Antibiotikumos méz Lenin-szobrok közt

Gödöllőn köztudomású, hogy ha valaki a bolti ár alatt akar vásárolni mézet, az a magyar–német tulajdonban lévő Pannon Honig Kft. irodájában megteheti. Itt található a mézpiac egyik jelentős, exportra termelő szereplőjének főhadiszállása. Annak ellenére, hogy a német fél – a Binder GmbH – Németország egyik tekintélyes vállalata, a magyar „lerakatnál” nincs sem fotocellás ajtó, sem recepciós hölgy, sem pedig titkárnő. A szocreál mezőgazdasági üzemi területen álló, földszintes épület a 60-as, 70-es évek hangulatát tükrözi. Parkettamintás ajtó vezet az „előtérbe”, amely legfeljebb folyosónak nevezhető. Balra nyílik egy iroda, kávé és cigaretta szagát érezni, bentről hangos, kissé rikácsoló női nevetés hallatszódik – de az még nem a Pannon Honig. – Tovább még egygyel – válaszolja a jó hangulatú iroda egyik dolgozója.
A mézes cég bázisa csendesebb és kevésbé vidám, de ingerszegénynek semmiképpen nem nevezhető, a Pannon Honig irodája tele van a pártállam rekvizitumaival. Leninből van a legtöbb: természetesen a gipszből készült asztali mellszobor alaptartozék, ilyenből több is van a szobában. A népek atyácskájának tekintete elől akkor sem lehet elbújni, ha egyik-másik hegyes szakállú szobrot a fiókba száműznénk: Vlagyimir Iljics a falról is visszatekint ránk. De hogy ne csak egy kolhoz-főtováris irodájának a hangulata telepedjen az emberre, van Kádár-címer is; ezt nézve az ember már-már fellélegzik.
Fazekas Gyula, a cég egyik tulajdonosa és ügyvezetője telefonál és cigarettázik. A vásárlói bizalmat erősítheti, hogy a legutóbbi napokig Fazekas volt a Magyar Mézkereskedők és Mézcsomagolók Egyesületének elnöke.
A kagylót kissé félrefordítva rikkantja, hogy: „Gyere!” A Magyar Nemzetnek a vásárló bőrébe bújt újságíróját kissé gyanakodva méri végig a telefon mögül, amit még mindig nem tett le. Élénken gesztikulál, mintha beszélgetőpartnere is a szobában volna. Látszik: szeret intézkedni. – Igen? – mondja, aztán konstatálja, hogy vendége mézért érkezett. A vásárló háromfajta mézet kért: akácot, vegyeset és virágmézet. Fazekas nem túl közlékeny, kipakolja a három vödör mézet, elkéri az árát, a pénzt elteszi, számlát, nyugtát nem ad.
A mézet az iroda mögötti másik helyiségben tárolja egy faliszekrényben, amely valamikor fontos termelési jegyzőkönyveknek adhatott otthont. A mézesvödrökön semmilyen címke nincs, a vevőnek lényegében fogalma nincs arról, mit kap. A termék származása teljesen bizonytalan, Fazekas csak annyit árul el, hogy többtucatnyi termelőtől származik az áru. Azt azonban, hogy pontosan kiktől, nem mondja meg, s nincs mód megbizonyosodni arról sem, hogy a kínált mézek megfelelnek-e a hatályos élelmiszer-biztonsági előírásoknak. Egyetlen támpont van: a vödrök tetején egy-egy betű jelzi, hogy mi az edények tartalma. A, mint akác, például. Ennyi. Összefoglalva tehát: a vevő olyan mézet kaphat Fazekastól, amelyet egy beépített szekrényben tárolnak, láthatóan a kiskereskedelemhez szükséges mindenfajta infrastruktúra nélkül árulják, a termék a fogyasztó által ellenőrizhetetlen forrásból származik, eredete mellett minősége, fogyaszthatóságának időtartama sem tisztázott, a cégvezető ráadásul nem ad nyugtát vagy számlát az áruról. Úgy is lehet mondani, hogy ennél nincs lejjebb.
