Kevés olyan művészeti ág van, amely a fényképezéshez hasonló hatást gyakorolt az emberi társadalomra. A fotók feltalálása előtt csak szubjektív leírások alapján, illetve a művész tehetségétől, ambícióitól és lehetőségeitől függő festmények, rajzok segítségével alkothattak képet egy eseményről azok, akik nem voltak személyesen jelen. Bár már a fényképezés hajnalán rájöttek arra, hogy az elkészült képeket módosítani lehet, a fotók (kivéve a divatmagazinokban közölt képek) még ma is bizonyító erejű dokumentumnak számítanak.
Mary Warner Marien A fotográfia nagykönyve című munkája a maga nagyalakú formátumával és majd hatszáz oldalával átfogja a fényképezés kultúrtörténetét. Ugyanúgy megtalálhatjuk benne a kissé eltolt nézőpontból fényképezett, ezért térhatású látványt keltő sztereográfia első alkotásait, mint az Edward Weston, a XX. század első felének egyik leginnovatívabbnak tartott amerikai fényképésze által 1925-ben fényképezett Excusadót. A spanyolul többek között vécét jelentő cím meglehetősen pontosan leírja a mű tárgyát, hiszen az Weston mexikói házának vécécsészéjét ábrázolja. A kép egy megszokott tárgyat szokatlan nézőpontból mutat be, gondolkodásra késztetve a nézőt.
A fényképezést valamikor a XIX. század első felében, 1825–30 táján találhatták föl. Nem azért kell ilyen bizonytalanul fogalmaznunk, mert az ismeretlen múltba vesznek a fotózás gyökerei. Sokkal inkább azért, mert nem lineáris folyamatról van szó, amelynek során a korai fotográfusok illedelmesen megvárták elődeik technikájának kiforrását. Ehelyett több technológia évtizedekig versengett egymással folyamatosan, míg az előnyös fejlesztések szintéziséből létrejött az az eljárás, amely kisebb változásokkal a digitalizációig fönnmaradt.
A fotózás mindenesetre az 1800-as évek közepére a mindennapok része lett, és a művészet szférájából kilépett a kereskedelem világába. Elizabeth Eastlake, az angol Quarterly Review folyóirat első női szerzője, aki kritikái, illetve férje, a londoni nemzeti galéria igazgatója révén nagy hatást gyakorolt a korabeli művészeti életre, így írt 1857-ben: „a fényképészet hétköznapi szóvá és hétköznapi igénnyé alakult: egyformán használja a művészet, a tudomány, a szeretet, az üzlet és az igazságszolgáltatás; megtalálható a legfényűzőbb szalonban és a legnyomorúságosabb padláson is”. A technikai fejlődés miatt drasztikusan csökkent a fényképezés költsége, így megjelentek az iparos fényképészek. Az önmagukat művésznek tartó fotográfusok ezt érzékelve mindent megtettek, hogy az árakat letörő konkurenseiktől megkülönböztessék magukat. A művészi és a populáris fényképészek szembenállása pedig legalább száz évig fennálló, de talán még ma is létező, szinte áthatolhatatlan szakadékot hozott létre a fotográfián belül.
A fényképezés azonban továbbra is a hivatásos fotósok és a gazdagok kiváltsága maradt mindaddig, amíg George Eastman 1888-ban piacra nem dobta Kodaknak nevezett fényképezőgépét. Ennek kezelése és az ára is drasztikus változást hozott a fotózás társadalmi beágyazottságában. „Ön csak megnyomja a gombot – a többi a mi dolgunk” – hirdette a cég mottója. Eastman ugyanis rájött, hogyan lehet hosszú ideig megtartani a középosztályból származó vevőket. A kamerába száz felvételre elegendő, Eastman által filmnek nevezett papírtekercset töltöttek a gyárban. Amint a vásárló elfényképezte az összeset, viszszaküldte a céghez, ahol előhívták azt, és újratöltötték a gépet.
A kötet egésze a fényképészet kultúrtörténeti vetületét vizsgálja, és kevéssé foglalkozik azokkal a technikai megoldásokkal, amelyek lehetővé tették az újabb és újabb fotós műfajok létrejöttét. Mégis szembetűnő, hogy a digitális fotózás térhódítása és ennek társadalmi hatása gyakorlatilag hiányzik a munkából. Pedig ez a hatás felér az első tömeggyártásban készített kompakt fényképezőgépek megjelenésével. Míg húsz-harminc éve az emberek beérték kétszer-háromszor huszonnégy vagy harminchat kockában megörökíteni a nyaralásukat, ma ezer kép alatt meg sem állnak. Mindez a fotók elértéktelenedéséhez, a családi emlékezetben betöltött szerepük elhalványulásához vezethet.
(Mary Warner Marien: A fotográfia nagykönyve – A fényképezés kultúrtörténete. Typotex Kiadó, Budapest, 2011. Ára: 6900 forint)
origo.hu
Elviselhetetlen a hőség, nehéz védekezni
