A veszteségek dacára Magyarország szilárdan elkötelezett marad az afganisztáni nemzetközi misszióban való részvétel mellett – mondta Martonyi János azon a konferencián, amelyet a Demokratikus Átalakulás Nemzetközi Központja rendezett a Tom Lantos Intézettel és az amerikai nagykövetséggel közösen a Közép-európai Egyetemen (CEU), az Egyesült Államok elleni terrortámadások tizedik évfordulójára emlékezve. A külügyminiszter kiemelte, hogy magyar különleges erők harcolnak az országban, ahol többek között Tartományi Újjáépítési Csoportot és Műveleti Kiképző és Összekötő Csoportokat is fenntartunk. A 2001. szeptember 11-ét követő időszak történéseit felidézve emlékeztetett, hogy Orbán Viktor miniszterelnök volt az első, aki kijelentette, a támadások miatt életbe kell léptetni a washingtoni szerződés 5., kollektív védelemre vonatkozó cikkelyét. Az azóta eltelt időszak tanulságairól szólva figyelmeztetett, fenn kell tartani az alapvető jogokat a terrorellenes lépések közepette is.
Az amerikai nagykövet leszögezte: az Egyesült Államok sosem felejti el a támadások után feléje áramló szimpátiát, ám semmi, így az idő sem tudja begyógyítani az akkor ejtett sebeket. Eltökéltségünk bizonyítéka, hogy megerősödve kerültünk ki a történtekből – mondta Eleni Tsakopoulos Kounalakis, aki szerint „egységesek és határozottak vagyunk abban, hogy 9/11 és a többi, például londoni és madridi terrortámadás áldozatai nem értelmetlenül vesztették életüket”.
John Shattuck professzor, a CEU rektora úgy vélte: a nyílt társadalmakra a terrorizmus nemcsak közvetlenül jelent fenyegetést, hanem az arra adott eltúlzott reakció révén is. William Rosenau, a Georgetown Egyetem professzora szerint tíz évvel a támadások után kijelenthető, hogy az al-Kaida politikai programja kudarcot vallott, ma már nem jelent egzisztenciális fenyegetést, csak olyat, amit rendvédelmi és katonai különleges műveleti eszközökkel kezelni lehet. A merényletek sikeres megelőzésének kulcsa a rendőrség fellépése volt a hírszerzés támogatása révén.
origo.hu
Több furcsaság derült ki Magyar Péter egyik diákhiteles szerződéséről
