A mobiltelefon „ismeri” a gyilkost?

Felfoghatatlan gyilkosság híre járta be a médiát 2007 húsvétján: otthonában brutális kegyetlenséggel meggyilkolták Balla Irma debreceni fideszes önkormányzati képviselőt. A politikust otthonában verték agyon – akkor még úgy hitték – saját hordozható számítógépével; élettelen testére fia, S. Sándor talált rá. Egyévi nyomozás után a közvélemény megrökönyödésére S. Sándort gyanúsították meg a gyilkossággal, később el is ítélték, noha időközben egy segédmunkás bevallotta: ő oltotta ki Balla Irma életét. A napokban a másodfokon eljáró Debreceni Ítélőtábla elnapolta a döntést, és bizonyítást rendelt el az ügyben. A védelem állítja: az áldozat mobiltelefonja a kulcs a bűntény megoldásához.

Bűnös mulasztás
– Van arról információja, miért nem vizsgálták részletesebben Balla Irma eltűnt mobiltelefonjának cellainformációit? – kérdeztük Magyar György ügyvédet.
– Soha senki nem kérte az adatokat a nyomozás során. A telefonnal kapcsolatban az volt a bíróság álláspontja, hogy azt Balla Irma elveszítette.
– Nem volt elásva a készülék?
– De igen, ám külön kell választani a kétféle tényállást, a miénket és a bíróságét. A büntetőeljárás szabályai szerint a tényállást az elsőfokú bíróság állapítja meg, nem pedig a védelem. Másodfokon ezt fogják majd felülvizsgálni. Nézzük a tényeket: 2007. április 6-án 15.15-kor S. Sándor hazaérkezik a fővárosból, és fölhívja édesanyját, menjen érte az állomásra. Oda Balla Irma 15.30-kor ér. A bírói tényállás szerint a politikus ez idő alatt hagyta el mobilkészülékét, s ettől kezdve a bíróság a telefont mint olyat ejti a sztoriból.
– Felmerült arra adat, hogy a politikus elvesztette telefonját?
– Semmilyen bizonyíték nincs erre, ez egy fikció. A bíróság abból vonta le következtetését, hogy Balla Irma édesapja 15.45 körül hívta lányát, aki nem vette fel a készüléket. A másik indok, hogy a szomszédasszony nem látta Balla Irma nyakában a telefont, amikor a vasútállomásról hazatértek, holott mindig ott hordta. Vagyis elvesztette. Noha sehol nem járt a hölgy, csak a barátnőjénél és a kocsijában tartózkodott.
– Az elhagyott telefon miért csak 23 óra után kezdett el „sétálni”, és miért éppen azon az útvonalon, amerre a gyilkos járt?
– D. Lajos három kilométerre ásta el a telefont Balla Irma lakásától. Ezért kértem le a cellainformációkat, hiszen ha a sértett elhagyta a telefonját, csak ott lehet, amerre járt, vagyis az otthona, a barátnője és az állomás között. A telefon azonban teljesen más helyeken fordult meg. A cellainformáció azért szép bizonyítási eszköz, mert térben, időben meghatározza a tulajdonos mozgását.
– Miért nem vették figyelembe a hét tanú vallomását, akik alibit igazoltak S. Sándornak?
– A bíróság szerint hajnali egy után, védencem hazaérkezését követően történt a gyilkosság, így a tanúk állítása indifferens. Az ítélet szerint miután hazaért S. Sándor, összeveszett anyjával, fölvette az „ölőruháját”, megölte anyját, újra átöltözött, eltüntetett minden nyomot, majd lement a pincébe aludni. A cellainformációnak itt is jelentősége van, mert a vádlott folyamatosan hívta szülőjét, amikor nem tudott bemenni a házba, ám Balla Irma telefonja ekkor már több kilométerre csörgött.
– Az igazságügyi orvos szakértő mikorra tette a halál beálltát?
– Széles idősávot, 8-10 órát adott meg. Megjegyzem, a másodfokon eljáró bíróság az összes szakértőt visszarendelte.
– A bíróság nem vette figyelembe, hogy D. Lajos nem volt hajlandó magát alávetni hazugságvizsgálatnak.
