Erőt adó, önbizalom-növelő vereség

Elfogytak a magyarok a Poli-Farbe Budapest Grand Prix női tenisztornáról, hiszen tegnap Babos Tímea több mint két és negyedórás küzdelemben kikapott a világranglistán nála több mint kétszáz hellyel előrébb jegyzett olasz Roberta Vincitől, a WTA-viadal első kiemeltjétől. Ám ez annak a vereségnek a klasszikus esete, amely sokkal inkább erőt ad, mintsem erőt venne el.

Deák Zsigmond
2011. 07. 17. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Bár keddi győzelme után Babos Tímea viccesen azt nyilatkozta, az utóbbi időben olyan jól ment neki az olaszok ellen, hogy reszkessen Roberta Vinci, azért pontosan tisztában volt vele, hogy a világranglista 231. helyezettjeként papíron vajmi kevés esélye van a huszonötödikkel szemben. Ám a meccset nem papíron, hanem a Római Teniszakadémia centerpályája, az Asbóth József Stadion salakján játszották, ahol bizony kevésen múlt a Babos-bravúr, a Poli-Farbe Budapest Grand Prix első kiemeltjének a legyőzése. A kezdő játszmában a 28 éves itáliai hölgy gyorsan brékelte nála közel tíz esztendővel ifjabb magyar riválisát, aki viszont ugyanezt kétszer is megtette vele. A második szett egy ideig álomszerűen haladt Babos számára, 4:2, 40-0-nél minden esélye megvolt a váratlan sikerre, s 5:4, 30-30-nál két labdára volt tőle. Ám ekkor megremegett a keze, s néha bizony a nézőtéri mozgás, zaj is zavarhatta. Egy fotóskolléga mozgására az egyik drukker „Mit sétálgatsz itt úgy, mint a húsipari miniszter?” beszólással reagált, kisvártatva viszont neki csörrent meg a legrosszabbkor, Timi adogatásánál jó hangosan a mobiltelefonja, s utána már hiába mondta a haverjainak, hogy „a Lajos hívott”. Kár, hogy Lajos nem később jelentkezett, vagy esetleg némára kellett volna állítani a készüléket… Egy szó, mint száz, Babos elveszítette a második szettet, miközben fő fegyverei, az első adogatás és a küzdőszellem közül inkább csak utóbbi dominált. Vinci közben minden rutinjával felvértezve szépen lassan elhúzott, s a harmadik játszmában 5:2-nél mérkőzéslabdákhoz jutott. Honfitársnőnk szilaj odaadással sorra hárította azokat, de végül mégis meg kellett hajolnia a nagyobb tudás előtt. Nem sokon múlt.
„Meleg volt, és Tímea nagyszerűen küzdött, biztos vagyok benne, hogy még sokra viszi” – udvariaskodott a nyertes fél, de 2 óra 17 perces csata után nem is hangzott ez annyira kötelező jellegűnek. Babosnak sem írták elő, hogy könnyezzen, de bizony kitörtek rajta az érzelmek: „Nagyon szépen köszönöm a közönségnek a buzdítást, e nélkül valószínűleg sima két szettben kikaptam volna, így viszont majdnem nyertem, amit nem gondoltam volna. A második játszma végén sajnos balszerencsés szériába kerültem, amiből nem tudtam kikászálódni” – értékelt Babos, majd a jövőre is kitért: „Úgy érzem, ebből a vereségből tudok erőt meríteni, hiszen egy kiváló játékossal tudtam partiban lenni, s így egyre előrébb juthatok a világranglistán.” Jövő héten például minden valószínűség szerint az első kétszázba, de a most látott játékkal a Top 50 sem lehetetlen küldetés. Kérdés, mikor jön el ez az idő.
Példa akad erre is, arra is. A most távollévő legjobb magyarok közül Szávay Ágnes 18 évesen, 2007-ben a háromszázon kívülről indulva jutott az elődöntőig itt, a Római-parton, azóta kétszer is nyert, ám karrierjét jelenleg súlyos gerincsérülése veszélyezteti. Arn Gréta viszont a harmincon túl jutott a legmagasabbra. Babos Tímea a tavalyi junior páros sikerekkel, a párizsi és wimbledoni Grand Slam-tornagyőzelmekkel igazolta tehetségét, most már „csak” a felnőttek között folytatnia kell az utat. Amelyen az idei budapesti WTA-verseny egy fontos és értékes állomás volt.
Eredmény: Vinci (olasz, 1.)– Babos (magyar) 4:6, 7:5, 6:2.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.