Felelősség a magyar családok és gyermekek jövője iránt, végtelen alázattal végzett munka. Ez jellemezte pályatársunkat, lapunk külsős szerzőjét, Miksa Lajost, aki az elmúlt napokban adta vissza a lelkét teremtőjének. Hatvanhét éves korában, pilismaróti otthonában érte a halál. Eredendően pedagógus volt, és tollforgatóként is ízig-vérig az maradt. Jelen sorok írója abban a szerencsében részesült, hogy az ő keze alatt indulhatott el a pályán, és életre szóló útmutatást kapott tőle emberségből, szolgálatból, hivatástudatból egyaránt.
Miksa Lajos egy ormánsági falucska kicsi iskolájában, öszszevont osztály tanáraként tehetett szert első meghatározó élményeire a hazai oktatásügy helyzetével kapcsolatban. Már aktív pedagógusként is tudósított mindarról, amit munkája közben átélt és tapasztalt. 1986-ban Etyeken talált rá a szakma periodikája, a Köznevelés, ahol 2003-as nyugdíjazásáig belsős munkatársként dolgozott. Lapunk számos publicisztikáját közölte, amelyeknek közös tárgya volt az aggodalom a magyar családok sorsa, a hazai iskolaügy jövője iránt.
Személyében értékes munkatársat veszített a magyar pedagógia és újságírás.
Több furcsaság derült ki Magyar Péter egyik diákhiteles szerződéséről