Az euróövezet egyre több tagállamát minősítették le az utóbbi napokban; Görögország, Portugália és Írország kötvényei az úgynevezett bóvli kategóriába kerültek. Több jelentős gazdaságkutató központ szerint már csak néhány éve maradt a közös európai valutának. Ön mint az európai valutaunió és az euró elődjének számító ECU egyik kidolgozója, hogyan vélekedik a közös valuta jövőjéről?
– Az egész jelenlegi rendszer ebben a formájában nem működhet hosszabb távon. Nem azt állítom, hogy ne próbáljuk menteni a helyzetet, de a mostani kísérletek hoszszú távon nem oldják meg az alapproblémát. Ennek az oka, hogy szerkezeti hibákkal állunk szemben. A helyzet ahhoz hasonlítható, mintha valakit beültetnének egy olyan autóba, amelynek sem a fékje, sem a kormánya nem működik, és azt a feladatot kapja a vezetője, hogy keljen át az Alpokon. Ha baleset következik be, akkor a vezető vagy az autó a hibás? Sajnos ma a megoldás keresése helyett mindenki inkább az autó vezetőiről beszél.
– Az adósságválság nem egyik napról a másikra alakult ki. Nem lehetett hamarabb látni és időben lépéseket tenni?
– Legalább tíz éve ismert a probléma, és lehet, hogy most már késő a rendszer kijavításának nekikezdeni. Valójában a hetvenes évek végétől világosan lehetett látni, hogy politikai elhatározás kell az addigi monetáris politika helyes irányba tereléséhez. A döntéshozók azonban ódzkodtak attól, hogy a rendszeren változtassanak, és folyamatosan halogatták a módosításokhoz szükséges politikai kérdések megtárgyalását. Egy pénzügyi rendszer megtervezésekor nem elegendő csak egyes elemeit kidolgozni, a többit pedig elnagyolva hagyni, mert az alapprobléma megmaradt.
– Most az euró sorsa foglalkoztat mindenkit, de a tartalék valutaként működő dollár szerepe is megrogygyant, miközben az Egyesült Államokat is leminősítés fenyegeti. Hol és mikor romlott el a jelenlegi monetáris rendszer?
– Itt olyan alapvető hibákról van szó, melyek nyilvánvalóan nem csak az eurót érintik. Már a 2008-as pénzügyi válság előtti negyven évben 140 bank jutott csődbe, s több mint kétszáz monetáris válságot éltünk át. Ezek nem ingadozások, hanem sokkok voltak. Azaz, nem kisebb kátyúkba került az a bizonyos autó, hanem komoly balesetek történtek. Már tizenöt éve ismétlem: tanulnunk kell az előttünk lévő válságból.
– Gondolja, hogy egy még nagyobb hullámvölgyre kell felkészülnünk a közeljövőben?
– Valójában azt kérdezi, hogy ezzel a bizonyos rossz autóval bevehetjük-e a következő kanyart. De nem ez a lényeg. Magára a járműre kellene koncentrálni. Vagyis az egész monetáris politikát új alapokra szükséges helyezni. Az Egyesült Államok, Japán és a fejlett nyugat-európai gazdaságok olyan adósságcsapdában vergődnek, amelyből jelenleg nem látszik a kiút.
– A pénzügyi rendszer hibájához az is hozzátartozik, hogy közel ötven éve nem áll aranyfedezet a dollár mögött.
– A pénzgyártás monopóliuma a bankrendszerhez került, és ez közel háromszáz éve így működik, ám az utóbbi negyven évben, vagyis az aranyfedezet felhagyása óta már súlyos problémák mutatkoztak. Az előbbi példára utalva, ugyanannak az autónak a vezetőit egyre gyorsabban cserélgetjük, miközben a térképek is változnak. A másik fő tévedés, hogy mindent egyetlen kulcsvalutával szeretnénk megoldani. Ez azonban csak az ipari forradalom idején működött, mert ekkor volt szükség arra, hogy központosítsák a döntéseket és a forrásokat ahhoz, hogy a nagyobb fejlesztések elkezdődhessenek. Ami akkor hasznos volt, ma már módosításra szorul. Ma a munkahelyek zömét adó kis- és középvállalkozások ugyanis olyan súlyos tőkehiánnyal küszködnek, amely gyakorlatilag megbénítja a további fejlődésüket.
