„Biztonságot akarok teremteni”

Augusztus elseje óta Nemcsák Károly színművész vezeti az angyalföldi József Attila Színházat. A művészt a szakma egy része és a média is keményen támadta kinevezése után; most azért érik kritikák, mert egy csoportos létszámleépítés részeként megszüntetni tervezi a színészek alkalmazotti jogviszonyát. Az új direktor állítja: mindezt a színház talpra állítása érdekében teszi. Nemcsák Károly az előző vezetések elherdált örökségének rendbetételét és a színház felelősségteljes megújítását vállalta magára.

Makrai Sonja
2011. 08. 25. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A József Attila Színház anyagilag kilátástalan helyzetben van, nagy felelősség pont most az élére állni, mindenki árgus szemekkel figyeli az új vezető döntéseit, még akkor is, ha nem ő volt a kár okozója. Milyen megfontolásból adta be a pályázatát a színház igazgatói posztjára?
– Sokat gondolkodtam rajta, hogy induljak-e egyáltalán, végül utolsónak adtam be a pályázatom, akkor, amikor az előző igazgató a nevemmel példálózott a sajtóban. Azért adtam be mégis, mert elkeserített az a kaotikus helyzet, ami a József Attila Színház körül kialakult. Nagy támogatással rendelkező színházat könnyű vezetni, ott csak a művészi munkára kell odafigyelni. Az utolsó tizenöt évben már egyáltalán nem volt gazdája ennek a teátrumnak. Az állami pénzeket csak költötték, de nem forgatták vissza sem a színház állagának megóvására, sem a műszaki felszereltség fejlesztésére, sem a színészek díjazására. Koltay Gábor mindezt akkor próbálta volna meg, amikor erre már egy fillér sem volt, csak adósság. Adósságból pedig csak adósságot lehet teremteni. Főleg, ha olyan pénzből köt valaki a színház számára előnytelen szerződéseket, amely nem is áll a rendelkezésére. Így elkerülhetetlen a csőd. Ezt kell nekem most megállítani és biztonságos alapokra helyezni a színház működését, hogy ne kelljen pár hónap múlva végképp leengedni a függönyt. Szeretném, ha a József Attila Színház öt év múlva is élő intézmény lenne. Nem értem az engem ért támadásokat. Ezt a méltatlan és katasztrofális helyzetet nem én idéztem elő. Én csak rendbe szeretném végre tenni.
– Tisztázzuk: egyedül vagy feleségével, Darvasi Ilonával, a soproni Petői Színház vezetőjével adta be a pályázatát?
– Egyedül pályáztam. Nagyon kellemetlen helyzetbe hozták a feleségemet és a Petői Színházat működtető Soproni Prokultúra Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatóját, Nyerges Ferencet is a kinevezés körüli bulvárhírek, miszerint a feleségemmel együtt pályáztunk. A média pellengérre állította mindkettőjüket.
– Nagy vihart kavart az is, hogy Tarlós István a szakmai bizottság alapján nagyobb számban javasolt Horgas Péter helyett nevezte ki önt igazgatónak…
– Átgondolt választás eredménye lett a döntés. Két körben hallgatták meg a jelentkezőket: először a szakmai bizottság, amely a négyből két pályázatot – Horgas Péterét és az enyémet, 5:2 arányban – javasolt további esélyesnek a közgyűlés felé. Koltay Gábor és Harsányi Gábor már itt kiestek a rostán. A hírekben csupán erről lehetett hallani, de ennek az első szakemberekből álló bizottságnak nincs döntéshozatali joga, csupán javaslatot tehet. Persze, hogy a színházigazgatók inkább azt a pályázatot javasolták, ahol nagyobb számban tartották volna meg a színészeket. Még Őze Áron, a Pesti Magyar Színház igazgatója is a társulatiság mellett voksolt, pedig ő ugyanazt tette, amikor kinevezték igazgatónak, amit most nekem kell. Elküldte a nyugdíjas korú művészeket, illetve vállalkozóként foglalkoztatja vissza azokat a színészeket is, akiket az alkalmazotti státusból szintén elküldött. Egy gazdasági szakemberekből álló grémium is értékelte a pályázatokat. Tarlós István a két bizottság javaslatát figyelembe véve hozta meg végül döntését. Azt hiszem, érthető, hogy miért kapott nagyobb hangsúlyt a gazdasági bizottság javaslata: a József Attila Színházat nem a művészi munka döntötte romba.