– Úgy vélem, az egész D. Lajos-ügy abszurditás. Van egy ember, foglalkozására nézve betörő, aki maga mondja el a tárgyaláson, hogy az ő szeme arra jár, „honnan mit lehet megcsapni, nekem ilyen a gondolkodásom, a beállításom”. Kicsit alkohol és kábítószer befolyása alá is kerül olykor, ráadásul többszörösen büntetett. Amikor elfogják egy betöréssorozat miatt (amiért azóta már kapott öt évet), odahívatja a városi rendőrkapitányt, a kihallgató főtisztet és az S. Sándor ügyében az eljárást vivő és a vádat szerkesztő ügyészt.
– Szokványos ez?
– Abszolút nem, de továbbmegyek: őszinte, feltáró, másfél órán át tartó beismerő vallomást tesz, amelyben elvállal egy életfogytig tartó fegyházbüntetést különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés miatt. Rögzítik a vallomását, amit megismétel pár nap múlva az előbb említett személyek előtt. Vallomásában részletezi a sértett otthonának beosztását, leírja a helyiségek berendezését, honnan vette el a gyilkos fegyvert, majd az emberölést követően hogyan zárta be a lakást.
– A gyilkosság körülményeiről is szót ejt?
– Teljeskörűen. Kijelenti: ő ölte meg Balla Irmát, és kifejti, hogyan vágta fejbe. Egy héttel később azonban nem az ügyész, a rendőrkapitány és a főtiszt jelenlétében, csak a kihallgató tiszt előtt az egészet visszavonja. Később a bírósági tárgyaláson beidézik tanúként, ahol a bíró kíméletes módon, személyiségi jogokra hivatkozva nem kérdezi őt a saját beismerő vallomásáról. A védelemnek sem engedi meg föltenni azokat a kérdéseket, amelyek a vallomására világítanának rá.
– Ezek után mi történt?
– Még a bíróságon indítványoztuk, hogy a bíróság függessze fel S. Sándor ellen a büntetőeljárást, és kérje fel az ügyészt nyomozáskiegészítésre. D. Lajossal járassák le bizonyítási kísérlet formájában mindazt, amit elmondott, mutassa meg, merre járt, mit tett. Végeztessék el vele – ha vállalja – a hazugságvizsgálatot, a pszichológiai teszteket, a DNS-vizsgálatokat, vegyenek róla nyomokat, végezzenek a szálkeveredésekre kiterjedő analízist. Ha kell, exhumálják Balla Irma földi maradványait, és vessék össze D. Lajos állításait a képviselőnőt ért sérülésekkel. Megtaláltuk az elkövetés eszközét, egy pajszert, azon keressék meg – ha vannak – D. Lajos nyomait.
– Lehetőséget teremt erre az eljárásjog?
– Természetesen. De mi nem is azt mondtuk, hogy vádolják meg D. Lajost, csak vizsgálják ki a körülményeket, hiszen S. Sándor is egy évig tanú volt, csak utána lett gyanúsított.
– Mi van, ha árnyékra vetődnek?
– Ha nincs köze D. Lajosnak a bűncselekményhez, folytathatják a büntetőeljárást S. Sándor ellen, sőt ha van bizonyíték a bűnösségére, marasztalják el. De ezt nem megtenni, és úgy folytatni az eljárást, mintha D. Lajos nem is létezne, aki csak azért ül a debreceni börtönben, mert éppen arra járt, ez – már elnézést – megbocsáthatatlan bűn, bűnös mulasztás a hatóságok részéről.
– A bíróság indoklásában az állt: D. Lajost azért zárták ki a lehetséges elkövetők közül…
– …mert nem bűnözőtípus.
– Illetve hogy saját bevallása szerint is tolvaj, mégsem vitt el a helyszínről ékszereket.
– De elvitt pénzt, mobiltelefont, mp3-lejátszót, majd bezárta a lakást. Erre azt mondta a bíróság, D. Lajos nem gyilkostípus, ő tolvajtípus. És S. Sándor anyagyilkostípus? Minden héten anyát öl? Ez az egész képtelenség. A tolvajból azért lesz rabló, mert erőszakot kell alkalmaznia, és azért lesz a rablóból gyilkos, mert lebukik, és akkor védekezni kényszerül. Alapvetően nem az ölés a szándéka. Itt is ez a helyzet: D. Lajos bement a házba, azt hitte, alszik a sértett, netán nincs is otthon, körbenézett, mit lehet elcsaklizni, és egyszer csak ott volt vele szemben a tulajdonos. Ijedtében is agyoncsaphatta.