– A pénzügyi rendszer további hibája, hogy a kis- és középvállalkozások a multinacionális cégek beszállítóiként kénytelenek 90–120 napra hitelezni, míg a saját számláikat 30 napon belül vagy azonnal kell kifizetniük.
– A legnagyobb probléma, hogy a bankok nem vagy csak kitermelhetetlenül magas kamat ellenében hajlandók olyan áthidaló kölcsönt nyújtani, amellyel ezek a cégek tartósan túlélhetik ezt a négy-hat hónapos készpénzhiányt, amely az egész működésüket megnehezíti.
– Erre a pénzhiányra is megoldást jelentenének a kiegészítő valuták vagy a helyi pénzek, vagyis egy új típusú elszámolási rendszer?
– A helyi pénz csak része a kiegészítő valutáknak. Például a légitársaságoknál gyűjthetünk hűségpontokat, majd ezeket később beválthatjuk ingyenutakra. Ugyanez vonatkozik a kereskedelmi láncoknál kapható kuponokra is, amelyeken más árufélét vásárolhatunk. Ezek lényege, hogy visszacsábítsák a vásárlót ugyanahhoz a vállalathoz. Vagyis a technológia létezik, de nem használjuk ki teljes mértékben. A megoldás a valuták, a gazdaság és a környezet viszonyában keresendő, ahol nincs monopólium. A helyi pénzek ugyanis esetenként nem felelnek meg a pénzhelyettesítés céljának, de a megváltoztatott monetáris rendszert kiemelten segíthetik.
– Az ön nevéhez fűződik az a pénzhelyettesítő modell, amely jó néhány latin-amerikai országban már működik. Mi ennek az elszámolási rendszernek a lényege?
– Az úgynevezett C3 (Commercial Credit Circuit) rendszer – vagyis a kereskedelmi hitelezési kör, amely zárt gazdasági kört jelent – működési elve a következő: A kereskedelmi tranzakcióknál általánosságban halasztott 90 napos fizetési határidő figyelhető meg. Ha ezt ügyletenként egy biztosítótársaság a háttérben lefedezi, vagyis garantálja, hogy a vevő fizet, akkor ezt a fizetési ígérvényt pénzhelyettesítőként egy zárt gazdasági közösségben el lehet számolni. Elektronikus rendszer segítségével, mint egy normál bankszámla esetében. Így a kisvállalkozások működhetnek tovább, és ezt a pénzhelyettesítőt egymás közt felhasználhatják azonnali fizetésként, hiszen lejártakor valós pénzáramlás történik. Ezt a rendszert több ország kormánya is bevezette, a közelmúltban például Brazília és Uruguay; az utóbbiban már adófizetésre is elfogadjak ezt az elszámolási egységet, hiszen az államnak így garantáltan lesz lejáratkor bevétele, amellyel gyors gazdasági fejlődést tudtak elérni.
– A bankrendszer nyilvánvaló hiányosságait próbálta részben pótolni a mikrohitelezés bevezetésével Mohammed Junusz, aki 2006-ban közgazdasági Nobel-díjat kapott ezért a kezdeményezéséért. Mi a véleménye erről a rendszerről?
– Nagyra becsülöm a mikrohitelezést és magát Junusz urat is, akivel volt szerencsém több alkalommal is találkozni. Jó szándékú, szerény és becsületes ember, akinek a fő céljaival egyet lehet érteni. A mikrohitelezés azonban ma már olyan magas, 28 százalék körüli kamat mellett működik, hogy az értelemszerűen kitermelhetetlen a kisebb vállalkozások számára.
origo.hu
Orbán Viktor az Eurochambres vezetőjével tárgyalt
