Harminc hektáron terül el a Nyíregyházi Állatpark, majdnem háromszor akkora területen, mint a Fővárosi Állat- és Növénykert. A természetes közegben több hely jut kifutónak. Fél nyolckor kezdődik a műszak a speciális konyhában. Naponta ötezer állatnak készítik elő a takarmányt. Fél tonna zöldség-gyümölcsöt, száz kiló csirkehúst, valamint jelentős mennyiségű, kényszervágóhidaktól beszerzett lóhúst dolgoznak fel. A legtöbb zöldséget és gyümölcsöt egyszer egy centis kockákra kell vágni, de az elefánt például egészben kapja a sütőtököt, s a lábával töri szét. A fókáknak külföldi szállító hozza a heringet, makrélát, tintahalat.
Nyíregyháza-Sóstón huszonöt éve csak egy ifjúsági park volt „a világ legkisebb óriáskerekével”. Miután a nyíregyházi első titkár az egyik Kárpátokon túli megyei pártbizottság első titkárától két barna medvét kapott, beszereztek még három őzet, néhány hazai erdőkben található állatot, így létrejött a vadaspark – eleveníti fel az előzményeket Gajdos László, a Nyíregyházi Állatpark igazgatója. Nevetve teszi hozzá: akkoriban élt a városban egy fiatalember, aki mindig itt cövekelt a rácsoknál, s arról ábrándozott, hogy ebből modern állatkertet hoz létre. Aztán mégis újságíró lett egyetemet végzett zoológusként, hosszú évekig rádiózott.
– 1996-ban pályázatot írtak ki a vadaspark élére. Ismertettem én is az elképzeléseimet, amely fényévekre járt az akkori helyzettől. Például azt írtam, hogy idejárnak majd a szomszédos országokból is, illetve olyan gyűjteményünk lesz, mint sehol máshol az országban. Kineveztek és szabad kezet adtak, hozzátéve, hogy csak pénzt ne kérjek.
Gajdos László magánemberként négymillió forint kölcsönt vett fel egy vállalkozótól, amelyet 1997 májusában kellett visszaadnia. Úgy tervezte, állatbeszerző körútja után, május elsején annyi látogatója lesz a parknak, hogy abból kamatostul visszafizet mindent. Egy rossz Skoda pick-uppal indult el, hogy állatokat kolduljon az európai állatkertektől. Hollandia legnagyobb állatkertjébe is bejelentkezett. Amikor megérkeztek kollégájával fáradtan, borostásan, megkérdezték tőlük, hogy mikor érkezik az igazgató. Mindenhol azt mondták, olyan állatkertet szeretnének létrehozni Magyarország keleti felén, mint amelyet épp meglátogattak. Azért volt, ahol hittek nekik. Rotterdamban kaptak egy kisoroszlánt, amelyet a Skoda púpjába helyezett ládában hoztak haza.
– Az ifjúsági park egyetlen kőépületébe, a toalettbe zártuk be. Olajradiátorral fűtöttünk, s az ingatlant átalakítottuk oroszlánháznak, majd kifutót építtettem hozzá. Kaptunk más állatokat is, például antilopokat, május elsején száz állatot bemutatva kinyitottunk. Aznap özönlött a nép, a kölcsönt visszaadtuk, még forgótőkénk is maradt. Szponzorokat találtam, az újságíró kollégák pedig sajnáltak, és állandóan rólunk írtak. Rá egy évre már támogatott bennünket az önkormányzat is. Évről évre fejlesztettük a parkot, 2000-ben pedig bankhitelből tengeri akváriumot építettünk.
A tengeri akvárium átadásának napján, húsvéthétfőn húszezer ember volt kíváncsi az új attrakcióra. A hat pénztár nem bírta kapacitással, így még Gajdos László is jegyet árult egy kocsiból. Azért kiírta a szélvédőre: „Nem nepper vagyok, hanem az igazgató.”
