Érdemes elmagyarázni a fenti jelzőket, még mielőtt egy évtizedekkel ezelőtti tudósítás hangnemét idéznénk fel. 2010-et írunk, felnőtt egy nemzedék, amely tagjai számára nincsenek határok, már ami a nem anyagi lehetőségeket illeti. Egy vidéki városból ki lehet menni dolgozni az angliai Nottinghambe (ahogy a zenekar egyes tagjai tették), a könyvespolcon megfér a képregény az Ady-kötettel. A technikai lehetőségek végtelenné váltak, bárki összedobhat egy zeneprogrammal és mikrofonnal egy lemezt. Nincs politikai és lemezipari cenzúra. De mihez kezd a határoknélküliséggel a nemzedék szót kérő csoportja? A pécsi PM második lemezén megfér egymással a Márai- és Lázár Ervin-idézet a hét végi lazítás krónikájával, Quintilianus a női nem dicséretével, társadalomkritika a belső elvonulás igényével.
A némelyek által bölcsészrapnek nevezett műfaj képviselőiként a Punnany Massif ügyesen egyensúlyozik a komoly üzenetek és az irónia között. Szóviccekkel ritkán kacérkodva dobják fel az elsőre közhelyesnek látszó témákat, vagy éppen mélyebb gondolatokat vonnak be a hiphopba. Egyszerre látják kívülről és belülről a magyar valóságot, miközben a patriotizmus mellett is hitet tesznek. A PM erős anyagot szállított: sokrétű és változatos, hol organikus, hol elektronikus hangzással vagy éppen filmes, dzsesszes, sőt népzenei hangmintákkal dolgoztak. A Punnany Massif mind külcsín, mind belbecs tekintetében friss hangot hozott a ma kevés érdekességet felmutatni képes magyar popzenébe. Sűrű társadalmi jelentés született a válság korának fiatal nemzedékétől.
(Punnany Massif – ShenKick, AM/PM Music; 2010.)
origo.hu
Mutatjuk, mikor tér vissza az viharos eső