Munkatársunk néhány héttel később ismét ellátogatott a cseppet sem bizalomgerjesztő helyszínre, s újabb tételeket vásárolt. Ekkor négyfélét, selyemfű- (SF), akác- (A), virág- (V) és hársmézet (H) vettünk, a vödrök oldalára az ügyvezetővel külön és újra ráírattuk az azonosító betűket. Fazekas ekkor már közvetlenebb volt, és néhány egyéb apróságba is beavatta a rejtett kamerát használó vásárlót. Beszélt például a repceméz jótékony hatásairól. Ezzel lehet selyemmézet készíteni: bármilyen mézhez hozzákeverve opálossá teszi annak színét, és ezt „Németország közepétől felfelé” elképesztő áron lehet eladni. Az ottani vevők persze azt hiszik, hogy önmagától selymessé vált mézet vesznek, senki nem köti az orrukra, hogy a sok időt igénybe vevő természetes folyamat néhány gipsz-Lenin tekintélyt parancsoló jelenléte nyomán mennyire fel tud gyorsulni. Mint mondta, a másik slágertermék a propolisz. Ez tiszta szeszben kiáztatva igen jó hatású tinktúra, télen jól jön szerinte minden házi patikában. Fazekas rögtönzött gyártástechnológiai kiselőadást is tartott: egy mélyhűtő ládából elővesz egy mocskos, becsomózott nejlonzacskót, ezt kilyukasztja a cigarettától kissé elsárgult ujjaival, letör a fagyott propoliszból egy darabkát, és morzsolgatva mutatja állagát. A tinktúra elkészítése egyszerű. Ajánlata szerint a fagyott propoliszt kalapáccsal szét kell verni, a darabkákat női harisnyába csomagolva alkoholban kell áztatni. Egy literre vetítve a költség nem több kétezer forintnál. Gyors internetes keresés után kiderül, hogy egyetlen deciliter késztermék ára 1200 és 2500 forint között mozog, tehát az öt-tízszeres haszon szinte garantált.
A Pannon Honigtól vásárolt mézeket a szerkesztőségből egy németországi, élelmiszer-ellenőrzésre szakosodott laboratóriumba küldtük azért, hogy vizsgálják meg az antibiotikum-szermaradványokat. Kettőről lesújtó eredmények érkeztek. Ezek szerint a V jelű, azaz a virágméz a trimetoprim nevű szulfonamid antibiotikum-szermaradványból több mint 12-szer, a szulfadimetoxinból pedig több mint 22-szer nagyobb mennyiséget tartalmaz, mint a vizsgálati érzékenységi határ. Szakértőink szerint brutális túllövésnek számítanak ezek az értékek. Nem beszélve arról, hogy ezt egy olyan, a szakmában hosszú ideje dolgozó cég értékesítette, amelyik a kockázatot ismerve a tételeit állítólag folyamatosan vizsgálja még a méz megvásárlása előtt, majd a kész tételeit is, így nehezen hihető, hogy ne tudta volna, mit is értékesít a műanyag vödrökben, és hogy azt nem szabályosan teszi. A második jegyzőkönyv az A jelű vödörre vonatkozik. Az akácmézben a kimutatott szulfadimetoxin háromszorosan haladja meg az értékhatárt, és a trimetoprim is átlépi a küszöböt. Azaz mintha ismét gyógyszeres üveg borult volna a mézbe.
Ezek a termékek több aggályt is felvetnek, és a feketekereskedelem mellett több ponton súlyosan megszegik az élelmiszertörvényt. Orvosok szerint a szulfonamidok bakteriális megbetegedések gyógyítására jól bevált antibiotikumok. Ha azonban túladagolás következik be, akkor felesleges ellenállás alakul ki a szervezetben, ami egy későbbi megbetegedés során adott gyógyszer hatékonyságát csökkenti, és a beteg gyógyulása lelassul. Az ok nélkül bevitt antibiotikumhoz ráadásul hozzászoktatjuk a baktériumokat is, aminek az a következménye, hogy a baktériumok nemcsak feltétlenül arra az egy antibiotikumra válnak rezisztenssé, azaz ellenállóvá, hanem a velük rokon antibiotikumra is. Ezt már keresztrezisztenciának nevezik.
A Magyar Mézkereskedők és Mézcsomagolók Egyesületének elnöki székében néhány napja változás történt. Fazekast Klenáncz József váltotta fel. Utóbbi termékei számtalanszor fennakadtak már a különböző élelmiszer-vizsgálati ellenőrzéseken. Egy alkalommal, amikor antibiotikumokat találtunk Klenánczék mézében, a tulajdonos csak annyit mondott: Ugyan, egy kis antibiotikum nem árt meg senkinek.
Bognár Lajos helyettes államtitkár a rejtett kamerával készült felvételek bemutatása után a műsorban kijelentette, hogy a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalnak (MGSZH) és a társhatóságoknak azonnal ki kell vizsgálniuk az ügyet, hiszen a látottak több bűncselekmény elkövetésének gyanúját vetik fel. A pult alóli feketekereskedelem engedély nélküli forgalmazásnak minősül, de szóba jön az élelmiszer-forgalmazás szabályai megsértésének gyanúja is.
Jogi szakértőnk szerint azok, akik a Pannon Honigtól vásároltak mézet, a termékeket ne oda, hanem az MGSZH-hoz vigyék be, és forduljanak kártérítési igénnyel a tekintélyes német társtulajdonossal rendelkező gödöllői vállalathoz.