– Kétezerben elértük az évi háromszázezer látogatót, így a leglátogatottabb vidéki állatkert lettünk. Ekkor mozgolódni kezdtem, hogy miért csak a fővárosi állatkert kap állami támogatást, hiszen a vidék tíz állatkertjének is szüksége lenne anyagi segítségre.
Az ezredfordulót követően egy angol turista feljelentette az egyik vidéki magyar állatkertet hanyag állattartás miatt. Ezt követően angol természet- és állatvédelmi szervezetek végigjárták a vidéki kerteket, és elkeserítő állapotokat tapasztaltak. Nemzetközi botrány kerekedett. Évek során sok feltételnek meg kellett felelni, hogy javítsanak a körülményeken. A Nyíregyházi Állatparkot felvették az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetségébe, valamint az Állatkertek és Akváriumok Világszövetségébe (WAZA). Az utóbbi szervezet célja, hogy a világ állatkertjeiben, akváriumaiban előmozdítsa az élővilág sokféleségének megőrzését, a környezeti nevelést. A veszélyeztetett fajok megmentése érdekében a WAZA irányításával 182 fajról vezetnek nemzetközi törzskönyvet, és a világszervezet tagságába tartozó intézmények összesen 810 faj esetében tartanak fenn nemzetközi szinten összehangolt fajmegmentő tenyészprogramot. Számos állatfaj, köztük az európai bölény, az ázsiai vadló kifejezetten ennek a tevékenységnek köszönheti fennmaradását. Ebben a munkában a Nyíregyházi Állatpark is részt vesz, évek során ezért tudták értékes állatokkal, nagyvadakkal gazdagítani a gyűjteményt. Tudományos munkát kell folytatniuk, előfordult már az is, hogy egy hét alatt az állatpark három munkatársa tartott előadást a világ távoli pontjain. Thaiföldre egyenesen azért hívták őket egy konferenciára, hogy beszéljenek az állatparkjukról elnevezett orvosi eljárásról.
– Az elefántfogászatban alkalmazott lézeres fogtömésről van szó. Az elefántoknál az agyarfájdalom nagyon nagy probléma, olyankor tör-zúz fájdalmában az állat, élőhelyén falvakat pusztít el. Mi nem tudtuk megfizetni az Angliából hívott specialistát, aki csupán egy hónapon belül és milliókért vállalta volna a beavatkozást, de hallottuk, hogy kutyák lézeres fogtömésében már van, aki idehaza szerzett gyakorlatot. Megkerestük a budapesti állatfogorvos hölgyet, és napok múlva az állatkert két állatorvosával, valamint egy emberorvossal közreműködve a világon először lézeres kezeléssel betömtük a fogfájós elefánt agyarát.
Az állatszállítás is külön szakma. A zoo igazgatóhelyettese most dolgozza ki a zsiráfszállítás nemzetközi normáit. A közúti szállításnak minél kíméletesebbnek, gyorsabbnak és praktikusabbnak kell lennie.
Az uniós csatlakozást követően nagyra törő tervvel rukkoltak elő: egy létesítményben szerették volna bemutatni az indonéz szigetvilág élővilágát.
– Expedíciókat szerveztem a Galápagos-szigetekre, és Komodo szigetre is. A sárkányok földjén címmel negyvenperces filmet forgattunk, amelyet a Duna Tv többször is sugárzott. Sajnáltam, hogy a gyermekeim nem láthatják azt a fenséges hüllőt, amelyet én. Jó lenne egy ilyen állatbemutató Nyíregyházán, hogy a csengersimai gyermek ugyanazt kapja, mint a fővárosban vagy egy Bécsben élő – sóhajtottam nagyokat. Amikor hazajöttem, a fejemhez kaptam. Indonézia 14 ezer szigetén a gazdag növény- és állatvilág a kipusztulás szélén áll. Biztosan az Európai Unió is támogatná, ha fajmegmentési céllal egy indonéz esőerdőházat építtetnék. A tavaly átadott zöld piramis egy különleges, interaktív őserdőt rejt magában. Négy szintjén 4000 négyzetméteren mutatja be az indonéz szigetvilág és az Indiai-óceán élővilágát. Külön szárnyban tárul a látogatók elé az oceanárium, középpontjában a félmillió literes medencével. Több cápafaj s tucatnyi színpompás hal látható itt, a kisebb akváriumokban pedig languszták, murénák, tűzhalak, doktorhalak úszkálnak, de tanulmányozni lehet a korallszirtek különleges világát is.