– Mi a helyzet a pajszerrel? Megvizsgálták?
– Nem, pedig az orvos szakértő kijelentette: a pajszer lehetett az elkövetés eszköze, alakja megegyezik azokkal a nyomokkal, amiket Balla Irma testén találtak. A bíróság arra hivatkozott, hogy az eszköz manipulálható lett volna. Hogy? A kőműves manipulálta? Vagy mi kentük össze Balla Irma vérével? Esetleg bementünk D. Lajoshoz a börtönbe, hogy adjon már egy kis DNS-mintát? A pajszer azóta is a bíróságon hever lefoglalva.
– Találtak D. Lajostól származó nyomokat a lakásban?
– Nem, csak S. Sándorét. Annak az embernek az ujjlenyomatát, aki egyébként is ott lakik. Érdekes azonban, hogy a lefolyóban nem találtak vért, vagyis nem mosakodott meg a gyilkos, noha a lakás úszott a vérben.
– Találtak anyjától származó vért S. Sándoron?
– Egy csöppet sem.
– Véleménye szerint miért ő a gyilkosság vádlottja?
– Debrecenben nem maradhat gyilkosság gyilkos nélkül. Emlékezzen, egy évig még gyanúsított sem volt az ügyben.

A három és fél esztendeje elkövetett gyilkosság után eleinte az a hír tartotta magát, hogy a politikus rablógyilkosság áldozata lett, később a nyomozók a helyszínen rögzített DNS-minták alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a családban kell keresniük a tettest, ám továbbra sem zárták ki a rablógyilkosságot, sőt a szexuális indítékot sem.
Hosszú csend után a rendőrség 2007 novemberében jelentette be, hogy konkrét gyanúsítottja van, ám csak egy évvel a gyilkosság után, 2008 áprilisában tartóztatta le a politikus asszony fiát, S. Sándort. Mint mondták, már korábban is látókörükbe került az akkor 29 éves fiatalember, végül csak mintegy kétszáz tanú kihallgatását követően vették őrizetbe. A férfi ellen később vádat is emeltek; eszerint S. Sándor egy viperához hasonló fémtárggyal verte agyon édesanyját. Hiába érvelt védője, Magyar György azzal, hogy védence a gyilkosság estéjén harminc kilométerre volt a várostól egy szalonnasütésen. Ezt több tanú is igazolta, S. Sándort G. Attila vitte Bagamérre, ahol többen is együtt töltötték az időt a gyanúsítottal.
Sokan haragudhattak rá
A tárgyalások hoztak meglepetéseket: az egyik tanú, F. Istvánné, Balla Irma barátnője azt vallotta, hogy a gyilkosság áldozata szeretőt tartott, akinek felesége roppant féltékeny volt társára. Más tanúvallomásokból az derült ki, hogy az áldozat édesapjának élettársa, Cz. Károlyné gyűlölte menyét, így adott esetben neki is lehetett indítéka a gyilkosságra. Többen politikai szálat véltek felfedezni, amit alátámasztani látszott, hogy Kósa Lajos, Debrecen polgármestere a bíróságon azt mondta: Balla Irmát a képviselőnő kérésére a halála előtti napon fogadta irodájában, ahol Balla a körzetében működő Köz-Ért Egyesület vezetői és a közte felmerült ellentétekről tájékoztatta.
A bírósági tárgyaláson ismertté vált, hogy S. Sándor átment a hazugságvizsgálaton: a poligráfos analíziskor az „Ön ölte meg Balla Irmát?” és a „Tudja, ki ölte meg?” kérdésekre is nemmel felelt, a műszer azonban nem jelzett izgalmi állapotot szervezetében.
Fény derült egy másik, rendkívül fontos körülményre is: 23 órakor, amikor a képviselőnő már nem élt, fia viszont még Bagaméren tartózkodott, valaki hívást kezdeményezett Balla Irma mobiltelefonjáról, ami kizárná, hogy S. Sándor végzett volna édesanyjával. Ilyen előzmények után 2009 májusában, két évvel a gyilkosságot követően a Debreceni Ítélőtábla szabadlábra helyezte S. Sándort az előzetes letartóztatásból.
Életszerűtlen, zavaros vallomás?