– Mi a kész terve arra, hogyan állítja talpra a színházat?
– A Turay Ida Színház működtetése jó tapasztalati alapot biztosít. Nem lehet annál többet költeni, mint amennyi rendelkezésre áll – ha az előző vezetés is így gondolkodott volna, nem tartana itt a színház, ahol most. Külső szakértőket kértem fel a színház gazdasági átvilágítására. A fővárosi önkormányzat garanciát vállalt arra, hogy a pályázatban kiírt 120 millió forintos adósságállományon felül – Koltay Gábor regnálása alatt – keletkezett több mint százmillió forintos adósságot rendezi. A 120 millió forintot öt év alatt kell törleszteni, amelyet ütemezve látok biztosítottnak. Az adósságállományon kívül nagy problémát jelentenek azonban még a régi vezető végkielégítései, de azt sem lehet tudni pontosan, milyen más tartozásai vannak még a színháznak. Ezért kell a költségeket minimálisra csökkenteni, a munkákat összpontosítani, átszervezni, kész produkciókat befogadni, amelyeknek kiadásai nincsenek, csak bevételei. A színházépületben pedig hasznosítani kell minden egyes üres helyiséget.
– Milyen sors vár a társulatra?
– Koltay Gábor nyolcvankilenc szerződést kötött a színház munkatársaival, amely hibás döntés volt. Fájdalmasan hangzik, de csakis egy csoportos létszámleépítéssel lehet a stabil gazdasági helyzet megalapozását elkezdeni. Ez jelenleg 36 dolgozót és 23 színészt érint. Szeretnék törekedni arra, hogy mindenki a szerződésekben foglaltak szerint kapja meg a végkielégítését, amelynek rendezését a fővárosi önkormányzat magára vállalta. Biztonságot, állandóságot akarok teremteni. A háttérszemélyzet alkalmazotti jogviszonyban marad. A színészek esetében azonban ez a színház számára nem kifizetődő, így az ő jogviszonyuk megszűnik, de többeket bizonyos előadásokra vállalkozói szerződéssel tovább alkalmaznánk. Ezeknek a színészeknek nem lesz alapfizetése, előadások után kapják meg a gázsijukat. Jelenleg az ilyen típusú határozott és határozatlan idejű szerződések kötését készítjük elő. El kell fogadni, hogy nem létezik a színházon belüli szociális háló, teljesítmény után lehet csak fizetni. A társulati lét ma már nem attól függ, hogy ki fizeti a színészek után a járulékot. A művészekkel a jövő heti társulati ülésen beszéljük meg a lehetőségeket, szeptember elejére válik láthatóvá, hány művész távozik végleg a színháztól.
– Ilyen rendezetlen körülmények mellett hogy tudják elkezdeni az évadot?
– A most következő időszak nem arról szól, hogy művészileg megfogalmazzam a színház arculatát. Havonta 11 millió forint áll a színház rendelkezésére, amely szűkre szabja a lehetőségeket. Október elsején tudjuk elindítani az évadot. Az új bemutatók kész produkciók lesznek, amelyben a Soproni Petőfi Színház segít majd. Úgy vélem, a közös előadások műsorra tűzése gazdaságilag elfogadható megoldást jelenthet. Egyeztetnem kell a színház szervezési osztályának munkatársaival, hogy a József Attila Színház elmúlt évadjának repertoárjáról melyik előadást éri meg folytatni. A színház előadásaira eddig vásárolt bérleteket az újakra lehet váltani, az ősz elején feltehetően elkezdjük az új bérletkonstrukciók árusítását. Várjuk a színházat támogatni vágyókat, akik nemcsak pénzzel, de kétkezi munkával is segíthetnek nekünk. Szükség van kárpitos, asztalos mesteremberekre, akik színház- és szakmaszeretetből példát tudnak mutatni. Már jelentkezett egy úr, aki ingyen és bérmentve rendbe hozza a színház légkondicionáló berendezéseit. Lehet ezt így is. Szeretettel, emberségesen, összefogással.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.