– Hogy van ez: leül az igazgató az asztala elé, papíron összeveti a kiadási és a bevételi oldalt, s azt mondja, egy komodói sárkányra van szükségünk?
– Azért kissé bonyolultabb. Egy állatkerti világtalálkozón felvettem a kapcsolatot egy jakartai állatkert vezetőjével. Azt mondta, ez olyan ritka állat, hogy csak a köztársasági elnökük engedélyével adhatnak. Levelet írtam hát Sólyom László akkori köztársasági elnöknek, aki néhány hónappal később Indonéziába utazott, és szóba került a varánusz ügye. Készek voltak az együttműködésre, és én az indonéziai erdészeti miniszterrel tárgyaltam a kölcsönösség elvéről. Kétévi levelezést követően megérkezett hozzánk a varánuszpár. Továbbra is az indonéz állam tulajdonában vannak, és a tojásaikból kikelő utódokat visszatelepítjük Komodo szigetre. Adtunk értük csereállatokat: zebrákat, különleges afrikai majmokat.
Gajdos László úgy érzi: ma már a Nyíregyházára látogató csengersimai gyermek többet tudhat meg az emberiséget körülvevő különleges állatvilágról, mint a Bécsben élő. Sőt: akad olyan, aki nem látott tehenet, de ötven kilométerre a lakóhelyétől megtekintheti a páncélos orrszarvút, a fehér oroszlánt s a varánuszt, a világ egyik legritkább, legmagasabb eszmei értékű állatát.
– Nem véletlen, hogy Kelet-Szlovákiának, Kassának, Ukrajna magyarlakta településeinek s a romániai Szatmár és Nagybánya környékének is mi vagyunk az állatkertje – teszi hozzá az igazgató.
A zöld piramis interaktív esőerdő beruházása másfél milliárd forintba került. A fejlesztési összeg felét a város adta, de megmondták az állatpark igazgatójának, hogy 2011-től nem tudnak többé hozzájárulni a működésükhöz. Ettől az évtől tehát támogatás nélkül, piaci alapon működik az ország legnagyobb, évi hétszázmillió forintos költségvetésű állatkertje.
– Azt hallottam, olyan prés alatt vannak, hogy még az elefántürüléket is szeretnék értékesíteni. Vagy csak tréfa?
– Most vizsgáltatjuk laborban az ürüléket. Nem a mi ötletünk, van már erre példa Európában. Állítólag kitűnő tápanyag a banánfának és a rózsának. Sok elefántunk van, és még újabb négy érkezik hozzánk. Örülünk, hogy amikor 50-60 ezer euróba kerül egy elefánt, az európai fajmegmentési program kiutalt nekünk egy négyfős tenyészállományt. Nem tudom máshogy mondani: lesz „termék”. Elefántonként napi másfél mázsával számolunk. Kis vödörben vagy zacskóban forgalmaznánk, ahogyan a marhatrágyát szokás a kereskedelemben. Az állatpark kijáratánál árusítjuk majd, de már tárgyaltunk több virág-nagykereskedővel is.
Ottjártamkor Nyíregyháza-Sóstón volt két angol szakember is, akik a világ legjelentősebb állatkertjeiről írnak könyvet, s úgy gondolták, hogy a nyíregyházi vadaspark is közéjük tartozik.
origo.hu
Magyar Péter nagyot bukott az árvízi hisztériájával
