Karámba sem való

Fokos nem volt nála, ellenben sarkantyús csizmában, kendővel a fején, John Lennon-szemüvegben és bőrmellényben jelent meg pénteken a bíróság előtt Sz. László. Valami szűrféle is volt az érdi emberen, de azt (nyilván a meleg miatt) nem öltötte magára, csak szimbólumként hozta: íme egy kései szittya betyár némi westernbeütéssel. A feldúlt közönség azonban – míg a bíró ki nem üríttette a tárgyalótermet – mindössze egy kétségbeejtő bohócot látott a vádlottak padján, egy ártatlan ló gyilkosát. A tavaly történt ámokfutásról mindent megírt a sajtó (Sz. László a nyílt utcán leszúrt egy lovat gazdája – egy kislány – szeme láttára), kevés pontosítás azonban feltétlenül szükséges. Sz. László nem lovasember, ezt kikéri magának a lovasvilág, senkit meg ne szédítsenek a patkószöges szimbólumok, a lovasembernek tartása van. Még csak nem is betyár (azok szerették a lovat); szimpla gyilkos a nyálasabbik fajtából. Egy sima trágyatároló is kivetné magából…
A közvélemény csalódására a zugmészáros csupán enyhe, felfüggesztett fogházbüntetést kapott első fokon. A bíró mentségére szóljon, hasonló ügyekben idehaza nincs kellő joggyakorlat. Ez már a kriminalisztika legalja. Működő lelkiismerete esetén persze számolhatnánk a tettes erkölcsi tipródásával, megkésett szégyenérzetével, effélével. Sz. László azonban biztosan nem fog éjszakánként álmatlanul hánykolódni, nem az a típus. Karámba sem való…