Augusztus harmadik hete, Pest megye: „Maga azt hiszi rólunk, hogy bolondok vagyunk, ugye?” – kérdi a nagydarab férfi, aki nevelőszülőként már felnevelt vagy tíz állami gondozott gyereket. Hogy pontosan mennyit, már maga sem tudja, volt, aki csak néhány hétig lakott náluk, és van, aki apunak szólítja, és annak is érzi őt.
Hát… Igen. Szent bolondok – felelem, és a körülöttem ülők bólogatnak. A Pest Megyei Önkormányzat harmadik hónapja adósa ezeknek a nevelőszülőknek, akik azt sem igen tudják, hogy a rezsit miből fizessék ki, arról pedig végképp fogalmuk sincs, honnan teremtik elő a rájuk bízott állami gondozott gyerekek beiskolázásához szükséges pénzt. Nyolc Pest megyei nevelőszülő vállalta, hogy beszélget velem az egyik bűbájos kis mezőváros kávézójában, többüknél három-négy állami gondozott gyerek is él. Abban maradunk, hogy nem írom le a nevüket, jobbnak látják, ha nem okoznak maguknak több kellemetlenséget. Tóthné Wetter Judit, a megyei nevelőszülőket tömörítő Megoldás Egyesület elnöke szintén évtizedek óta nevel állami gondozottakat, ő vállalja egyedül a nevével is az ügyet, azt is, hogy minden követ megmozgat annak érdekében, hogy a jelenlegi helyzeten változtasson. Ezért fordult a nyilvánossághoz. Ebben a kisvárosban százhatvan nevelőszülő dolgozik, valamennyien szenvedő alanyai a megye eladósodásának, de a legtöbben közülük nem mertek eljönni beszélgetni, mert félnek. Érdekes, hogy bár a nevelésükre bízott gyerekek miatt vannak hatalmas bajban, mégis az a legnagyobb aggályuk, hogy ha „sokat ugrálnak”, elvesztik őket. Többen közülük ugyanis négy-öt éve a pótszülői egyik-másik állami gondozottnak, és nagyon szeretik őket. Bár minden nevelőszülő tisztában van azzal, hogy átmeneti személy a gyermek életében, aki csak addig neveli, amíg a gyermek helyzete nem rendeződik, és a vér szerinti családja képes nem lesz arra, hogy ismét magához vegye, vagy esetleg addig, amíg a gyerek lakóotthonba nem költözik, de azt semmilyen törvény nem tiltja, hogy a nevelőszülők szeressék a gyereket, és ne akarják értelmetlenül elveszíteni.
Jogilag kétféle nevelőszülői viszony létezik. Hagyományos nevelőszülőnél a saját gyermekekkel együtt maximum négy gyermek nevelkedhet egy családban. Ez nem munkaviszony, a nevelőszülő szerződik a területi gyermekvédelmi szakszolgálatok (tegyesz) fenntartójával. Mód van több gyermek nevelésére is, de ez már hivatásos nevelőszülői jogviszony. Itt a gyermekek létszáma legalább három, illetve a saját gyermekkel együtt legfeljebb hét lehet. A hivatásos nevelőszülő a tegyesz alkalmazottjaként dolgozik. A hagyományos nevelőszülői díj jelenleg tizenötezer forint havonta és gyermekenként, a hivatásos nevelőszülői díj legalacsonyabb összege havonta bruttó 135 ezer forint. Ezt a pénzt kapja a munkájáért a nevelőszülő, ezenkívül jár a gyermek után úgynevezett nevelési díj, jelenleg 34 200–42 750 forint, attól függően, hogy normál vagy különleges (például beteg), esetleg speciális igényű gyermekről van-e szó. Ezenfelül jár még úgynevezett ellátmány is, amely tartalmazza a nagyobbacska gyerekeknek járó havi ötezer forintos zsebpénz összegét is. Ez 8550 forint. Ez az összeg anyagi biztonságot nyújtott nemcsak a nevelő családnak, hanem a nevelt gyereknek is. A mostaninál lényegesen többen vállalnák főállásban is, de évek óta létszámstop van Pest megyében. Azelőtt elképzelhetetlen volt, hogy az állam ne gondoskodjon a rábízott gyermekekről, de most ez is megtörtént.
