Tudományosan, mégis inkább kötetlenül

Önhatalmúlag elébe mentünk a holnap esti sportgálának, amelyen kihirdetik, hogy az újságírók szavazatai alapján 2010-ben kik érdemlik ki az év legjobbjainak járó díjakat. Csipes Tamara, Kozák Danuta, Kovács Katalin és Szabó Gabriella edzőjükkel, Csipes Ferenccel együtt több kategóriában is esélyesek még a győzelemre is, a dobogós helyekre pedig mindenképpen. A személyes részrehajlást azzal a kiegészítéssel tehetjük a helyére, hogy olimpiai számban a hölgyek között – máshol készülő társaikkal, Benedek Dalmával és Janics Natasával kiegészülve – az idén csak a Honvéd kiváló kajakosai nyertek világbajnoki címet.

Veretes eredménysor. A poznani világbajnokságon Janics Natasa három aranyat gyűjtött, nyert két olimpiai számban (K–1 200 és K–4 500 – Kovács Katalinnal, Csipes Tamarával és Benedek Dalmával), valamint Kováccsal kétszázon, ötszáz egyesben pedig második lett. Kozák Danuta „csak” egy számban (K–2 500) győzött, Szabó Gabriella és Csipes Tamara pedig kettőben (K–2 500, illetve K–4 500, s együtt K–2 1000), ők viszont százszázalékosan teljesítettek. Kovács Katalinnak van még egy ezüstje ezer méteren is. Az év sportolója választáson Kozák Danutának az Európa-bajnoki győzelem (K–1 500) is hozhatott szavazatokat.

