Egy Csáth Géza-rajz, hagyományos falusi életkép: este van, kaput nyitnak, a gazda beszekerezik a portájára. Családias jelenet, a szekér emberekkel van megrakva, hátul valaki vidáman lógázza a lábát, de a bakon a halál ül. A sokatmondó „vizuális egypercesek” a Páciensek könyvéből származnak, amelyet a Szabadkai Városi Könyvtár adott kölcsön a Közép-európai Kulturális Intézetnek. A szakmai napló nem az orvos bejegyzései, hanem a rajzos széljegyzetek miatt érdekes: a lapok fejléceit elfoglaló képeken az írói világából ismert szorongások és a csáthi fantázia sajátos villanásai köszönnek vissza, a kiállítás rendezői idézetekkel is illusztrálták a hasonlóságot.
A napló minden oldalán számozás: 187. nap, 188. nap és így tovább. Vészjósló, ha arra gondolunk, milyen órák ketyegtek ekkortájt Csáth életében: alig három év van hátra addig, hogy lelője a feleségét, majd megmérgezze magát. Csak később, az egyik rajzból derül ki, hogy a Földesen töltött munkanapjait számolgatta a fejléceken: szépen megszerkesztett oklevélben hoz határozatot, hogy „234. földesi munkanapjának dolgát elvégzi”. A határozatot kormányzóként a Józan Ész jegyzi. Egy másik nap a címerét alkotja meg ennek a belső köztársaságnak, az egyik felében fekete háttér előtt a lúdtoll és az orvosi könyv, a másikban egy visszatérő kép: rózsaszín alapon hajladozó mákfejek. A halál is gyakorta ebben a színben jelenik meg: rózsaszín temetési menet, a Golgota hangyányi keresztekkel, hatalmas ciklámen éggel. De rajzol nőket is, bibliai jeleneteket, távoli városokat, néha pedig egészen elképesztő fantázialényeket: halat lábakkal, kígyófarokkal, embernyi békákat, ördögöket az emberalakok sorába, amelyek írói világából is ismerősek lehetnek.
(Csáth Géza, Rajzok, Szabadka. Közép-európai Kulturális Intézet, 2010. december 8-ig.)
origo.hu
Mutatjuk, mikor tér vissza az viharos eső
