Uniós elnökségünk küszöbén

Kétezertizenegy január 1-jétől fél éven keresztül hazánk látja el az Európai Unió soros elnöki tisztét. Megtisztelő feladat, amely rengeteg lehetőséget, de megannyi kockázatot is rejt magában. Rendkívül nagy kihívás megfelelni annak a történelmi lehetőségnek, amelyet Magyarország kapott azzal, hogy bemutatkozhat a világpolitika színpadán és irányítási jogkörrel részt vehet Európa jövőjének formálásában. A soron következő uniós elnökségi teendők ellátása összkormányzati feladat, a magyar politikai és közigazgatási rendszer egésze számára igazi kihívást jelent. Ezt mutatja az is, hogy a sikeres lebonyolításhoz kapcsolódó előkészületek már 2006 novemberében elkezdődtek – ugyanis 3-4 évre minden elnöklő országnak szüksége van az alapos felkészüléshez. Elképesztő szervezési feladat (több mint kétszáz rendezvény, valamint negyvenezer ember fél éven át tartó programjának koordinációja), és kihívásokkal teli szakmai megbízatás egyben, hiszen az egyes szakmapolitikai kérdésekben szélsőséges állásponton lévőket kell tudni kompromisszumra sarkallni. Az egyik legnagyobb erőpróbát az jelenti, hogy egyszerre kell tudnunk az európai közösség szolgálatában állni és – ahol lehet – Magyarország érdekeit is érvényesíteni úgy, hogy közben igen tekintélyes erőterekben kell lavíroznunk.
A lehetőség történelmi: kezdeményező és koordináló szerepben alkalom nyílik hazánk nemzetközi tekintélyének, elismertségének és befolyásának növelésére. Mindenképpen el kell kerülni azonban, hogy azt higgyük, ez a hat hónap a korlátlan lehetőségek korszaka számunkra, amikor Magyarország kormányozza az Európai Uniót és az elnökségi szerepet felhasználva saját céljait valósítja meg. Bár uniós elnökségi pozíciónk nemcsak koordináló, adminisztratív jellegű, hiszen tevőleges részünk van a folyamatokban, hatással lehetünk, meghatározóivá válhatunk az unió következő időszakának, sajátos magyar javaslatok közösségi érvényesítésére csak korlátozottan lehet esélyünk. Noha a komolyabb politikai súllyal rendelkező országok tárgyalási ereje értelemszerűen nagyobb, észre kell vennünk, hogy jó tárgyalási stratégiával, megfelelő időzítéssel és célzott kompromisszumkészséggel az ezen a területen meglévő eltérés ellensúlyozható.
Hazánknak ez lesz az első EU-elnöksége, itt a lehetőség a nagy bemutatkozásra. Az a kép, amit 2011 első fél évében kialakítunk magunkról, hosszabb távon is meghatározó lehet. Érdemes kerülnünk a 2010 első fél évében uniós elnökségi pozíciót betöltő Spanyolország példáját. Madrid nagy ambíciókkal látott neki az elnöki teendőknek, azonban a célkitűzéseiből meglehetősen kevéske valósult meg. Kiemelt fontosságú külpolitikai találkozók hiúsultak meg, csúcsértekezletek fulladtak csaknem botrányba két ország közötti ellentét feloldatlansága miatt, a hagyományos EU–latin-amerikai csúcstalálkozó pedig érdektelenségbe fulladt. Spanyolország működését az uniós elnökségi porondon azóta az utókor a „láthatatlan elnökség” címszóval aposztrofálja. Ennek a működési modellnek az elkerülése azért kifejezetten fontos számunkra, mert saját érdekeink érvényesítése múlhat rajta.
