Mindenki békességre vágyik

Hat rendőr ellenőrizte Gyöngyöspata határánál a faluba igyekvőket, de a községben is minden sarkon érzékelhető volt a rendőri jelenlét. Így választottak tegnap polgármestert az „egészségi okok” miatt lemondott Tabi László helyére. A polgármesteri hivatal bejáratánál a hirdetmények közül elsőként az Áldozatsegítő Szolgálaté szúr szemet, amely a bűncselekmények áldozatainak ígér segítséget. A kiírások között van egy szűk szavú közlemény ifj. Farkas János visszalépéséről is. Babus Lajosné köztisztviselőtől megtudjuk, Farkas, a helyi cigány kisebbségi önkormányzat vezetője, egyben polgármesterjelölt szombat este nyolc óra után pár perccel jelentette be, hogy visszalép. Így az utóbbi hónapokban a Szebb Jövőért egyesület tagjainak vonulásáról, a romák furcsa körülmények közötti vöröskeresztes „utaztatásáról” is elhíresült településen már csak heten versengtek a posztért. Juhász Oszkár jelölt a Jobbik színeiben indult, függetlenként mérette meg magát Bernáth Magdolna, a véderős Eszes Tamás, Maka Barnabás, Matalik Ferencné, Nádudvari Károly és Simó István. Kíváncsiak lettünk volna az alpolgármester, Matalikné véleményére a visszalépésről, mivel jelöltként esélyei ezzel nagymértékben megnőttek a győzelemre, ám ő nincs benn.
A művelődési háznál, ahol a 3. számú szavazókör működik, két önkormányzati képviselővel találkozunk. Ludányi Ferenc és Felföldi Gábor az itt induló közmunkaprogramról beszélnek, amelytől nem csak az etnikai konfliktusok csillapodását remélik. Megtudjuk, erre eddig körülbelül százhúszan jelentkeztek. Kérdésemre, hogy mit szólnak a „vajda” visszalépésére, Felföldi derűsen mondja, Farkas nem vajda, mert „a vajdák gazdag és tekintélyes emberek”, Farkas „a kisebbségi önkormányzat elnöke”.
A szavazatukat már leadó asszonyok egybehangzóan azt mondják: a választástól mindenki békét és nyugalmat vár. Az erős rendőri jelenlétnek örülnek, de egyikük elégedett a Szebb Jövőért Polgárőr-egyesülettel is. Az egyik középkorú nő elmondta: nem számít a közeljövőben kiéleződő konfliktusra, mert a község lakosságának nagy része a mezőgazdaságból él, és „most mindenki a munkával van elfoglalva”.
A cigányok képviselőjelöltjének visszalépése egyébként meglepte a pataiakat, hiszen szombaton késő estig mulatozva kampányolt a cigányok lakta falurészen Farkas, jó messzire elhallatszott a cigányzene. Arról viszont senkinek nincs információja, mit mondott híveinek, kinek a javára lépett vissza. A cigány telepre igyekszünk, hogy kiderítsünk valamit. A cigányok lakta falurész bejáratát jelentő kis utca elején négy rendőrautó áll, mellettük két civil ruhás egyeztet tíz egyenruhás rendőrrel. Ifj. Farkas Jánossal nem tudunk beszélni, csak édesapjával id. Farkas Jánossal.
– A fiam fáradt, nem tud kijönni, csak később tudnának vele beszélni – szabadkozik, majd hozzáteszi: a „demokráciáért léptek viszsza, hogy ne tudjanak nyerni Patán a szélsőséges nácik”. Nem érett meg még a helyzet arra, hogy Patának cigány polgármestere legyen – vélekedik az apa. Majd arról beszél, szerinte esélyes volt a fia, meg is nyerte volna a választást a cigányok 250-300 szavazatával.
Közben lassít egy rendőrautó, és a két civil ruhás száll ki belőle, akit a bejáratnál láttunk. Id. Farkas ezredes úrnak szólítja a férfit, s rögtön helyzetjelentést ad a telepen uralkodó nyugalomról, az előző napi kampányrendezvény békés lezajlásáról. Mi is megszólítjuk Kovács Miklós főkapitány-helyettest, de szolgálati titokra hivatkozva nem árulja el, hány rendőr van jelen. A helyzetnek megfelelő erőkkel vannak jelen – mondja.
A sarki ház teraszán két cigány ember hűsöl. Készségesen osztják meg velünk, mit tudnak a visszalépésről. Dühösek és csalódottak. Egyikük, aki nem árulja el a nevét, elmondja, az a hír járja, ifj. Farkast valaki megfenyegette. A másik férfi, Oláh Gábor, ezt nem hiszi el.
– Ugyan már, ki fenyegette volna meg? Miért nem tett akkor feljelentést?! Írja meg nyugodtan, a nevem adom hozzá: ígértek neki valamit, vagy egyszerűen megvették. Ott voltunk mi is tegnap este. Még este tízkor is azt mondta, szavazzunk rá. Ma reggel meg azt halljuk a faluban, hogy már este nyolckor visszalépett. Még azt se mondta meg nekünk, kire szavazzunk helyette. Pedig lett volna esélye. Minden cigány rá szavazott volna.
Oláh Gábor rokkant, tüdőrákkal műtötték, ha akad olyan munka, amit el tud végezni, mindig vállalja. Egybehangzóan állítják, a Kádár-rendszerben a most munkanélküliséggel küzdő cigány telepiek mind dolgoztak. Ő vasöntödében, s az Alföldre is jártak alkalmi munkákra.
Az árokparton cigány gyerekek üldögélnek. – Jó napot! – köszönnek előre. Az egyik bátran beszélgetést kezdeményez: – Asszonyom, mit jegyzett fel? – lep meg választékos modorával a nyolc év körüli gyerek. – Hiányzik a suli? – kérdezem erre, mire bólint.
– Mi hiányzik, tán a tanulás?
– Á, dehogy. A bunyó.
– Kikkel szoktál bunyózni?
– A parasztokkal meg a gyerekekkel, a cigány gyerekekkel. Látja ott azt a nagyfiút, azt a sapkásat? Őt szoktam megszurkálni. Megrökönyödésemet látva kiröhög, de rögtön megszán: – Gumikéssel, na! – teszi hozzá elégedett vigyorral.