Pest megyében egy évvel ezelőtt kezdődtek a gondok. Először elmaradt az úgynevezett kiruházási pénz, amelyet addig a családba érkező gyerekkel együtt kapott a nevelőszülő, ennek összege huszonötezer forint volt.
*
„Képzelje el, mikor elmegyünk télen egy kamasz gyerekért, akit S. O. S. kell kiemelni a vér szerinti családjából, és van rajta egy széldzseki, egy lyukas gumicsizma és egy rossz póló. Addig haza se hozom, míg nem vettem neki ruhát, de maga is tudja, hogy mennyibe kerül egy 46-os cipő, meg aztán igények is vannak” – szemlélteti a dolgot a már említett nagydarab, jóbeszédű apuka. Mindenkinek van története egy szál pelenkában átadott kicsiről, és arról is, hogy a nevelőszülőket hathetente ellenőrző tanácsadó bizony megnézi, van-e egy rend új ruhája a gyereknek, és kiadta-e a nevelőszülő a zsebpénzt, mert ez elvárás akkor is, ha nem adott rá pénzt a fenntartó. Azelőtt járt ellátmány karácsonyi ajándékra és a rendszeres kiadásokra (gyógyszer vagy szemüveg), de évek óta ez sincs. Nem kap nagycsaládos kedvezményt a nevelőszülő akkor sem, ha három gyereknél több van a családban, teljes áron kell fizetni a tankönyvet és az iskolai étkezést, és gyógyszert is venni kell valamiből. A legtöbb gyereknek kalandos előélete volt, hordoz valamilyen sérülést, sokuknak szükségük van speciális orvosi, illetve szakpszichológusi ellátásra, amely ebben a kisvárosban jelenleg nem érhető el. Az út Budapestre minimum ötezer forint, a tegyesznek ugyan van kocsija ilyen célokra, de azzal leginkább a kisbabákat viszik. Tavaly nyárig az ügyes szülők kigazdálkodtak minden szükséges dolgot, ám lassanként már nem volt miből spórolni. 2010 júniusában kezdett csúszni az önkormányzat a pénzekkel. Előbb csak késve utaltak, aztán csak hó végén, idén júniusban már csak fél pénz érkezett, és a nevelőszülői díj lemaradt. Augusztusra viszont egy fillér sem jött a tegyesztől.
A nevelőszülőknek az fáj a legjobban, hogy ha a pénzük után érdeklődnek, rondán, durván beszélnek velük az illetékesek. Van egy szabály, amely szerint egy családban csak egy nevelőszülő dolgozhat, és hiába évtizedes nevelői múlttal rendelkező öreg róka a házastárs is, telefonon neki nem adhatnak felvilágosítást, a kagylót lecsapkodják a megyei tegyesznél. Természetesen én is szerettem volna beszélgetni a megyei tegyesz igazgatónőjével, de nekem még annyi szerencsém sem volt, mint a nevelőszülőknek. Végig sem mondhattam a mondatot, a telefon foglaltat jelzett. A nevelőszülők szavaiból az derül ki, azt még csak-csak megértenék, hogy pénzügyi zavarba került a megye, és átmenetileg nem tud fizetni. Ők azt nem értik, mire ment el a pénz. Egy állami gondozott gyermekre jó egymillió forintnyi összeget költ az állam. Hova folyik el az a sok pénz, mikor a nevelőszülőhöz csak a kétharmada jut el? Miért kell a tegyeszirodának évről évre több munkatárs és nagyobb iroda, miközben mindenki ismer olyan nevelőszülő-tanácsadót, akinek elég kiadni a kerítésen a tojást, akkor nem megy be ellenőrizni. Még akkor sem, ha bent két hűtő van: egy lakattal a családnak, egy üresen a nevelt gyerekeknek. Máskor meg a gyermekvédelmisek egyik napról a másikra összepakolnak és visszavisznek a vér szerinti családjába egy gyereket, noha – a szakembereken kívül – mindenki számára világos, hogy a szülők életmódja semmit sem változott.
