Már a kaputól több száz méterre is nehéz parkolni, annyi az autó. Nem csupán a kerületből, de a környező településekről is sokan járnak ide vásárolni. A kapun belépve egyből hosszú sor végén találom magam. Kiderül, Kiss Ernő családi húsfeldolgozójának ízletes termékeiért hajlandók akár hosszú perceket is sorban állni az emberek.
– Mi garantált minőségű alapanyagot, s kizárólag hagyományos technológiát használunk. Úgy látszik, az emberek értékelik ezt – mondja a nyugdíjas üzemtulajdonos, aki gyermekeivel közösen dolgozik a vállalkozásban. – Termékeinkhez nem használunk műbelet, a füstölést pedig csak keményfa-fűrészpor fölött, hideg füstben végezzük legalább egy napig, s a keletkező, de fölösleges nedvességet is időben elszívjuk a füstölőhelyiségből.
A mesternek minden vásárlóhoz van egy-egy kedves szava. A párbeszédekből hamarosan kiderül, a vásárlók nagyobbik fele rendszeresen visszajár ide. Akad, aki a következő alkalomra még rendelést is lead előre.
– Hat évvel ezelőtt, a gazdatüntetések idején döbbentünk rá arra, ha a kormány nem segít a gazdákon, nekünk, kisembereknek kell összefogni, akik nem akarják veszni hagyni a magyar vidéket – ezt már Szilágyi Zsolt, a máriaremetei piac ötletgazdája és szervezője mondja. Az első pillanattól nagy volt az érdeklődés mindkét oldalról: a termelők is elégedettek voltak, de a vevők sem távoztak üres kézzel, ezért rendszeressé váltak a piaci napok. Márciustól októberig minden második szombaton, a téli időszakban pedig havonta egyszer várják a termelők az egészséges, hazai ízek kedvelőit.
Bár nagy a tömeg, senki sem ideges, nincs lökdösődés: az emberek beszélgetnek, miközben a sorukra várnak. A zöldségkínálat a legbővebb, öt-hat kisebb-nagyobb standon is kínálják a répát, a hagymát, a gyökeret, a krumplit a gazdák. Kora tavasz lévén a gyümölcsből még leginkább csak télálló almát talál az ember, de egyes árusoknál már ott az eper, aztán sorra jön a többi is.
Külön kasztot képviselnek az üveges árukat kínálók, a borászok, a házi szörpök és lekvárok gyártói, illetve egy kisüzemi sörfőzde tulajdonosa. Mire a standok végére érek, az én szatyrom is lassan megtelik, alig bírom cipelni. Mielőtt azonban utamra indulnék, még megállok a szigetszentmiklósi Szabó Hengermalom standjánál, ahol az 1919-ben létrehozott üzem alapító mesterének dédunokájától lisztet is vásárolok.
origo.hu
Gulyás: Kérdés, hogy a lopást az EP támogatja-e?
