Arany repített az éremtábla élére

Legutóbb a kínai Csengtuban csupán egyetlen vb-bronz termett a magyar öttusa-válogatottnak, amely az idén Moszkvában feledtette a soványka tavalyi mérleget, hiszen két arannyal, három ezüsttel, egy bronzzal – s további két olimpiai kvótával – a világbajnoki éremtábla tetején végzett. A tegnap győztes férfiváltó tagja, a hagyományos viadal harmadikja, tökéletesen összefoglalta a lényeget: „Egy évvel az olimpia előtt visszaadtuk a sportágnak a hitét és a presztízsét.”
Ehhez kellett a zárónap magabiztos diadala is. A Kasza Róbert, Marosi Ádám, Tibolya Péter alkotta váltó – akárcsak korábban a nők – a második helyen végzett vívásban, majd a 14 csapatos verseny második felvonása, az úszás után a harmadik helyen állt. A lovaglás kirostálta a favoritnak számító oroszokat, a 2008-as egyéni vb-első Ilja Frolov hiába ment hibátlanul, az idei Vk-döntőben második Alekszandr Leszun lova szinte mindent vert, s a kétszeres olimpiai, ebben az idényben világ- és Európa-bajnok Andrej Mojszejev sem brillírozott. A mieink – miután Marosi csak egy, Tibolya két akadályt vert, Kasza pedig egyet sem – 11 másodperces előnnyel a dél-koreaiak előtt az élről vágtak neki a zárókombinációnak. Az előny a futás és a lövés során csak nőtt, így a női után a magyar férfiváltó is „bearanyozódott” Moszkvában. A további három második és egy harmadik helynek köszönhetően pedig válogatottunk a rendező oroszok előtt az éremtábla élén végzett.
„Azt gondoltam, nagyobb küzdelem lesz, mivel a koreaiak is mutattak már fel komoly erényeket az utolsó számban. Ám mindhárom fiú nagyon belehúzott az elején, így lelohasztották az üldözőket, s a tízből lett negyven másodperces előny. Jó ez a csapat, ha Demeter van benne, ha Tibolya, még van bennük öt év. De lehet, hogy hét…” – értékelt a távirati irodának Pálvölgyi Miklós szövetségi kapitány. „Nem gondoltam, hogy ilyen simán nyerünk, mert az oroszok a legerősebb csapatukkal álltak fel. Bevallom, az utolsó két szám előtt én nagyon izgultam. Gyerekkorom óta együtt vagyok a fiúkkal, nagyon hiszek bennük. Amikor valakinek gyengébben ment, a másik kihúzta a bajból, s ettől csapat a csapat” – mondta Tibolya Péter, Kasza Róbert pedig a kabalák jelentőségét ecsetelte: „Reggel utolsónak szálltunk le a buszról, és odaszóltam a többieknek: nyerjünk. Utolsónak szálltunk le, és most elsőként léphettünk fel a dobogóra.” Marosi így fogalmazott: „Nagy dolog győzni itt, a farkasveremben, az oroszok otthonában. Kovács Sarolta ezüstje és az én bronzom esetében és most is a lovaglás volt a meghatározó, bebizonyítottuk, lovasnemzet vagyunk.”
A hit és a presztízs visszaállítását már említettük. Csak kitartson legalább Londonig.