Facebook-oldalán kesereg Efraim Zuroff, a jeruzsálemi Wiesenthal központ vezetője. Nagy az ő bánata: elhunyt az egykori csendőr százados, ám nem úgy, ahogyan azt ő akarta. Képíró Sándor természetes halállal távozott. „Egyetlen vigaszunk – írja –, hogy mi tettük tönkre az egészségét”. Igen, ezt írja a vadász – kell ehhez magyarázat? A bejegyzés kommentelői megpróbálják jobb kedvre deríteni a szerzőt, bravóznak, nyugtatgatják a nekikeseredett vádlót, arról győzködik, munkássága sokat segített a kilencvennyolc éves ember halálában. „Most Isten előtt fog állni – írja egyikük –, és számot ad az összes zsidó emberért, akiket ő segített megölni. Isten nem felejt…” Sokatmondó a Népszava vonatkozó cikkének címe is: Halálával elkerülte a jogerős ítéletet Képíró Sándor.
Arról egy szó sincs a csalódott „nekrológokban”, hogy az agg csendőrt a bíróság első fokon felmentette a vádak alól. Ez itt most senkit nem érdekel. A kesergő nácivadászok saját feltevésükre hagyatkoztak. Zuroffnak ez lett volna a vizsgamunkája – ezért bánatos. Meg saját szomorú jövője miatt: mihez kezd most, hogy utolsó gyanúsítottja is eltávozott? Most már nincs is szükség rá? Okafogyottá lett a brigád is?
Amin még el lehetne merengeni, az Zuroff lelkivilága. Bár blogja mindenre válaszol.
origo.hu
Lecsúszott a kifutóról egy repülőgép Ferihegyen
