A mexikói származású, képregényeken felnőtt (?) rendező ezen hármas egysége esztétikailag persze igencsak ingatag lábakon áll (az erőszak esztétikáját nála avatottabb mesterek már régen felmutatták), de Rodriguez filmjének mélyebb megértéséhez azért nem ártana egy jól menő analitikus és egy rutinos ördögűző bevonása sem. De ahhoz sem, hogy jobban megértsük, mi játszódik le a nézőben, miközben végig azon gondolkodik, hogy ez a rendkívül tehetséges filmkészítő miért ragadt le az egyedfejlődésnek ily korai lépcsőfokán, de közben mégis kitűnően szórakozik. A történet az Egyesült Államok– Mexikó határon, Texasban zajlik, olyan tempóban, hogy mire az eleje főcím megjelenik, már kamionnal lehetne vinni a halottakat. Rodriguez villámgyorsan felvázolja a helyzetet (illegális bevándorlás, reménytelen szegénység, kábítószer, korrupció, erőszak, rasszizmus) és a szereplőket (drogbáró, fejvadász, szenátor, kampányfőnök), majd hagyja is a dagadt ruhát másra, és kötésig merül a vérben.
Edzett mozinéző természetesen már rengeteg szimpatikus kardozós, partra szállós, bosszúzós ámokfutóval találkozott életében, de ilyennel még nem. Machete, ez a Charles Bronsonba oltott Fernandel az első igazi első osztályú latin akcióhős a széles publikum előtt, ilyen eddig csak a japánoknak volt. Nem vacakol, nem SMS-ezik, viszont negyvennégy pengét hord magánál, nem idegenkedik a benzines fűkaszától sem, és rendkívül találékony. Alighanem filmtörténeti pillanatnak lehetünk tanúi, amikor egyik szökése kapcsán ellenfele beleinek segítségével ereszkedik le egy falon. Rodriguez (akárcsak Tarantino) egyik legnagyobb erénye a gondos kiválasztás utáni remek színészvezetés. Machete szerepében Danny Trejo brillírozik, ez az ő filmje, bár ezzel az arccal nem lehet veszíteni. Robert De Niro statisztaként és félnótásként is zseniális, az igazi kuriózum azonban a nagyszerű harcművészként és a világ egyik legrosszabb színészeként is népszerű Steven Seagal mint főgonosz. Ez a mozi végre nem róla szól szerencsére, így oly sok szenvedés után kiderül, hogy van öniróniája. A hölgykoszorú természetesen szintén káprázatos, a világ legszexibb tacoárusa és női Zapatája fél szemmel is látványos (Michelle Rodriguez), Lindsay Lohan jobb, mint amikor énekel, és ebben a körben is van egy felturbózott kakukktojás, Jessica Alba. Nekünk persze az a legérdekesebb jelenet, amikor a komikusnak sem utolsó Antal Nimród ékes magyarsággal fenyegeti meg a főhőst. Ilyen utoljára a Szárnyas fejvadászban történt, de ez most még jobb. Kár, hogy Frida Kahlo nem érhette meg ezt az exkluzív bolondokházát, bizonyára megfestette volna. A vidám sokkolás végeztével persze eltűnődhetünk Rodriguez elmeállapotán és azon, hogy ha ilyen szintre emeljük az erőszakot, az már egy másik dimenzió, kár, hogy a napisajtó tele van azzal a tizenkét éves mexikói fiúval, akit gyilkológépként alkalmaztak egy drogkartellnél, és ragaszkodott hozzá, hogy videóra rögzítsék, amint fültől fülig átvágja áldozatai torkát. A kis filmecskék valószínűleg már megtekinthetők valamelyik „igényes” közösségi megosztón. Lehet, hogy Rodriguez egy konzervatív dokumentarista?
(Machete – színes, feliratos, amerikai akciófilm, 105 perc, 2010. Rendező: Robert Rodriguez, Ethan Maniquis. Forgalmazó: Budapest Film.)
origo.hu
Mutatjuk, mikor tér vissza az viharos eső