Arról nem is beszélve, hogy nevelőszülőknek a legritkább esetben jut hálától párás szemű árva, legtöbbjüket a családból való kiemelés előtt a szülei felkészítik, hogy utálni kell azt a ronda nénit és bácsit, aki „elvett tőlem”. Hónapokba, évekbe telhet, míg a nevelőszülő meggyőzi a gyereket, hogy ez közel sincs így. „Én szívességet teszek az államnak, a magam gyereke mellé idefogadtam két másik gyereket is – foglalja össze a helyzetet egy másik nevelőapa. – Őket a magaméval együtt szeretném tisztességesen felnevelni. De azt kikérem magamnak, hogy e miatt a vállalásom miatt kerüljön a családom egzisztenciális válságba, hogy emiatt veszítsem el a hitelképességemet! Lassan ott tartunk, hogy a nevelt gyerekeim rosszabb családban élnek, mint mielőtt kiemelték volna őket a vér szerinti családjukból, mert az édesszüleiket egyáltalán nem érdekelte, hogy miből adnak nekik enni, én viszont beleőrülök ebbe a helyzetbe, és idegileg tönkremegyek!”
Nemcsak a nevelőszülőknél élő gyerekek szenvednek hiányt Pest megyében, hanem a gyermekotthonokban, illetve a lakóotthonokban élők is, összesen tizennégy intézményben kétezer gyermek. Szintén senki nem vállalta, hogy nevét adja a nyilatkozata mellé, azonban informálisan annyit megtudtunk az egyik nevelőtől, hogy a havi fejpénzt idén nyáron ötezer forintra csökkentette a megye, a nevelők visznek enni a gyerekeknek, a cukorbetegnek pedig az igazgató veszi meg a diétájához szükséges élelmiszereket. Az egyik nevelőszülő, akivel beszélgettem, másnap segélyt készült vinni az egyik lakóotthonba, ahová az egyik nevelt fia költözött. Van kertjük, gyümölcsöt, lekvárt, befőttet visz. Míg náluk élt, a fiú szemtelenkedett, pofákat vágott, de mióta örülhet, ha a lakóotthonban van mit ennie, elgondolkozott, és bocsánatot kért. Úgy látszik, ennyi pedagógiai hozadéka mégiscsak lett a megyei csődnek.
Természetesen a nép jóságára bízni az állami gondozottakat a XXI. században elfogadhatatlan, ezért nemcsak a Megoldás Egyesület, hanem a Pest Megyei Kormányhivatal és a gyermekvédelmi szakszolgálatok, valamint a Pest Megyei Önkormányzat – mint fenntartó – is jelezték a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának (Nefmi), hogy nagy probléma lesz, ha nem kapnak azonnal segítséget. A hónap elejétől kezdve folyamatosan dolgoznak a minisztérium szakértői azon, hogy az iskolakezdésig megoldják a helyzetet. Tárgyaltak a kormányhivatal gyámügyi illetékeseivel, a megyei főjegyzővel és a megyei közgyűlés alelnökével, Szabó Istvánnal. A főváros közelsége miatt Pest megyében él a legtöbb állami gondozott gyermek, s bár más megyék is küzdenek hasonló problémákkal, a szociális ellátórendszer pénzügyi válsága itt a legnagyobb. Nemcsak a megyei gyermek- és lakásotthonokban élők szenvedték ezt meg, hanem a fogyatékosotthonok lakói és a szociális gondoskodásra szoruló idősek is. Volt olyan nyári hét, hogy ha a református egyház nem visz adományként ebédet ezekbe az intézményekbe, az öreg és beteg emberek nem esznek meleg ételt, az önkormányzat ugyanis a közkonyháknak is tartozik. A Nefminek nemcsak a pénz előteremtése okoz problémát, hanem a pénz eljuttatása is a nevelőszülőkhöz, illetve a gyermekotthonokhoz és a lakóotthonokhoz. A Pest Megyei Önkormányzat mostanáig négymilliárd forintnyi adósságot halmozott fel, a számláján inkasszó van, vagyis ha oda pénz érkezik, akkor azok az adósok, akiket erre a bíróság felhatalmazott, akár le is emelhetik arról.
