A József Attila Színház anyagilag kilátástalan helyzetben van, nagy felelősség pont most az élére állni, mindenki árgus szemekkel figyeli az új vezető döntéseit, még akkor is, ha nem ő volt a kár okozója. Milyen megfontolásból adta be a pályázatát a színház igazgatói posztjára?
– Sokat gondolkodtam rajta, hogy induljak-e egyáltalán, végül utolsónak adtam be a pályázatom, akkor, amikor az előző igazgató a nevemmel példálózott a sajtóban. Azért adtam be mégis, mert elkeserített az a kaotikus helyzet, ami a József Attila Színház körül kialakult. Nagy támogatással rendelkező színházat könnyű vezetni, ott csak a művészi munkára kell odafigyelni. Az utolsó tizenöt évben már egyáltalán nem volt gazdája ennek a teátrumnak. Az állami pénzeket csak költötték, de nem forgatták vissza sem a színház állagának megóvására, sem a műszaki felszereltség fejlesztésére, sem a színészek díjazására. Koltay Gábor mindezt akkor próbálta volna meg, amikor erre már egy fillér sem volt, csak adósság. Adósságból pedig csak adósságot lehet teremteni. Főleg, ha olyan pénzből köt valaki a színház számára előnytelen szerződéseket, amely nem is áll a rendelkezésére. Így elkerülhetetlen a csőd. Ezt kell nekem most megállítani és biztonságos alapokra helyezni a színház működését, hogy ne kelljen pár hónap múlva végképp leengedni a függönyt. Szeretném, ha a József Attila Színház öt év múlva is élő intézmény lenne. Nem értem az engem ért támadásokat. Ezt a méltatlan és katasztrofális helyzetet nem én idéztem elő. Én csak rendbe szeretném végre tenni.
– Tisztázzuk: egyedül vagy feleségével, Darvasi Ilonával, a soproni Petői Színház vezetőjével adta be a pályázatát?
– Egyedül pályáztam. Nagyon kellemetlen helyzetbe hozták a feleségemet és a Petői Színházat működtető Soproni Prokultúra Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatóját, Nyerges Ferencet is a kinevezés körüli bulvárhírek, miszerint a feleségemmel együtt pályáztunk. A média pellengérre állította mindkettőjüket.
– Nagy vihart kavart az is, hogy Tarlós István a szakmai bizottság alapján nagyobb számban javasolt Horgas Péter helyett nevezte ki önt igazgatónak…
– Átgondolt választás eredménye lett a döntés. Két körben hallgatták meg a jelentkezőket: először a szakmai bizottság, amely a négyből két pályázatot – Horgas Péterét és az enyémet, 5:2 arányban – javasolt további esélyesnek a közgyűlés felé. Koltay Gábor és Harsányi Gábor már itt kiestek a rostán. A hírekben csupán erről lehetett hallani, de ennek az első szakemberekből álló bizottságnak nincs döntéshozatali joga, csupán javaslatot tehet. Persze, hogy a színházigazgatók inkább azt a pályázatot javasolták, ahol nagyobb számban tartották volna meg a színészeket. Még Őze Áron, a Pesti Magyar Színház igazgatója is a társulatiság mellett voksolt, pedig ő ugyanazt tette, amikor kinevezték igazgatónak, amit most nekem kell. Elküldte a nyugdíjas korú művészeket, illetve vállalkozóként foglalkoztatja vissza azokat a színészeket is, akiket az alkalmazotti státusból szintén elküldött. Egy gazdasági szakemberekből álló grémium is értékelte a pályázatokat. Tarlós István a két bizottság javaslatát figyelembe véve hozta meg végül döntését. Azt hiszem, érthető, hogy miért kapott nagyobb hangsúlyt a gazdasági bizottság javaslata: a József Attila Színházat nem a művészi munka döntötte romba.
– Mi a kész terve arra, hogyan állítja talpra a színházat?
