Az új király, Djokovics újabb koronája

Deák Zsigmond
2011. 09. 23. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ha valaki négyévesen úgy kezd el teniszezni, hogy edzője kedves érdeklődésére azt a választ adja: „A világ legjobbja szeretnék lenni!”, az lehet, hogy nem éri el célját, de az biztos, hogy nincs híján motivációnak. Márpedig a kis Novak Djokovics közel két évtizede éppen ezt mondta első trénerének, Jelena Gencsicsnek, miután átsétált az úttesten családi pizzériájukból a szomszédos teniszcentrumba. A végeredményt tudjuk, s ha a legutóbbi diadalt, a US Open megnyerését nézzük, akkor a szerb világelsőt tudása mellett éppen az akaratereje, motivációja segítette fő riválisai fölé kerekedni.
Az első öt New York-i mérkőzésén nem ütközött nehézségbe, hiszen összesen egy játszmát veszített, de a jó barát, Janko Tipszarevics elleni meccs is sima volt, hiszen honfitársa 2-1, 3:0-nál feladta a küzdelmet. A Roger Federer elleni emlékezetes elődöntőt már megénekeltük, 0-2-ről kiegyenlíteni, majd a döntő szettben 3:5, 15-40-ről fordítani csak a legnagyobbak tudnak egy másik legnagyobbal szemben. A magyar idő szerint tegnapra virradóra véget ért fináléban nem adódtak hasonló kritikus periódusok, pedig a címvédő Rafael Nadal küzdött, mint az oroszlán. Ám az első két játszmában hiába brékelt azonnal, Djokovics felülkerekedett, majd a harmadik szett rövidítéses spanyol sikere után beledöngölte a kék színű kemény pályába riválisát. Az utolsó, 55. nyerő ütést követően aztán jöhetett az örömteli hanyattvetődés… A pályafutása első US Open-, s összesen negyedik Grand Slam-torna-diadalát aratott 24 éves világelső így értékelt: „Ezen a szinten ilyen kemény meccsre van szükség a sikerre. Végig hittem magamban, a győzelemben. Megpróbáltam erősen ütni a labdát, ami az elmúlt években nem volt igazán jellemző rám. Mostanra sokkal agresszívebb vagyok, és ez szükséges a nagy tornák elődöntőihez és döntőihez. No meg kivárni, amíg az ellenfél hibázik.” A trónfosztott Nadal kiemelte: ugyan csalódott a vereség miatt, de Djokovics egyszerűen fantasztikus volt, és nemcsak most, hanem az egész szezonban. „Elképesztő dolgokat művelt, gratulálok neki. Amit ebben az évben csinál, az talán megismételhetetlen.”
A spanyol klasszis csak tudja, hiszen mind a hat idei találkozójukat – Indian Wellsben, Miamiban, Madridban, Rómában, Wimbledonban és most New Yorkban, rendre a döntőben – elveszítette, de még így is 16-13-ra vezeti közös mérlegüket. A szerb kiválóság 2011-ben immár tíz tornagyőzelemnél jár, ebből három Grand Slam volt. Összesen 64 meccset nyert és csak kétszer kapott ki, Federertől a Roland Garros elődöntőjében, valamint Andy Murraytől a cincinnati fináléban, pontosabban utóbbi meccset feladta vállsérülés miatt. Ennek a US Openen (amit most először nyert meg szerb játékos) már nyomát sem láttuk…
Djokovics a friss világranglistán immár tetemes, 4100 pontos előnynyel vezet Nadal előtt, két hete ez a különbség 2500 pont volt. S a riválisok nem nyugodhatnak meg, a 2008-as Australian Open váratlan első helye után kicsit szusszant, majd idén végleg beérett sztár szerint ugyanis még nincs itt az év vége, tovább akar menetelni, jövőre pedig megcélozza a még hiányzó GS-verseny, a Roland Garros trónját. S ha ilyen elszántsággal ostromolja, nem is hibázza el.
Férfi egyes, döntő: Djokovics (szerb, 1.)–Nadal (spanyol, 2.) 6:2, 6:4, 6:7, 6:1.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.