A hazánk által koordinálandó szakpolitikai feladatok sokrétűek lesznek: a partnerségi kapcsolatoktól a kereskedelempolitikán át, a vízumpolitikán és az intézményi rendszer reformján keresztül a jogharmonizációig bezárólag igen széles a paletta. A magyar EU-elnökségi fél év elsődleges célja az uniós gazdaságpolitikai koordináció megerősítése, a kohéziós politika továbbvitele, megszilárdítása. 2011-ben elkezdődik a lisszaboni stratégia új ciklusa, amely a szociális Európa értékeinek megőrzését és az európai versenyképesség fokozását tűzi zászlajára. A lisszaboni stratégia következő tíz évének (úgynevezett post-lisszaboni stratégia) előkészítése a magyar elnökség egyik legmeghatározóbb eseménye lesz. A stratégia eredeti célja a legfontosabb mutatószámok vonatkozásában az Amerikai Egyesült Államok 2010-ig történő utolérése lett volna. Ma már tisztán látható: ez a terv kudarcba fulladt. Mindez azonban szükségszerűvé tette a növekvő unióban a közpolitikai területek koordinálását és az együttműködést. Teljes bizonyossággal kijelenthető, hogy az Európai Unió számára a világgazdasági válságból a valódi kitörést a liszszaboni stratégia megerősítése, a tudásalapú munkahelyek megsokszorozása jelenti, mert csak ez biztosíthatja az unió számára a globális versenyképességet. Ez az irány – amely a hoszszabb távú versenyképességi célkitűzések szempontjából előremutató Európa 2020 stratégia legfontosabb pillére – teljes mértékben egybecseng a magyar kormány egyik fő céljával, a munkahelyteremtésen alapuló gazdasági fejlődés elindításával.
Magyarország elnökségi programjában hangsúlyos szerepet kap az unió – az Egyesült Államok által is támogatott – Keleti partnerség programja, amelynek lényege, hogy hat, az unió szomszédságában található ambiciózus ország (Ukrajna, Fehéroroszország, Moldova, Azerbajdzsán, Örményország és Grúzia) szorosabb gazdasági, politikai és biztonságpolitikai kapcsolatokat ápolva az EU-val, közelebb kerüljön az európai integrációhoz. Ezt a stabilitást és biztonságot növelni kívánó együttműködést külön szakmai csúcstalálkozó keretében tárgyalják majd Budapesten a tagállamok.
Hazánk kiemelt támogatást kíván adni Horvátországnak annak érdekében, hogy sikerrel teljesítse az uniós csatlakozásához kötődő feltételrendszert. A magyar törekvés az, hogy a horvát uniós csatlakozási tárgyalások 2011 első felében, még a magyar elnökség alatt befejeződjenek. Optimális esetben az elnökségi ciklus végén aláírással szentesíthető a megállapodás. Ha ez így történik, elmondhatjuk majd, hogy Magyarország valóban történelmi szerepet játszott elnöklése alatt az Európai Unió történetében.
Közvetlenül a magyar elnökség előtt fejeződik be a 2007-től 2013-ig tartó időszak költségvetésének értékelése, felülvizsgálata és elkezdődik a következő hétéves időszak pénzügyi kereteiről szóló vita is. Ez azért is kiemelkedő jelentőségű, mert egyrészt az EU középtávú célrendszere a költségvetési keretidőszak tárgyalásánál dől el, másrészt itt határozzák meg, hogy milyen legyen az új mezőgazdasági és kohéziós politika.
Európai csúcsértekezleten tárgyalják az uniós energiapolitika kialakításának érdekében tervezett intézkedéscsomagot, kiemelten kezelve az energiahatékonysági, energiabiztonsági kérdéseket, amelyek hazánkat földrajzi elhelyezkedése és a keleti partnerekkel való kapcsolatok miatt fokozottan érintik.
Ebben a komplex feladatrendszerben kell tudnunk kiteljesedni szerepünkben. Meg kell mutatnunk, hogy kezdeményező, koordináló szerepünk felhasználásával le tudunk tenni az asztalra olyan, az előre haladó európai integráció szellemében készített szakpolitikai javaslatokat, amelyek révén az unió közössége valóban az új globális realitásokra koncentrálhat.
Fajsúlyos, meghatározó fél év előtt állunk. Az elnökségi ciklus lezárulta után hazánk megítélése attól függ majd, hogy mennyire leszünk képesek támogatni a karakteres európai uniós politika kialakítását és megjelenítését, milyen mértékben tudjuk előrevinni az európai közösség ügyeit a valódi integráció tekintetében, és mennyire tudunk meghatározó szerepet játszani abban, hogy a következő, 2014-től 2020-ig tartó költségvetési ciklus kereteinek kialakításakor a teljes európai közösség érdekei érvényre jussanak.
Be kell tudnunk mutatni, hogy az EU a polgárokért tevékenykedik, valamint képes jobbá és teljesebbé tenni állampolgárai életét.
A lehetőségek egész tárháza áll előttünk.

A szerző közgazdász, EU-szakértő