– A Turay Ida Színház működtetése jó tapasztalati alapot biztosít. Nem lehet annál többet költeni, mint amennyi rendelkezésre áll – ha az előző vezetés is így gondolkodott volna, nem tartana itt a színház, ahol most. Külső szakértőket kértem fel a színház gazdasági átvilágítására. A fővárosi önkormányzat garanciát vállalt arra, hogy a pályázatban kiírt 120 millió forintos adósságállományon felül – Koltay Gábor regnálása alatt – keletkezett több mint százmillió forintos adósságot rendezi. A 120 millió forintot öt év alatt kell törleszteni, amelyet ütemezve látok biztosítottnak. Az adósságállományon kívül nagy problémát jelentenek azonban még a régi vezető végkielégítései, de azt sem lehet tudni pontosan, milyen más tartozásai vannak még a színháznak. Ezért kell a költségeket minimálisra csökkenteni, a munkákat összpontosítani, átszervezni, kész produkciókat befogadni, amelyeknek kiadásai nincsenek, csak bevételei. A színházépületben pedig hasznosítani kell minden egyes üres helyiséget.
– Milyen sors vár a társulatra?
– Koltay Gábor nyolcvankilenc szerződést kötött a színház munkatársaival, amely hibás döntés volt. Fájdalmasan hangzik, de csakis egy csoportos létszámleépítéssel lehet a stabil gazdasági helyzet megalapozását elkezdeni. Ez jelenleg 36 dolgozót és 23 színészt érint. Szeretnék törekedni arra, hogy mindenki a szerződésekben foglaltak szerint kapja meg a végkielégítését, amelynek rendezését a fővárosi önkormányzat magára vállalta. Biztonságot, állandóságot akarok teremteni. A háttérszemélyzet alkalmazotti jogviszonyban marad. A színészek esetében azonban ez a színház számára nem kifizetődő, így az ő jogviszonyuk megszűnik, de többeket bizonyos előadásokra vállalkozói szerződéssel tovább alkalmaznánk. Ezeknek a színészeknek nem lesz alapfizetése, előadások után kapják meg a gázsijukat. Jelenleg az ilyen típusú határozott és határozatlan idejű szerződések kötését készítjük elő. El kell fogadni, hogy nem létezik a színházon belüli szociális háló, teljesítmény után lehet csak fizetni. A társulati lét ma már nem attól függ, hogy ki fizeti a színészek után a járulékot. A művészekkel a jövő heti társulati ülésen beszéljük meg a lehetőségeket, szeptember elejére válik láthatóvá, hány művész távozik végleg a színháztól.
– Ilyen rendezetlen körülmények mellett hogy tudják elkezdeni az évadot?
– A most következő időszak nem arról szól, hogy művészileg megfogalmazzam a színház arculatát. Havonta 11 millió forint áll a színház rendelkezésére, amely szűkre szabja a lehetőségeket. Október elsején tudjuk elindítani az évadot. Az új bemutatók kész produkciók lesznek, amelyben a Soproni Petőfi Színház segít majd. Úgy vélem, a közös előadások műsorra tűzése gazdaságilag elfogadható megoldást jelenthet. Egyeztetnem kell a színház szervezési osztályának munkatársaival, hogy a József Attila Színház elmúlt évadjának repertoárjáról melyik előadást éri meg folytatni. A színház előadásaira eddig vásárolt bérleteket az újakra lehet váltani, az ősz elején feltehetően elkezdjük az új bérletkonstrukciók árusítását. Várjuk a színházat támogatni vágyókat, akik nemcsak pénzzel, de kétkezi munkával is segíthetnek nekünk. Szükség van kárpitos, asztalos mesteremberekre, akik színház- és szakmaszeretetből példát tudnak mutatni. Már jelentkezett egy úr, aki ingyen és bérmentve rendbe hozza a színház légkondicionáló berendezéseit. Lehet ezt így is. Szeretettel, emberségesen, összefogással.
origo.hu
Napi balfék: Ferenc elmélkedik
