Tervezőprogrammal segítenek az arcsérülteken

Háromdimenziós tervezőprogram segítségével gyógyítják a Semmelweis Egyetem Arc-, Állcsont-, Szájsebészeti és Fogászati Klinikáján azokat a betegeket, akiknek az arckoponyája fejlődési rendellenesség miatt súlyosan deformált, aszimmetrikus. A tudomány fejlődésének hála, már azoknak is segíteni tudnak, akiknek az arca baleset következtében teljesen szétroncsolódott.

Évente ezer-kétezer arcrekonstrukciós műtétet végeznek az orvosok hazánkban, de eddig a szakemberek csupán kétdimenziós adatokkal, „szemre” dolgoztak. A ConeBeam CT (CBCT) segítségével azonban már háromdimenziós felvételt készítenek a Semmelweis Egyetemen azokról a páciensekről, akiknek az arca súlyosan deformált. Barabás Józseftől, az egyetem Arc-, Állcsont-, Szájsebészeti és Fogászati Klinikájának tanszékvezetőjétől megtudtuk, a CBCT-vizsgálat a CT-hez képest tizedakkora sugárterheléssel dolgozik, s a háromdimenziós megjelenítésnek köszönhetően precízebbé teszi az orvosok munkáját. Vagyis a technika fejlődésével lehetőségük van arra, hogy térben határozzanak meg viszonyítási pontokat.
Az intézményben a CBCT használatán túl kutatóegyetemként (a Támop-pályázaton elnyert anyagi támogatás segítségével) egy normaértékrendet is összeállítanak a szakemberek olyan esetekre, amikor a beteg arca annyira roncsolt, deformált, hogy nincs mihez viszonyítani. Megtudtuk, hogy a normarendszer az európai emberekre jellemző arcformák elemzésével hamarosan teljes lesz.
– A CBCT által kapott kép alapján a számítógépbe betápláljuk a normál pontok helyét. Így a tervezőszoftver segítségével lehetőség nyílik a sérült rész kiegészítésére – magyarázta Barabás József. Az új eljárással az ajak-, arccsont-, a szájpadhasadékos arckoponya-deformitás, -aszimmetria és egyéb fejlődési rendellenességek mellett súlyos arcsérüléseket szerzett betegeken is hatékonyan tudnak segíteni. A tanszékvezető elmondta azt is, hogy a szemüreg sérülése esetén annak korrigálására is alkalmazni szeretnék a szoftvert.
– A program segítségével meg tudjuk mérni a szemüreg „térfogatát”. Így olyan esetekben, ha a beteg elveszítette az egyik szemét, rekonstruálni lehet a sérült csontot. Az ép szemüregről ilyen esetekben mérőpontokat veszünk fel, amiket bejelölünk a CBCT által megjelenített koponyarajzon. Majd a program összeköti a mérőpontokat, és megkapjuk azt a drótvázat, ami modellezi az adott szemüregrészt. Így a műtéteknél tudni fogjuk, hogy a roncsolt részt milyen formára alakítsuk – részletezte a folyamatot Barabás József.
Ritter Józsefné azért kereste meg a klinikát, mert a felső állcsontja kisebb volt az alsónál, s annak sem az alakja, sem a helyzete nem volt megfelelő. – Rágásnál állandó ízületi fájdalmaim voltak, és a fogaim is mozogtak. A fogorvosom javaslatára kerestem meg a klinikát – mesélte lapunknak az asszony. Barabás József hozzátette, ahhoz, hogy Ritternén segíteni tudjanak, a felső állcsont alakját meg kellett változtatni, majd ezután át is kellett helyezniük. Ezért először röntgent készítettek, majd a gipszmintán tolómérő segítségével végzett méréseket összehasonlították a felvételekkel, így határozták meg a helyes arányokat.
– Körbe kellett vágnunk a felső állcsontját, és középen is át kellett hasítanunk. Ezután a szájpadlásra egy olyan csavaros szerkezetet helyeztünk be, amivel folyamatosan tágítottuk a felső állcsontját. Hat hónap után a csontosodás befejeződött, ezután a tágítás miatt a fogak között keletkezett réseket fogszabályozással zártuk össze – magyarázta Barabás József. Ritter Józsefnének a kezelések hatására megszűnt a harapási rendellenessége, és a fájdalmai is elmúltak.