, milyen szerepet kaphat a kiválóságok között. „Nyilvánvaló, hogy az elején segítő szerep vár rám a klasszisok mellett a nagyobb versenyeken, de mindezt visszakaphatom a kisebbeken. Szeretnék helytállni, hogy legyen folytatása a dolognak. Az első év vízválasztó lesz, az biztos” – mondta Szeghalmi.
Aki egyébként 1998-ban még mountain bike-osként került mestere, Pócsföldi Ottó keze alá, s csak 2003-ban tért át az országútra. 2006-ban hegyi bajnok lett, 2007-ben példaképét, a „nagy” Bodrogit lesprintelve országúti aranyérmes, de a pályán sem ment rosszul, 2005-ben az ob pontversenyét, az idén az úgynevezett scratchviadalt nyerte meg, utóbbin lekörözve a mezőnyt. 2008-ban az olasz Cinelli csapatához került, ám az hamarosan megszűnt a gazdasági válság szorításában, az utóbbi két évet pedig egy meg nem valósult dél-afrikai ajánlat után egy erdélyi Pro Continental-alakulatnál, a Tusnádnál töltötte. Mint mondta, nem berobbanó ifjú tehetség, hiszen harmincéves, de szerinte a kerékpár nem a fiatalok sportja. Kérdésünkre így jellemzi magát. „Kisebb, vékonyabb alkatom a hegyekben kamatozik, s robbanékonyságot is hoztam magammal, ha nem is veszem fel a versenyt a világ legnagyobb sprintereivel, azért segíteni tudom a csapatom legjobbjait a hajráknál.”
Amikor bő három éve országúti magyar bajnok lett, edzőjével, Pócsföldi Ottóval – aki többek között a magyar válogatott triatlonosokat és a sokszoros duatlon-világbajnok Csomor Erikát is pallérozza – azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy lehetőség szerint kerüljön be egy háromhetes nagy viadal mezőnyébe. Ez a Lamprénél akár meg is valósulhat. „Ezeken a körversenyeken kilencfős csapatok indulnak, de nem ugyanazok az emberek, így talán nem vagyok esélytelen. Szakmai szempontból, publicitásban a Tour de France a legnagyobb, de a Giro emberközelibb, lazább, talán ezért szeretem jobban.”
Szeghalmi Bálint is szimpatikus, szeretetre és elismerésre méltó sportember, a szájából igazán őszintén hangzott: „Komoly lehetőség, nagy megtiszteltetés ez a szerződés nemcsak nekem, hanem az egész magyar kerékpársportnak.”
Élni viszont csak ő tud vele.
origo.hu
Nagy Bandó András gusztustalan, fékevesztett kirohanásával végleg kiírta magát a közéletből
