Életemben két mérkőzésre kellett belógnom. Az első, még kölyökként, egy Szigetszentmiklós–Halásztelek meccs volt, a második a Barcelona–Real Madrid, 1992 tavaszán. Kértem akkreditációt, csak éppen nem kaptam. Ám ez csupán a helyszínen derült ki, én pedig, kedvezményes repülőjeggyel, erre az egy összecsapásra utaztam ki, mintegy 20 órás időtartamra. Amiből kettőt aztán a Nou Camp egyik huzatos vécéjében töltöttem.
Történt, hogy keserves helyzetemet látva, még a stadion előtt felajánlotta a találkozót közvetítő Canal Plus csatorna munkatársa: álljak be közéjük kábelcipelőnek, így a bejáraton biztosan becsúszhatok, aztán a többit oldjam meg magam. Négy órával a kezdőrúgás előtt így a bástyákon belül is voltam. Ekkor és ezért következett a kétórás, önkéntes elzárkózás. Pisszenés nélkül ültem, hiszen tudtam, mit veszítenék; két és fél évvel korábban, 1989 őszén ugyancsak a helyszínen láttam, amint Ronald Koeman duplájával, Salinas góljával Hugo Sanchez találata ellenében a Barca 3-1-re nyer.
Többször is felötlött bennem ez az emlék, amíg arra vártam, hogy végre kinyissák a kapukat, mire én is így tettem a magam ajtajával, és azonmód elvegyültem a tömegben. Először egy jegytömbbel érkezett, zajos társaságra csatlakoztam rá, velük észrevétlenül felszivárogtam az egyik szektor bejáratáig. Itt már természetesen „egy fő, egy belépő” alapon zajlott az ellenőrzés, ezért ki kellett bekkelnem azt a pillanatot, amikor mindkét rendező egyszerre fordul el – talán szűk fél óra múltán ez is megadatott. Már csak a szektorban kellett egy üres helyet találni. Sikerült, bár csak átmenetileg, mert lassan, de biztosan minden szék gazdára talált. Így ahelyett, hogy kettő között beestem volna a pad alá, az összekötő fémvázra kuporodtam, és riadtan latolgattam, vajon kiszúrnak-e. Amikor a 36. percben Koeman révén a hazaiak megszerezték a vezetést, esélyeim ugrásszerűen megnőttek, földi dolgokkal akkor már senki sem foglalkozott. Aztán ugyan Hierro a második félidő közepén egyenlített, de akkor meg azért nem törődött velem a kutya sem.
Végül maradt az 1-1, amivel egyértelműen én nyertem a legtöbbet.
origo.hu
Tapsvihar és ováció fogadta a magyar kormányfőt a patrióták nagygyűlésén