A folytatódó tárgyalások során júniusban azokat a munkásokat hallgatta ki a bíróság, akik korábban Balla Irma családi házának közelében végeztek felújítást. Egyikük, D. Lajos nem volt hajlandó arra a kérdésre válaszolni, merre járt a gyilkosság napján. Majd zavarodottan azt kérdezte, őt gyanúsítja-e a bíróság az emberöléssel, és azonnal védőt kért.
A férfi később bevallotta, ő oltotta ki Balla Irma életét 2007 áprilisában. Előzőleg az tette gyanússá, hogy tökéletesen ismerte és leírta a politikus házának alaprajzát, bútorait, még telefonjának márkáját is. Amikor Magyar György arról faggatta, honnan származnak ismeretei, azt felelte: miközben a betont tolta taligán a ház mellett, volt alkalma megfigyelni a lakás berendezését. A bizonyításkor azonban állítása megdőlt, kiderült, hogy a ház ablaküvege tükröződik, egyáltalán nem lehet belátni az épületbe.
Magyar György azonban itt nem állt meg. Az igazságügyi orvos szakértő véleményére (is) alapozva (aki egy hoszszú, erős fémtárgyat jelölt meg az elkövetés eszközeként) a gyilkosság idején a szomszédban dolgoztató vállalkozótól megszerezte a vélhető gyilkos fegyvert, egy egy méter hosszú pajszert, amihez D. Lajos az emberölés időpontjában hozzáférhetett. Lefoglaltatta, és kérte, hogy vizsgálják meg az eszközt, található-e rajta vér, illetve DNS-minta.
Országos megdöbbenést keltett, amikor D. Lajos 2009 augusztusában visszavonta beismerő vallomását, és tagadta, hogy köze lenne Balla Irma halálához. Az ügyész szerint azért nem gyanúsították meg a férfit, mert vallomása zavaros volt, több ponton sem tűnt életszerűnek. S mivel így tett, az ügyben nem lehetett figyelembe venni nyilatkozatát. Ezzel viszont – jobb híján – újra S. Sándor lett az első számú gyanúsított. Maradt minden a régiben.
Fontos nyomok semmisültek meg
A bírósági tárgyalásokon az informatikus szakértő éles kritikával illette a rendőrséget, mivel rendkívül fontos nyomokat semmisítettek meg azzal, hogy szakszerűtlenül zárták le Balla Irma számítógépét. Így a használat előtti utolsó adatok eltűntek; a szakértőnek mindössze annyit sikerült megállapítania, hogy a képviselőnő 21 óra 37 perckor használta utoljára laptopját, ami egybevág az egyik tanú állításával, aki szerint fél tízkor valaki felkapcsolta Balla Irmánál a villanyt.
Decemberben újabb fordulat következett be: D. Lajos testvére, aki korábban alibit igazolt a fivérének, visszavonta állítását, és leszögezte: mégsem volt nála a gyilkosság estéjén testvére. Történt más is, jelentkezett D. Lajos pártfogója is, aki arról tájékoztatta a bíróságot, hogy miután D. Lajost kihallgatták a Balla-ügyben, a férfi felkereste, és kérdésére, hogy ő követte-e el a gyilkosságot, nem tiltakozott.
Ám nem csak ez szólt D. Lajos ellen. Balla Irma mobiltelefonjának cellainformáció alapján sikerült feltérképezni, merre járt az, akinél a telefon volt a gyilkosság után. A haladás iránya egybevágott a D. Lajos beismerő vallomásában elmondott útvonallal.
Tolvajmúltja segítette
Ezek után a vádlott reménykedett felmentésében, az idén májusban a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság azonban S. Sándort bűnösnek találta, és tizenkét év fegyházbüntetésre ítélte. Az indoklás szerint a férfi azért ölte meg anyját, mert az basáskodott fölötte, túl sokat várt el tőle. Haragudott fiára azért is, mert kimaradt az egyetemről, és keveset vett részt a házimunkában, így életének kioltása valóságos megváltás volt az elítélt számára. A bíróság kitért D. Lajos szerepére is, akit azért zártak ki a lehetséges elkövetők sorából, mert D. Lajos ismert tolvaj, mégis a házban hagyta Balla Irma ékszereit.
Magyar György fellebbezett az ítélet ellen, ami sikeres volt, hiszen a Debreceni Ítélőtábla másodfokon januárban újratárgyalja az ügyet.