Liszt, az egyetlen – hirdeti Hegedűs Endre ma esti hangversenye, amelyen a zeneszerző életművének egyfajta keresztmetszetét hallhatjuk a h-moll szonátával, a Norma-reminiszcenciákkal és a Tannhäuser-nyitánnyal, az utóbbiak Liszt művészetének szintén jelentős részét, az átiratokat és a más művekre készített fantáziákat képviselik. Ezek a különleges mesterművek – amelyek a zongoraművészet előadói, technikai lehetőségeinek határait súrolják – végigkísérik a zeneszerző teljes alkotói periódusát. A mai estén a művész a Liszt-bicentenárium alkalmából megjelentetett, a sorban immár 28. albumát adja elő A Villa d’Este szökőkútjai című kompozícióval kiegészítve. Ez a „csoda”, ez a „zenei festmény” – ahogy Hegedűs Endre fogalmaz – csak azért maradt le a lemezről, mert már nem fért rá. A CD enélkül is fél perc híján eléri a maximális, nyolcvanperces időtartamot, ugyanakkor a művész ígéri, a következő albumára fel fogja játszani ezt az egyszerre briliáns és lélekemelő muzsikát is. A mai koncerten A forrásnál című darab, a monumentális és lenyűgöző szépségű h-moll szonáta és az I. Mefisztó-keringő is megszólal. – Utóbbi a csábításról és a lelki veszélyekről, szakadékokról is szól: a Luciferből sugárzó fény és csillogás könnyen az örök halálba viheti az embert – mondja a zongoraművész.
Amellett, hogy a műsor felöleli Liszt életművét, a műválasztás szubjektivitása Hegedűs Endréről is sokat elmond. – Liszt Ferencet természetes példaképemnek választottam. Azt a fantasztikus zongoravirtuózt, aki mindig magyarnak vallotta magát, és nemcsak szóban, de tettekben is százféleképpen mutatta ki szeretetét a haza iránt. Hasonló alapérzéssel járom én is utamat, s Liszt mesterművei végigkísérik egész pályámat. Már harminchárom éve vagyok muzsikus, a h-moll szonáta azóta is végigkísér: mindennapi kenyerem, zongoristabibliám. A Tannhäusert nyolcesztendősen hallottam először szüleimmel a családi legendárium szerint, a liszti kottára pedig tizennégy éves koromban találtam rá – vallja a zongoraművész. Hegedűs Endre a Tannhäuser-nyitány Liszt-féle átirata kapcsán emlékeztet: Liszt maga mondta, hogy a zongora nem egy hangszer, hanem száz. – Illúziójában képes visszaadni a szimfonikus zenekar minden szépségét, hiszen Liszt nemcsak a zenekar ezerféle színét, hanem sokszor hangtömegét is elénk állította a zongora olyan kezelésében, amely korábban ismeretlen volt. Ha csak annyit jegyzek meg, hogy száz zenésznek ezer ujja van, és Liszt ezt redukálta tíz ujjra, akkor ez érzékelteti a feladat nehézségét – teszi hozzá.
Hegedűs Endre nemrég tért vissza sikeres hangversenykörútjairól az Egyesült Államokból, Ausztráliából és Új-Zélandról. Ez a legutóbbi egy földrengés sújtotta városban, Christchurchben kezdődött. A szerencsétlen várost az utóbbi fél évben három, a Richter-skála szerint hetesnél is erősebb földrengés érte. A milliós város nagyobbik része a mai napig romokban áll, 600 ezer ember él víz és szennyvízelvezetés nélkül. Az Új-Zéland nagyvárosaiban tartott öt hangversenye teljes bevételét a földrengés károsultjainak javára ajánlotta fel a művész, példaképéhez, Liszt Ferenchez hasonlóan.
– A mester híres gesztusa él lelkemben, aki 1838-ban összekoncertezett egy vagyonra valót, hogy önzetlenül siessen a pesti árvíz károsultjainak megsegítésére, s aki minden más jótékony célra is szívesen adakozott – teszi hozzá Hegedűs Endre.
origo.hu
Miért verik egymást ripacs celebek a Sztárboxban? - videó