Nyitrai Imre, a Nefmi szociálpolitikáért felelős helyettes államtitkára augusztus utolsó hetében még reményt látott arra, hogy a Pest Megyei Önkormányzat megnyeri azt a két és fél milliárd forintnyi összeget, amelyért az önhibáján kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatok számára kiírt pályázaton indult idén márciusban. Ha augusztus 30-ig kihirdették volna a nyertest, ebből a pénzből utalni tudtak volna a nevelőszülőknek. Miután ez a lehetőség kiesett, más megoldást kellett keresni. A megye a minisztériumtól 115 milliót kért, de Nyitrai Imre munkatársainak a számításai szerint 79 millió forintnyi gyorssegélyből megoldható volna a megyében élő 1590 iskoláskorú állami gondozott gyermek beiskolázása. Ez az összeg fejenként ötvenezer forintos támogatást jelentene minden iskolába indulónak, az óvodások szeptemberi évkezdésére viszont ebből a pénzből nem jut.
Ezenkívül több karitatív szervezet is jelezte, hogy adományokkal segítenének, illetve a határőrök által elkobzott hamisított ruházati termékeket – a márkajelzés eltávolítása után – a Pest megyei állami gondozottak kapnák meg, és a Magyar Élelmiszerbank Egyesület is felajánlotta a segítségét.
Az iskolakezdés előtti napokban elfogyott a nevelőszülők türelme, az iskolákban osztani kezdték a tankönyveket, a tanszerek megvásárlását már nem lehetett halasztani. A Pest megyei nevelőszülők hatvanfős csoportja augusztus 29-én, hétfőn a megyeháza elé vonult, és ott követelte elmaradt járandóságát. Négy képviselőjük a megyei önkormányzat illetékeseivel és Dudás Zoltánnal, a Nefmi gyermekvédelmi és gyámügyi főosztályvezetőjével megbeszélést folytatott a megyeházán, amikor megérkezett a hír: az államkincstár egy napon belül kilencvenmillió forintot utal át a tegyesz intézményeinek, így a nevelőszülők hozzájuthatnak a júliusi félhavi és az augusztusi díjukhoz és ellátmányukhoz, anélkül hogy karitatív szervezetet kellene felkérni pénzügyi közvetítőnek.
Ezzel még nem oldódott meg minden, hiszen a megye továbbra is adósa állami gondozottjainak, függetlenül attól, hol nevelkednek. A gyermekvédelmi, nevelőszülői hálózat biztonságos ellátása érdekében kiutat jelenthetne, ha egyházi vagy civil szervezet venné át a Pest megyei nevelőszülői hálózat, illetve a gyermek- és lakóotthonok működtetését. Komoly tárgyalások folynak többek között a katolikus egyház váci egyházmegyéjével, illetve a református egyházzal is, amely például kifogástalanul működteti a Hajdú-Bihar megyei nevelőszülői hálózatot. Szintén egyházi kézben van a Komárom-Esztergom megyei, illetve a Csongrád megyei nevelőszülői hálózat is. Bár sok nevelőszülő fél a váltástól, szó sincs arról, hogy ezentúl templomba kéne járni. Egy dolog fog csak változni: ha egyházi fenntartó veszi át a hálózat működtetését, mindenki időben megkapja a pénzét. Sőt többet, mint most, mert az állami normatíva mellé egyházi kiegészítő normatíva is járni fog. A Pest Megyei Önkormányzat szerint a megye tizennégy gyermek- és lakásotthonában, valamint a nevelőszülőknél élő gyermekek és fiatalok kielégítő élelmezésére, illetve az iskolai kiadások fedezésére további összegekre van szükség, ezért számítanak a „megígért” 115 millióra is. Az adóssághalmaz rendezésére önerőből képtelen megyei önkormányzat csak akkor juthat levegőhöz, ha a Belügyminisztérium kedvezően bírálja el az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatok számára kiírt pályázatra benyújtott 2,5 milliárdos igényüket. Ezenkívül az önkormányzat kiadott egy közleményt, amelyben bocsánatot kért minden érintettől, és megköszönte mindenki segítségét, aki tett valamit a megyében élő állami gondozott gyermekekért.
origo.hu
Szex közben gyilkolta meg az amerikai turistát Budapesten egy ír férfi
