Liliomkert

Ismét forr a levegő a káptalantóti piac körül. A Liliomkert termelői piac az egyik legjobb dolog, ami az utóbbi években történt az ország egyik legfestőibb táján, a Káli-medencében. 2007 nyarától heti rendszerességgel működik, vasárnaponként, mintegy kétszáz árus és több ezer látogató aktív közreműködésével, gazdasági és közösségteremtő -formáló hatása jelentős. Egy norvég támogatással készült felmérés szerint a piac hatására 25 km-es körzetben megélénkült a mezőgazdasági kistermelés. Tegyük hozzá, hogy szinte az utolsó pillanatban jött a megvilágosodás, amikor a falvakban nemhogy tehén vagy disznó, liba vagy kacsa, de még csirke is alig maradt a házak tájékán, általánossá vált a lelkeket is súlyosan deformáló nézet, mely szerint zöldséget, gyümölcsöt termeszteni sem érdemes, a szőlőt ki kell vágni, mert azért adnak pénzt, és falubusz szállítja be a falusiakat a jókedvű, hasznukat külföldre talicskázó multikkal sűrűn teleszórt Tapolcára, ahol sorban állnak az ehetetlen spanyol paradicsomért és a holland nejlonsertésért. Ezenfelül a fogyasztói igény egyre inkább az ökogazdálkodásra ösztönöz, megélénkült a falusi turizmus, és szinte a semmiből újra előbukkantak a kézművesek, iparosok, művészek és vásári komédiások. Eddig a boldogság, az ügy törvényi, törvénykezési, jogi vonzatai már jóval kacifántosabbak. A piacnak nincs működési engedélye, mert az építési hatóság az építésiengedély-kérelmet nem tudja befogadni, mivel a terület szántóként szerepel a telekkönyvben. A piacot üzemeltető szövetkezet elnöke viszont úgy gondolja, hogy a piac ennek ellenére nem törvényellenes, hiszen azt nem tiltják, hogy a termelők magánterületen árusítsanak. Az illetékes sümegi építészeti hatóság és a földhivatal a szántó állapot visszaállítására kötelezte a Liliomkertet. A törvény semmibevétele és hírességeket felvonultató tiltakozó akciók helyett most inkább le kellene ülni, újra beszélgetni egy kicsit. A Liliomkert tájékoztatójában az áll, hogy segítséget kértek a törvényhozástól, de nem kaptak választ. Ezzel szemben Lasztovicza Jenő, a környék országgyűlési képviselője lapunk tudósítójának elmondta, hogy őt senki nem kereste meg az ügyben, pedig szívesen állna rendelkezésre. Látszólag mindenki egy irányba teker, aztán mégse, pedig a cél közös. A partizánkorszaknak vége, ahhoz a tóti piac már túl nagy, eljött a profizmus ideje. Vagy az újrakezdésé.