Néhány hónappal ezelőttig az Yvonne névről legfeljebb Rejtő Jenő egyik legendás hősnője jutott eszembe, de ez már nem így van. Valami végleg megváltozott, Yvonne pedig egy tehén. Zangberg egy alig több mint ezer lelket számláló falu Németországban. A múlt század elején kolostorában tanult Zita királyné, a későbbi XII. Pius pápa pedig fiatalkorában egyszer ott nyaralt, de már ez sem érdekes. Yvonne Zangberg szülötte, és ez most elhomályosít minden mást. Az egy évig tartó gyönyörű kaland akkor kezdődött, amikor Yvonne meglógott a tagló, azaz a vágóhídi fuvar elől. Jól kivitelezett szökkenéssel átlendült a kerítésen, majd menekülés közben kis híján felborított egy rendőrautót. Az Alain Delon tiplizéseit idéző deviáns jószág magatartását ezért a közösségre veszélyesnek ítélték, és kiadták rá a kilövési engedélyt. Ezután Yvonne bevette magát az erdőbe, és csatlakozott egy szarvascsapathoz. Ekkor léptek színre az állatvédők, és különféle ócska bolsevista trükkökkel próbálták ismét rabságba kényszeríteni a szarvassá vált tehenet. Az élve befogás sikerének érdekében először a szintén tehén Waltrandot vették rá a közreműködésre, majd a borjával, Waldival próbáltak a lelkére hatni, végül bevetették Ernőt, a tenyészbikát is, de Yvonne a végsőkig ellenállt, mint egy jugoszláv partizán. Közben a helyi, majd a nemzetközi média szagot fogott (vö. Bonnie és Clyde, Született gyilkosok), mire a hajtóvadászatot lefújták, a tűzparancsot visszavonták. A világ azonban már Yvonne-nal, a törvényen kívüli tehénnel volt. Aztán néhány nappal ezelőtt, amikor már mindenki úgy gondolta, hogy az állat végképp felszívódott és elmerült a szabadság édes mámorában, Yvonne váratlanul felbukkant. A szökését idéző kecses mozdulattal átlibbent egy karám kerítésén, és békésen beállt legelészni néhány borjú közé. És ezzel a lendülettel teóriák sora dőlt meg, és keletkeztek helyettük újak. Az önkormányzat kommünikéje szerint Yvonne nyilvánvalóan megunta a magányt, de a feltételezés azért nem áll túl erős lábakon, tekintve hogy ideje java részét szarvasok társaságában töltötte. Felmerült az is, hogy egyszerűen helyreállt az énképe, de az meg valószínűleg egy pillanatra sem billent meg. Valószínűbbnek tűnik, hogy inkább miután példát mutatott, tehát teljesítette a küldetését, megtette, amire született, a maga részéről elintézettnek tekintette a dolgot. Mindenesetre a vágóhidat egy életre megúszta, egy állatvédő alapítvány farmján lelt végleges menedéket. Hacsak le nem lécel újra. Csak úgy.
origo.hu
Ázsiai kamuprofilok tömegét vásárolta fel Magyar Péter
