Radnóti Miklós versét idézi az Amadeus Művészeti Alapítvány Alkotóházában dolgozó egyik fiatal művész, Rabóczky Judit Rita: „Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent”. „És nekem?” – fűzi tovább a sorokat. „Óbuda, III. kerület, Veder utca 20., anno harisnyagyár volt, később kultúrház, azután napjainkban terápiás hely nekünk, kezdő művészeknek. Gondolnád, hogy a paneldzsungelben van egy hely, ahová jó betérni, hogy megtérhess? Nekem, illetve nekünk ez megadatott. Verhetem a vasat az üllőn önfeledten, pattoghat a szikra s hegesztőtrafó csutkáig felnyomva lehet. Gyökeret vertem itt, a helyemen vagyok.”
A legtöbb pályakezdő fiatal művész számára alapvető gondot jelent a bemutatkozási, kiállítási lehetőségek hiánya, s még nagyobbat talán az ideális alkotótéré, a műteremé. A szerencséseknek a család segít, a kevésbé szerencsések lakószobában, albérletben rögtönzött műteremben dolgoznak, amelynek a bérét természetesen nehéz megfizetni akkor, amikor – különösen a válság éveiben – még az ismertebb művészektől is egyre kevesebb művet vásárolnak.
Ezért örvendetes, hogy az Amadeus Művészeti Alapítvány néhány évvel ezelőtt létrehozta az AmA-ház nevű csoportos alkotóműhelyt. Az Union Biztosító Esélyt adunk! programja részeként támogatott AmA-ház a képzőművészeti egyetemen végzett legtehetségesebb fiatalok egy részének nyújt alkotóhelyet és közösséget, kiállítási lehetőséget.
Csoportosan mutatkoztak be a fiatalok 2009-ben a budapesti kortárs művészeti vásáron, a három- éves program félidejében mutatva be az AmA-házban született műveiket. A hároméves közös munkáról beszámoló első nagyobb – egyben pedig első külföldi – közös kiállításuknak pedig a Bécs melletti Klosterneuburg bencés apátságának terei adnak helyet. Az impozáns épületegyüttes különböző részeit összekötő folyosók, oldaltermek nemcsak azért jelentenek izgalmas helyszínt, mert a turisztikai szempontból igen vonzó bencés apátságban széles közönség láthatja a műveket, de azért is, mert kiválóak egy olyan összeállítás számára, amelynek alkotóit nem elsősorban közös felfogás, hasonló stílus vagy követendő művészeti ideál köti össze, hanem a minőségi munkára való törekvés.
Van köztük a hagyományokhoz jobban ragaszkodó és attól elrugaszkodó, figuratív és koncepcionális, expresszív és fotorealista, érzéki és hideg-racionális stílusban dolgozó művész is. Ahogyan például Takács Szilvia pirogránitból faragott, akvarellel színezett plasztikái vagy Sipos Eszter ironikus hangvételű, formázott festményei mutatják, a fiatal, többnyire a hetvenes-nyolcvanas évek fordulója körül született, a Magyar Képzőművészeti Egyetemet a legutóbbi években elvégzett művészektől nem idegen a dolgok fonák oldala iránti érdeklődés sem. Így hát ott, ahol a folyosórendszer az egyik irányban a szakralitás, a középkori művészet lenyűgöző terei, a másikon meg Alsó-Ausztria legkiválóbb borospincéi felé vezet, a kiállítás címében foglalt Die Ernte – A szüret kifejezés az egyik oldalon nagyon is komolyan, a másikon azonban kellő humorral értelmezendő.
A földi és az égi szféra épp a megfelelő arányban elegyedik a már említett Rabóczky Judit Rita Giotto angyalait idéző pufók figuráiban, a szakrális és a profán rétegek Szanyi Borbála erezett deszkalapot és aranyfüstöt ötvöző munkáiban. Elvont és figurális részletek, állati és növényi motívumok találkoznak Fülöp Gábor címükben egy sajátos lakkfestészetre, formáikkal a természeti folyamatokra utaló Urushi-plasztikáinál. Változatok az expresszív festőiségre (Tóth Angelika, Papadimitriu Andrea, Szabó Franciska), makrokozmosz csendéletekbe és belső terekbe (Rolik Ádám) illetve urbánus tájakba (Jakatics-Szabó Katalin) sűrítve: a festészeti anyag éppen olyan változatos, mint a plasztikai, s persze a művek nemcsak az egyes műfajokon belül folytatnak egymással párbeszédet, de a határokat átlépve is. Jó példát adnak erre Duronelly Balázs és Bakos András egyaránt az emberi arc vonásaiból kiinduló, a lélek, a psziché titkainak megfejtésére, a külvilág történéseire való reakciók megragadására törekvő plasztikái, festményei.
A szüret valóban bőséges termést hozott – érezheti a látogató az apátsági pince kapuja előtt –, nem kell aggódnunk, ha ez jelenti a mércét a következő évjáratok számára is.
(A szüret. Az Amadeus Alapítvány művészeinek kiállítása a klosterneuburgi bencés apátság Sala Terrena Galériájában, június 23-ig.)
origo.hu
Továbbra sincsenek megnyugtató válaszok a Magyar Péter-féle Diákhitel szerződésekről
