Nem tragédia, nem is víg játék

Bár egyetemes hatásaiban és szerencsére az áldozatok számában is jelentős a különbség, a vasárnap Balingenben 26-24-es hazai győzelemmel zárult Németország–Magyarország női kézilabda-világbajnoki selejtező bizonyos tekintetben mégis a borogyinói csatát idézte. Amely után Napóleon és Kutuzov is megkönnyebbült, mert tudta, végérvényesen semmit sem veszített el, de az is nyilvánvalóvá vált számukra, hogy még semmit sem nyertek meg.

Ballai Attila
2011. 06. 16. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Győzelemmel felérő vereség – hallatszott innen. Inkább súlyos vereséggel felérő kis különbségű vereség – jött a fullánk onnan, jelezve, hogy önmagában sem könnyű elhelyezni e 24-26-ot, a szombati, győri visszavágót és a továbbjutás esélyeit illetően pedig még nehezebb. Ráadásul friss emlékeket őrzünk a mínusz kettő veszélyeiről, mert tavaly júniusban a fiúk 27-25-re kaptak ki a szlovénektől Ljubljanában a vb-kvalifikációs párharc nyitányán, aztán Veszprémben vért izzadva, őrületes hajrában kerekedtek felül 28-25-re.
Győrben viszont nem lenne szabad a döntést a végére hagyni, mert megeshet, hogy az tényleg maga lenne a vég. A németek ugyanis roppant kellemetlen harcmodorukat – sírnak is, ütnek is – biztosan nem felejtik otthon, sőt, ez a fő fegyverük, aminek érdekében a mindenféle gólrekordot megjavított, de már csak a toronydaru dinamizmusával emelkedő Grit Jurackról is lemondtak nagyjából. A továbbjutásról bezzeg még nem. Mesterük, Heine Jensen kissé feldúlt ábrázattal, de igen eltökélten taglalta a történteket: „Tudtuk, hogy erősek a magyarok, ám az első félidőben kiderült, még annál is erősebbek, mint ahogyan gondoltuk. Szünet után viszont a küzdőképességünket és a játékunk ritmusát is növeltük, amivel talán meglepetést keltettünk, és ha ezt Győrben is megismételjük, erre építhetünk.”
Mi meg arra, hogy a miénk jobb csapat, jobb játékosokkal. Ez a balingeni találkozó egyes szakaszaiban is bebizonyosodott, még akkor is, ha olykor úgy tűnt, Mátéfi Eszter szövetségi kapitány mintha picit túlmeccselné magát, működő felállásokon változtatott, alapembereket cserélt le. A külső szemlélő persze azzal követheti el a legnagyobb hibát, ha a bőrét vásárra vivő szakember helyébe képzeli magát, és mivel utólag már tét nélkül teheti, nem kérdéseket, esetleg kételyeket fogalmaz meg, hanem kinyilatkoztat. Ezért jobban tesszük, ha Mátéfit idézzük: „Természetesen mindenért az edzőé a felelősség, így azért is, hogy beossza az erőket, és ne feledje, lesz még egy visszavágó, ezért arra is kíváncsi voltam, bizonyos helyzetekben kitől mire számíthatok.”
Vérten Orsolyától például arra, hogy ha tempót fog, fájós derékkal is feltartóztathatatlan. A győri balszélső szünet után szállt be, és kontráival, öt góljával az összecsapás legcudarabb szakaszában remekelt. Bár szerinte nem is voltak a mérkőzésnek cudar szakaszai: „Egy pillanatig sem éreztem, hogy nagy bajba kerülhetnénk, még akkor sem, amikor a németek három góllal vezettek. Azt már igen, hogy nyerhetünk, mert kezdettől uraltuk a játékot, úgy láttam, a hazaiak félnek tőlünk. Azért a kétgólos vereség sem tragédia, az viszont az lenne, ha innen kiesnénk.”
Valóban. De csak vigyázzunk, víg játékra Győrben se számítsunk.

További női vb-selejtezők, 1. mérkőzések: Csehország–Montenegró 26-42, Lengyelország–Dánia 16-23, Spanyolország–Macedónia 37-22, Hollandia–Törökország 40-28, Franciaország–Szlovénia 28-19, Horvátország–Szerbia 23-17, Izland–Ukrajna 37-18.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.