Munka közben lestük meg és bírtuk szóra a lányokat a Honvéd bázisán, a Hajógyári-szigeten. A vízi telepen első ránézésre mintha megállt volna az idő. A bejáratnál Vereckei Ákossal és Bakó Zoltánnal futunk össze; utóbbit azért is érdemes megemlíteni, mert azokat a padokat, amelyeken kicsik és nagyok, amatőrök és profik ma is fekve nyomnak és mellhez húznak a baditeremben, valószínűleg már ő is koptatta.
A lányok is erőfejlesztéshez készülődnek, betegség miatt csak Kovács Katalin hiányzik. S megnyugodhatunk, az edzéselmélet azért nálunk is halad a korral. Polárövet csatolnak magukra, így mérik a pulzusszámot, s nem csak a vasakat gyúrják monoton: Csipes Ferenc négy ergométernek csinál helyet. A műszernek létezik kajakozásra kifejlesztett változata is, amiért azonban a kajakosok többsége mégsem rajong, mert nem képezi le jól a mozgást, csak húzni lehet a „lapátot”, a nyomást kötéllel még nem találták fel… Csipes elégedetten olvassa le az adatokat, amiket laptop segítségével rögzít. A lányok utóbb elárulják, ez a módszer egyelőre nekik is új. „Néhány hete voltunk a sportkórházban, ahol megmérték a maximális pulzusunkat, elemezték, hogy terhelés és pihenés hatására mennyire emelkedik, illetve esik a pulzusszámunk, közben többször vért vettek, s a végén kihozták, lehetőleg kinek milyen tartományban kell dolgoznia. Biztosan hasznos a felmérés, ám szerintem ezt mindenkinek a saját sportágában kellene elvégeznie. Futópadon teszteltünk, én például kimondottan rossz futó vagyok, kajakozás vagy akár úszás közben is lehet, hogy más eredmények születtek volna” – avat be a tudományos háttérbe Csipes Tamara. „A pulzusóra és a felmérés jó támpont, de nem szabad csakis arra hagyatkozni, az embert nem hagyják cserben az érzései” – teszi hozzá Kozák Danuta. Abban pedig mindannyian egyetértenek, hogy a törődés csalhatatlan jele az olimpia közeledtének.
A lányok háromszor hat percen át nyúzzák az ergométert, s a végére láthatóan alaposan elfáradnak. Szabó Gabriella ezalatt még keményebb feladatot végez. Felváltva fekve nyom vagy mellhez húz húsz kilóval, ami nem komoly súly, de minden széria egy perc ötven másodpercig tart. Pontosan mint egy ötszáz méteres lapátolás. A végére bizony itt is „bedurran”, érezhetően esik a „csapásszám”. Amatőr badisoknak csak ajánlhatjuk a programot; már ha nem az izomtömeg, hanem az edzettség a cél. Az „evezés” után a többiek is súlyzót ragadnak, s egy órán át különféle gyakorlatokat végeznek. Szintén mindannyiszor egy ötvenes „résztávokkal”. Csipes Ferenc váltakozva vagy azt mondja, hogy például ötven másodperc, vagy azt, hogy kétszáz méter, utóbbiból is mindenki pontosan tudja, menynyi van még hátra a pihenőig.
Új ingert az hoz a tréningbe, amikor Beé István, a valaha élt talán legerősebb kajakos lép a terembe, s egy negyvenkilós, fogantyúval ellátott súlygolyóval végez különböző gyakorlatokat. Az egykori falusi cirkuszok erőművészei jutnak az eszünkbe – tévesen, a kettlebell az egyik modern erőfejlesztő módszer. Igaz, húsz, legfeljebb harminc kilóval ajánlják, a negyvenkilós súlygolyót Beé Pityunak külön kellett legyártatnia, elütő, piros színe is jelzi, ez már veszélyes üzem. A lányok borzadással vegyes tisztelettel figyelik klubtársukat.
Csipes Ferenc szerint is haladni kell a korral, de azért árulkodó, amikor megjegyzi, napi egy kiadós futással is meg lehet őrizni, sőt még fejleszteni is az erőnlétet. A lányok utóbb elárulják, Feri nem tartja különösebben fontosnak a téli felkészülést. Ő maga főnökként hivatalosan persze így nem fogalmazhat. Ha Floridában dolgozna edzőként, két-három hónapra akkor is leállnának a kajakozással? – kérdezem a választ megkönnyítendő. „Biztosan nem. Heti három-négy evezés télen is lenne, hiszen mégiscsak kajakosok vagyunk. Az úszás jelentősége kisebb lenne, futni és erősíteni viszont akkor is kellene. Fontos a téli munka, de számtalan példa volt már arra, hogy valaki télen sérülés miatt nem tudott hatékonyan dolgozni, a kajakban mégis robogott. Az erőnlétet meg kell őrizni, sőt lehetőleg fejleszteni is, a szív és a tüdő nem tesz különbséget az úszás, a futás és a kajakozás között. Vízre szálláskor minél hamarabb vissza kell rázódni a mozgásba. E téren azért vannak különbségek” – feleli saját versenyzői tapasztalatai alapján is Csipes.
Az edzés után leülünk a lányokkal, és talán a tét nélküli helyzet és időszak az oka, de olyan fesztelenül beszélnek mindenről, hogy az nyáron, egy-egy verseny előtt és után elképzelhetetlen lenne. Megtudom például, hogy mindhárman egyetemisták, illetve főiskolások; Tamara és Gabriella a gazdasági főiskolán, illetve a jogi egyetemen másodéves, Danuta a kertészeti egyetemen végzős. Noha egyikük sincs meggyőződve afelől, hogy végzettségének megfelelő munkakörben építi a civil karriert, ha majd eljön az ideje, de fontosnak tartják a tanulást. Ez persze egyelőre mindannyiuknak a távoli jövő, hiszen Danuta 24, Gabriella 24, Tamara pedig csupán 21 éves, és egyikük sem szándékozik Londonnal lezárni a sportpályafutását.
Ám nem kizárólag a tanulás a bizonyíték arra, hogy a kajakon kívül is van élet. „Az olimpia után szeretnék családot. Mondtam is a páromnak, hogy tovább nem akarok várni az első babával. Szülés után aztán újra kajakba ülök” – jelenti ki eltökélten s manapság sajnos kissé szokatlanul Tamara. Danuta és Gabriella pedig egyetértőleg bólogat.
Egyelőre persze mindannyiuk életében a londoni olimpia a legfontosabb cél. Miközben az ergométert rángatják, vagy a súlyokat emelgetik, akkor is az olimpia lebeg a szemük előtt? – kérdezem. Igen – felelik határozottan, a kérdést is minősítve. Más irányból próbálkozom. Mennyire terheli a mindennapos együttlétet, hogy nem csupán csapat-, hanem egyben vetélytársak? Hiszen az ötszáz méteres döntőket akár négy ember is megoldhatja, miközben ők – Kovács Katalinnal, Janics Natasával és Benedek Dalmával együtt – hatan vannak. Először is azt tisztázzuk, ez a helyzet – mármint hogy idehaza hatan versengenek a részvételért – legalább aligha változik. A szóba jövő trónkövetelők és közöttük túl nagy a különbség ahhoz, hogy másfél év alatt le lehessen faragni. Szerényen, lesütött szemmel, de Danuta kiböki: „Már az idén is úgy versenyeztem, hogy ha egyesben itthon én vagyok a legjobb, akkor én indulok a világversenyen. Az Eb előtt ez sikerült, sőt az Eb-n is győztem, utána azonban gödörbe kerültem, amiből Gabi segítségével másztam ki, a párosban szerzett világbajnoki aranynál szebb kárpótlást nehéz lenne elképzelni.”
A Szabó, Kozák duó immár kétszeres világbajnok, ám Szabó eddig függő változó volt. Mivel egyesben nem versenyzett, szerencsétlen esetben – idehaza szólóban Kozák, párosban pedig Kovács és Janics nyer – a válogatási elvek miatt akkor is kimaradhat, ha egyébként edzésen ő lenne a legjobb. „Jövőre nem kísértem a sorsot, én is odaállok egyedül” – jelenti ki Szabó.
Csipes Ferenctől végül megkérdezem, szerinte hogy áll fel majd Londonban a női csapat. „A hat lány nagyon együtt van, ám Szabó Gabi egyesben eddig nem volt különösebben motivált. Négy ember is elég a három ötszázas számhoz, s valószínűleg a legerősebb egységeket akkor állítanánk ki, ha csak négyen, legfeljebb öten osztoznának rajtuk. De hogy ki lesz ez a négy, azt most még lehetetlen megmondani” – hangzik a válasz.
Kivárjuk.